…egy valamikor árván maradt Opinelről: a hegyekben, 2400 méter fölött, hajdani hegyi pásztorok elhagyott kőkunyhójának ablakában fotózták. A fa megkopott, a penge megfogyott, tiszta rozsda az egész – és mégis: méltóságteljes és szép. S ha még mesélni is tudna…
Forrás: Impressions du jour blog
Gyönyörű!
Másnak rozsdás vasdarab, de nekünk kincs 😉
Szépséges!
Nem tudom honnan van a kép, de ez egy valóságos csoda. Ezért imádom a carbon pengéket, semmihez nem hasonlít így gondoskodás nélkül.
Jó nagyon. „S ha még mesélni is tudna…” 🙂
Jó kép!
Mennyi használat után kophatott el így a penge! Ez a kés valóban sokat tudna mesélni!
Nagyon komoly.Az idők nagy tanúja. Ilyenkor el lehet gondolkozni…a kiválóan elvégzett munkán(még egyben van),a megbecsülésen(nem dobták el,nézzük csak,hogy el van fenve a penge! ),a történéseken(vajon mi lett a pásztorral aki használta? Elvégre nem a szemétbe dobta mindennapi társát,a bicskáját meg nem nagyon hagyja el az az ember,akinek az élete múlik rajta.). Mióta várhatta hogy ismét meglelje valaki? Bizony ,ahogy népszerű és nagyra becsült,egy időben csak gúnyosan „ponyvaírónak” nevezett irodalmi csillagunk mondta: „elrepült felette az idő vasfoga”. Jó kép,köszönöm.
mesél ‘a, de csak értő szemek hallják szavát … 😉
(sok szép kép van még azon a blogon)
Gyönyörű! 🙂
Többször, sokáig néztem a képet, mert van benne valami ami megfogott.
Most már tudom hogy mi. A kor. Ahogy a kés, ötven felett az ember is rozsdásodik. De ahogy MOTI éltárs elmondta a lényeget-keblemre barátom-én sem tudnám másként és szebben megfogalmazni.
A tisztességes, becsületes szakmunka, értő kezek mozdultai…….ÉRTÉK.
A késben is, és aki csinálta, az emberben is.
Ilyenkor jön rá az ember, hogy jó helyen vagyok…….
Szép estét mindenkinek!
Vajon mi lehet a története? Jó ez a kép.
Ezen meghatódtam. Gyermekkori emlékeimet juttatta eszembe. A „régi ház” ablakjának párkányán nagyapám mutatott egy hasonló állapotban lévő bugylibicskát. Szép festett, faragott motívumokkal a markolatán. Azt hiszem az a kés is sok mindent megélhetett, akárcsak ez. Az idő múlik, mi elmegyünk de szeretett eszközeink megmaradnak. Egy darabig még biztosan, hogy meséljenek.