Késportál

Haditengerészet, búvárok, speciálisan képzett kőkemény harcosok, délutáni fitnesz show szintjére degradált tréningvideók, akciójelenetek és persze a kötelezően arctalan, homályba burkolódzó katonák. Ez csak pár gondolat, mely hirtelen felötlik az emberben, ha meghallja a SEAL mozaikszót. Kommandósok és késeik a fókuszban, tényfeltárás és mítoszrombolás a gátlástalan marketing visszaszorításáért. (Akinek a SEAL-ről egy fóka vagy az angol előadóművész jutott eszébe, az nyugodtan lapozzon!)

50 éve, hogy John F. Kennedy külpolitikájának eredményes támogatására az amerikai haditengerészet létrehozott egy új különleges alakulatot. 1962. januárjában felállították az első két SEAL egységet (SEAL Team 1 és 2). Napjainkra a SEAL csapatok száma jelentősen bővült, miközben a hollywoodi akciófilmeknek hála mindannyian megismerhettük az őket körüllengő legendát. A marketinggel rendesen eláztatott késes világban mitikus békaembereink már csak a tengerfenéken sétálva közlekedhetnének, annyiféle vasat rájuk aggattak a pénzért bármire képes üzletemberek. Nézzük a tényeket, vegyük sorra azokat a késeket, melyekről abszolút biztonsággal kijelenthető, hogy valóban rendszeresített kiegészítői az alakulatnak.

Itt van mindjárt az alapítást követő pár évben (vietnami háború) használt Ka-Bar kés. A jellegében inkább tábori szerszámként, mint küzdőkésként használt eszköz a második világháború óta a katona barátja, legyen az egyszerű gyalog vagy éppen pilóta. A sűrű növényzetben közelharcra és akadálymentesítésre is kiváló kés természetesen a SEAL-ek alapfelszerelésében is helyet kapott. A vietnami háborúban az egység leginkább hadifogolymentésben, a logisztikai infrastruktúra elleni szabotázsakciókban és felderítési feladatokban vett részt. A kés szénacél pengéje, a bőrkorongokból épített markolata és a bőrből készült tokja sem volt a párás, nedves klímának vagy a sós vizes közegnek barátja. Egyszerűen megette a rozsda a pengét vagy épp a bőr rothadt el.

Az első, rendelkezésre álló Ka-Bar variánsok mellé többen választottak a rövidebb, könnyebb kést, jelesül az Ontario ASEK változatát. Ennek bőrtokja acél merevítéses volt, ejtőernyőzésre is alkalmas. Mert ugye békaembereink ejtőernyős és szárazföldi akciókban is részt kellett, hogy vegyenek. Innen a SEAL, vagyis a „SEa, Air, Land” rövidítés. Az tengerészgyalogságnál rendszeresített Ka-Bar küzdőkést is átvették, mint általános haditengerészeti tábori kést. A korábbi küzdőkés („Ka-Bar Fighting Knife”) helyett ez a „U.S.Navy Utility Knife, Mk.2.” megnevezést kapta. Acéllemezből, később műanyagból készült tokja valamivel biztonságosabb volt a víz alatt és a levegőben.

Az Ontario ASEK több generációt megélt már, jelenleg egy sokkal inkább víztűrő (rozsdaállóbb) verziót gyártanak, többféle színben és kivitelben. Időközben a hevedervágó készség is szériatartozéka lett a készletnek, így ezt a kivitelt gyakran láthatjuk friss, amerikai katonai témájú fotókon. Ennek a verziónak a tokja műanyag, illetve gyöngyvászon, mely azért a bőr és acél toknál egy fokkal tovább bírja a kevésbé alapos tisztítást és karbantartást. A penge ezeknél a késeknél is szénacél, mely bevonatot kapott a korrózióvédelem érdekében.

Fenti kések egész biztosan a rendszeresített felszerelések között szerepelnek. Mindazonáltal a modern hadviselés legfontosabb eszköze jó pár évtizede nem a kés, hanem a lőfegyver és a robbanóanyag, persze a jó és alapos hírszerzés mellett. Manapság a legelterjedtebb és legfontosabb kés, amivel az egyszeri katona találkozik, az az étkezdék éttermi kése, legyen az műanyag vagy tisztességes acél. Egyedi igényeik alapján sokan választanak azért valamilyen kést, mely szükség esetén kéznél lehet. Értelemszerűen a dög nehéz felszerelés, egyéni fegyver és lőszer mellé a legutolsó dolog, amit józanul gondolkodva bárki is szeretne, egy nagy és súlyos kés. Érdekes és tanulságos sport a web militáris szegletében katonai témájú fotókon a kések keresése és beazonosítása. Minden bizonnyal reálisabb elképzelésünk lesz a valóban katonai felhasználású késekről, mint a reklámanyagokat böngészve.

A búvárkodás veszélyes üzem, különösen a part, illetve halászkikötő környéki vizeken. Ugyan nem rendszeresített eszköz, de a nyílt vízi búvárok számára ajánlott felszerelés egy jó búvárkés. Internetes fotókon gyakran találkozhatunk a civil életben is elterjedt Aqua Lung által készíttetett „Master Dive Knife”-fal. Késes szemszögből nem nagy durranás, de elterjedt és közkedvelt a búvárok között, legyenek azok SEAL-ek, vízalatti műszaki alakulatok vagy akár civilek. (Az alábbi, kiképzési gyakorlaton készült képen kuporgó békaember hátán kiválóan látszik a kés markolata.) Ugyan nem dedikált kommandós kés, de ismertsége és elismertsége okán akár a gyakori kiegészítők közé is sorolhatjuk.

Van még egy kés, ami 100% bizonyossággal kijelenthető, hogy Navy SEAL kés. Ez ugyan nem a felszerelés része, hanem emléktárgy, de ettől még az övék. Minden jelentkező, aki sikeresen végrehajtja a „SEAL Qualification Training”-et (mely egy 4 hónapos, alapvető ismeretekre kiterjedő kiképzési időszak) emlékbe egy kést kap. A pengére gravírozva a minősítőtréning rövidítése (SQT), annak száma, valamint egy elesett SEAL katona neve és az akció helyszíne. A pengére gravírozva megjelenik a SEAL-ek szigonyos-pisztolyos jelvénye is. Tehát ilyen kése biztos, hogy minden SEAL katonának van, legalábbis rövid ideig. Olcsó Ontario kések a „Commemorative U.S. Navy Figting Knife” bázisán, dísznek szánva, nem használatra.

A mai napig a hivatalos túlélő és búvárkés a haditengerészetnél az Ontario által gyártott „U.S. Navy Mk. 3 mod 0”. Ha a baka beballag a szolgálatvezetőjéhez (illetve ennek az amerikai megfelelőjéhez) és felszerelést igényel, ilyet fog kapni. Nem csak a SEAL katona, hanem úgy általában a Navy kötelékében bárki. Ez van! Mivel a kés nem elsődleges fontosságú felszerelés, kevésbé törődnek vele. Ez az Ontario viszont biztos, hogy olcsó, funkcionális és használható – még ha az ideálistól picit messze is van, nem beszélve a külcsínről. A modell pengéje 440A rozsdaálló acél, a markolat és a tok is műanyagból készült. A markolat végén acéllemez erősítés található, ha esetleg kalapács helyett erre szorulna az egyszeri katona. A pengeháton fűrész került kialakításra, ahogy egy idejét múlt dizájnú túlélőkéstől elvárható.

Természetesen a katona egyéni felszerelését ki is egészítheti saját igényei szerint. Ugyan nem elsődleges fontosságú, de azért vannak akik úgy érzik jól magukat, ha egy kipróbált, megfelelő minőségű kést tudnak a kezük ügyében. Ha figyelmesen elolvassuk a különböző, Navy SEAL-eket (vagy bármely más különleges egységet) emlegető késes hirdetést, akkor jól megfigyelhető az óvatos fogalmazásmód. Sehol nem azt írják, hogy a haditengerészet rendszeresítette volna különleges egységei számára. Szinte mindig valami olyasmi a vége, hogy ilyen alakulatoknál szolgáló emberek is használják. Az egyszeri katona valószínűleg nem egy ritka, drága késsel megy neki a tengernek vagy a forrongó régióknak, sokkal előbb választ valami pótolható, funkcionális és olcsó megoldást. Az alább szereplő kések mind ilyen, marketingköddel kellően körülvett portékák.

A SOG által készített SEAL 2000 (S37) és a SEAL Pup (M37) egészen biztos, hogy nem csak a marketingesek elméjében jó társa egy SEAL katonának. Ezeknek a késeknek az acélja egészen jó korróziótűrő (AUS-6, 440A, később AUS8), így búvárkésként és akár szárazon is megállják helyüket. Alábbi fotón a bal oldali katona jobb combján egy SEAL Pup látható, régebbi kivitelben, korai kydex tokkal (amely sajátosságai alapján beazonosítható a fotóról). Legalább egy Navy SEAL valóban használja. Ezek a kések valóban használható alternatívát jelentenek az alacsonyabb fizetési sávokban leledző katonáknak. Emlékszünk Tüske SOG késére? No, az egy SEAL 2000 és eddig mindent kibírt. Még Tüskét is!

A Gerber Silver Trident kése is egy érdekes história. A kést William „Bill” Harsey tervezte, akit jól ismerünk ergonomikus, praktikus vadászkéseiről és nem nonszensz taktikai késeiről. A Silver Trident terveibe a história szerint egy veterán SEAL, Chief Jim „Patches” Watson is beleszólt. Watson az egyik alapító SEAL csapattag, három turnust végigszolgált Vietnamban. A tervezett kés kombinált búvár és harci késnek készült, mely nem mellesleg „ugrásbiztos” is, ejtőernyős bevetésekhez. A dupla fogazás a kötélvágó képességre kihegyezett funkcionalitást erősíti. A kés neve a korai SEAL jelvényből ered, mely nem arany színű volt, hanem ezüst. Egyfajta tisztelgésnek szánták az elesett bajtársak előtt. Gyöngyvászon és kydex tokkal is hozzáférhető, övre, lábszárra, mellényre is rögzíthető.

Szintén legendás a Mad Dog SEAL ATAK kése is, mely a história szerint ugyancsak rendszeresen használt SEAL szerszám volt. Bizonyára kiváló kés, ám kevéssé valószínű, hogy a mostanság kb. 1500 dollárba kerülő kést az átlagkommandós megfizetné. Nem is beszélve az állami költségvetésből gazdálkodó egységükről. Mindenesetre szép kis kés, az ATAK, ATAK II és a DSU is SEAL késnek van kikiáltva a webes folklórban. A penge acélja a Starrett 496-01 jelű magas széntartalmú szerszámacél volt, gyakran kemény krómozva a korrózióállóság és a felületi kopásállóság okán.

A marketinggel erősen megtámogatott gyártók sorába kívánkozik még a Mission is, mint igazi SEAL késeket készítő vállalkozás. Az MPK (Multi Purpose Knife, vagyis általános felhasználási célú kés) különböző méretű modelljeit szintén használ(hat)ják a különleges egységek. Az MPK modellek pengéje titánötvözetből készül, melyek természetesen a korróziónak különösen ellenállnak. Búvárkésként ez a tulajdonság bizonyára jól jönne, de a titán sokkal gyengébb éltartása (a késnek használt tisztességesebb acélokhoz mérten) szerénynek mondható. Téglát zúzni, betont kockázni a webes tesztek alapján kiválóan lehet vele, de legfontosabb funkcióját, a vágóképességet anyaga miatt hamar elveszti. A kések tokja egyébként kydex vagy fröccsöntött műanyag, kialakításuk lehetővé teszi a lábszárra, combra rögzített hordmódot is. Ezeknél a tokoknál legalább figyelembe vették a SEAL-ek „A”-ját is, vagyis a levegőből indított küldetések lehetőségét is. A késtokon külön gumi rögzítőfüllel is rögzíthető a markolat a patentos megoldás mellett, így az „jump proof”, azaz ugrásbiztos késrögzítés lehetősége is adott. Formára jó kések, melyek azért nem olcsóak a maguk 3-500 dolláros árcímkéjükkel. Ehhez a késhez viszont sikerült fotót találni, a baloldali békaember lábszárára (a rögzítő gumifül formája alapján) jó eséllyel egy MPK kés van felszerelve (harmadik kép).

Azt hiszem, a fixpengés kések csoportjának laza áttekintésével jó képet kaphatunk a késpiac jelenlegi állásáról, már ami a marketing-maszlagot illeti. Az is nyilvánvaló, hogy az adófizetők pénzét nem minőségi késekre költik, legalábbis nem központi beszerzés szintjén. Persze más kérdés, ha a katona beleszeret egy adott késmodellbe – ez ugye minden késbarát szíve-joga.

BlackWoOd

A fotók a WEB gyermekei, melyeket természetesen SEAL-ek segítségével tereltem össze a cikk erejéig.

Kapcsolódó linkek:
Tiboru blogja – A US Navy SEALs
Angol nyelvű WiKi oldal
Popular Military – Tonnányi amerikai, katonai témájú cikk és fotó
Navy SEAL Múzeum