Késportál

A.S.H. éltárs, késportálos készítőnk úgy gondolta, megosztja velünk pár titkát. Szaftos részleteket tudhattunk meg a skandináv jellegű késtokok készítésének módjáról, a szakma pár fogásáról a fórumban. Berei Szabolcs éltársunk ezt az ékezetmentes, kissé töredezett bejegyzés-sorozatot közérthetőbb, könnyebben emészthető olvasmánnyá gyúrta. Közös munkájuk eredményét: András tokozási útmutatóját olvashatjátok most!

A „csináld magad” sorozatot a skandi tokok készítésének módjával kezdem, ahogy én szoktam. Viták elkerülése végett, nem ez az egyetlen út, de nekem így egyszerű és gyors. Csapjunk is mindjárt a közepébe, a nyersanyag kiválasztásával. A tokhoz felhasználandó bőr hossza legyen a kés teljes hossza, a szélessége pedig a kés legnagyobb kerülete (amekkora darab körbeéri) + 2 centi. Több lehet, kevesebb ne nagyon, mert nehéz lesz a szorítóeszközben (macera) történő formázás. A bőr vastagsága 2,5 mm-től felfele. Vékonyabbal könnyebb dolgozni, a vastagabb jobban tartja a vizes formát. Szabály még, hogy nagy késhez vastagabb, kicsihez vékonyabb bőr célszerű.

A bőrvarró cérna lehetőleg viaszolt legyen, ebből kell 1-2 méter tokonként. Nem szoktam hosszabbat vágni, mint amit kinyújtott kézzel még meg tudok feszíteni. A szál hossza függ a bőr vastagságától, illetve attól, hogy skandi tok (2 réteg), vagy erszénytok (3 réteg) oldalát kell-e varrni. De az alap legyen 1 méter. Újrakezdeni macerásabb, mint a végén kidobni 30 centit. Kell még két tű, de jobb, ha négy van, mert ezek néha törnek. Szükséges még egy ár (vagy fúró), egy körző (esetleg tolómérő), egy jó sniccer, némi festék (profi bőrfesték, fapác) és egy csontkés (vagy keményfa lap).

Csikó helyett mutatok egy 2 db lécből készült céleszközt, ezt mindenki össze tudja rakni. A lényeg: 2 db 2x3x30 centiméteres léc, a két végén kifúrva, átmenő csavar, alátét és ha van otthon, akkor szárnyas anya. A jobb szorítás érdekében érdemes a belső oldalra egy centi széles bőrcsíkot, parafa lapot ragasztani, ez helyettesíti a csikó befele néző pofáit. Meg a bőr a bőrt nem bántja, ha beszorítjuk, nem hagy nyomot, karcokat. A sarkokat, éleket le kell kerekíteni a kényelmes használat miatt. Ha nem egy alkalomra készül, érdemes a felső oldalt szépen leívelni, úgy azért lényegesen egyszerűbb lesz varrni vele, de ha csak a formázáshoz használjuk, akkor jó szögletesen is.

Varráshoz esetleg jól jöhet egy rögtönzött ujjvédő is. Ezt van, aki használja, van aki nem, de egy-két méter varrása után (ha rendesen megrángatja az ember) a jó minőségű műanyag cérna bizony ki tudja kezdeni a kisujjon a bőrt. Semmi fakszni, lehet varrott kivitel, vagy szigetelőszalaggal összefogott vékony bőr is. Mindenki a saját ujjára méretezi természetesen, 2 darab kell belőle!

Ha összeszedtük a szerszámokat és az alapanyagokat, akkor lássunk is neki a munkának. Először is becsomagoljuk a kést, hogy ne érje nagyon a víz. Ehhez jól jön a folpack és a ragasztószalag.

Itt sem spórolunk, a szénacél pengéket esetleg finoman átkenhetjük olajjal is, mert a vízgőz nem barátjuk. Külön oda kell figyelnünk a pengetőnél és a markolat elejénél is. Szépen ragasszuk körbe, mert így majd könnyebben tudjuk ráformázni a bőrt. Nem jó, mikor lobog a műanyagfólia, mint parasztgatya a szélben. A bőrt áztassuk kb. 60 fokos vízbe (nálam annyi jön a bojlerból). Melegebb ne legyen, mert ha megfő a bőr, akkor törik-reped.

Áztatás közben a Bubor-család szépen távozik (buborék), halkan „fütyülve”. Ha abbahagyják, kész az áztatás.

Középre rakjuk a kést, alul elhagyunk nagyjából 2 centit a „halfaroknak”. Itt már nem árt tudni, hogy a kés későbbi használója melyik oldalán szeretné a kést hordani, ez jobbos, tehát az él jobbra néz.

Ezután ráhajtjuk a bőrt a késre, kézzel nagyjából ráformázzuk, majd befogjuk a csikóba (nálunk kosu). A „macerával” egyszerűbb lesz a helyzet, az végigéri az egész tokot, nem kell rakosgatni.

Csontkéssel átformázzuk a tokot. Kézzel ki lehet tapintani, hogy hol a markolat vége, oda húzunk egy markáns vonalat. Ezt a formázást párszor megismételjük száradás közben (minimum 4-5 alkalom).

Most jön képbe a hulladék cérna is, egy kb. 30 centis darab egyik végére teszünk egy hurkot, amibe a bal kezünk mutatóujja belefér. Ezt a bőrre ráhelyezzük (ahol az én bal hüvelykem van a képen, ott a jobb hüvelykem van normál esetben, csak itt ugye fotózni is kellett), majd ráfeszítjük a cérnát és a jobb hüvelyk alatt (ez szorítja le), szépen elhúzzuk balra. Ha feszes a cérna, szép egyenes vonalat kapunk.

Most hagyni kell 3-4 órát száradni, majd jön a ragasztás. Nyáron persze gyorsabb. Menet közben néha nézzünk rá, kicsit simogassuk át a csontkéssel. Mikor megszikkadt kicsit a tok, jöhet a ragasztás! Azt az oldalt, amelyik hosszabb maradt, hozzávágtam a másikhoz. Majd óvatosan szétnyitom és kikenem ragasztóval mindkét oldalt (a Palmatex eddig tökéletesen bevált).

Így tegyük fel a radiátorra száradni:

Nézzünk néhány, a dekorációhoz használható szerszámot. Egyszerű árkoló, egy darab csontból, két oldalán egy-egy méret (5-6 mm). A bőr széléhez támasztva, majd végighúzva szép párhuzamos árkokat lehet a bőrbe passzírozni, nedvesen és szárazon is.

Ócska tolómérő, bőrözéshez még ideális. Szinten jó párhuzamjelölőnek, illetve én az öltésközt is ezzel jelölöm. Az öltéstávolság jelen esetben 5 mm lesz.

Azon az oldalon jelölünk, ahol felfelé néz a halfarok, így lehet majd később normálisan furkálni. Ha az árral dolgozunk, akkor nem lényeges az oldal. A halfarkat nem varrjuk le, így a feljelölt „gyűrűnél” indulunk, kb. 2 mm-re a ragasztás tövétől (ott ugyanis két ív találkozik, el is viszi a fúrót oldalra, azt meg nem akarjuk). Feljelöljük addig, amíg elérjük azt a részt, ahol a tok még rásimul a markolatra. Ezt a pontot is ki lehet tapogatni (nem rugózik a bőr finom nyomásra).

Megvan a jelölés, jöhet a varrás. A leszabott cérnát befűzzük a tűbe, de nem a legegyszerűbb módon. A végétől 5 centire átszúrjuk a tűt a cérnán, majd onnan 2 centire megint és a szabad véget áthúzzuk a tű fokán, a hosszú oldalt lehúzva. Másik tűvel ugyanez, a cérna másik végén. Így lesz egy cérnánk, a végein egy-egy tűvel.

Varrás közben normál esetben jobb kezemben van az ár, plusz egy tű, bal kézben csak tű. Értelemszerűen balkezeseknek fordítva. Egyszer átszúrjuk a bőrt, majd áthúzzuk a cérnát, és így megfelezzük. Jobbról szúrunk, majd ahogy húzzuk vissza az árt, toljuk utána a bal tűt.

Na, ezt kell addig ismételgetni, míg el nem érünk a végére, ott pediglen két öltést visszajövünk, majd levágjuk a cérnákat. Jobb, ha ez azonos oldalon van. Ráhagyok kb. 5 mm-t, majd öngyújtóval elolvasztom, kézzel elkoppintom. A visszaöltésnél nem árt egy fogó, kézzel nehéz lenne visszahúzni a szálat a korábbi öltésbe.

A varrástól kb. 5-6 mm-re levágom a bőrt, de nem dobjuk ki, kell az meg később. A varrás végétől a tok szájáig én nem vágom, hanem lecsiszolom azt is. Persze lehet vágni is, mindegy.

Kb. 10 perc további csiszolás után az eredmény alább látható.

A készre csiszolt tokot 4 helyen kilyukasztottam (a varrás két oldalán 2-2 lyuk) oda megy majd az akasztózsinór, mely lehet bőr, paracord, akármi. Ha szép passzentos lett a formázás (jelen esetben jól sikerült), akkor a két lyuk között kicsit visszavizezem a bőrt, majd bentről kifele átfűzők rajtuk egy darab paracordot. Miután beleraktam a kést a tokba (szorulni fog) kívül egy masnival összekötöm. Ettől az a rész fog engedni, ami tud, jelen esetben a két lyuk közötti szakasz megnyúlik kifelé. Mikor megszáradt, belül már kész is a madzag helye. Ha nem olyan passzentos, akkor csak szárazon belefűzöm a madzagot, az majd helyen tartja a kést. Ha meg túl szűk lett (előfordul az is) akkor a varrást visszabontjuk, teszünk köze egy bőrcsíkot, majd újravarrjuk. A tok szélétől legalább annyit hagyjunk el, mint amennyi a lyuk átmérője!

A festéssel sem érdemes sokat vacakolni. Nem kell feltétlenül drága bőrfestékeket venni, jó a vizes vagy szeszes fapác, a kívánt szín eléréséig több rétegben. Érdemes egy darab hulladékbőrön kikísérletezni a megfelelő árnyalatot. Én a vízállóságot, lenolaj (figyelem: nem lenolajkence!) és méhviasz keverékkel szoktam megoldani, miután megszáradt a pác. Ettől a keveréktől egy kicsit sötétebbé is válik a szín. Ha ezt beszívta a bőr, akkor színtelen cipőboksszal átkenem és puha kefével fényesítem (extra fényt a cipőkefére húzott nejlonharisnya ad). Íme, az elkészült termék!

Összefoglalva nagyjából ezek a lépések és munkafolyamatok. Aki esetleg kedvet kapott (a fórumozók közül többen kaptak), az eredeti topikban még több részletet megtalál, főleg a további csinosításról, nem is beszélve az éltársak által, a leírás alapján elkészített munkákról. Kívánom, hogy a sorozat netes „teleregénnyé” bővüljön, 3675 epizóddal!
Köszönjük András, a bátorítás és az információ mindenképpen jól jön a hobbistáknak is!

Szűcs András (A.S.H), Berei Szabolcs (Világosító)

A fotók Szűcs András felvételei.