Késportál

A TOPS-ot sokan ismerjük jó minőségű fixpengéseiről. Modelljeik gyakran használhatóak, néha túlzóak, de biztos, hogy mindig nagyon taktikaiak. Késes szekrénykém tartalmának rendezgetése közben akadt a kezembe egy termékük, mely úgy látszik, globális mellőzésre született. Ha már egyszer felbukkant, nézzük is meg gyorsan részleteiben – mielőtt visszasüllyed a fiók mélyére.

Az óriási késkínálatban vannak kések, melyek kevésbé mozgatják meg a késbarátok és késhasználók fantáziáját. Meglepő azonban, ha egy pár éve már a piacon levő modellről alig talál az ember tesztvideót a megosztókon, információt, felhasználói tapasztalatokat hazai és külföldi fórumokon. Ilyen kés a TOPS által készített Strikar is, mely az eszközt vizsgálva egy kicsit érthetetlen és sajnálatos.

Az információhiány mindjárt a gyártó oldalán elkezdődik. A kés (és verzióinak) adatlapján mindössze a méreteket és egyéb fizikai paramétereket felsoroló adattáblát találjuk. Nincs információ a tervezőről, de még csak egy rövid sztorit sem írtak a marketingesek a kedvünkért. Nagy kár, időnként sikerül irreális blődségekkel előállniuk, melyek a kések nézegetése közben fokozzák a jó hangulatot, de minimum mosolyt csalnak a legzordabb profi fotelkommandós kemény vonásaira is.

A kés egy közepes méretű fixpengés, melynek a bemutatott zsinórmarkolatos verzióján kívül létezik micarta panelos és tanto pengés változata is. A domború hegyű formára a gyártó mint „vadász hegyű” hivatkozik, mely felhasználási módot erősíti a hasas pengeforma is. A zsinórozott markolat nehéz tisztíthatósága okán vadászias, nyúzós-zsigerelős feladatokra inkább ne ezt, hanem a micartás verziót válasszuk. Zsinórozott markolattal ez bizony egy „ütöm-vágom, nem sajnálom” típusú kés, elsősorban tartaléknak vagy rögtönzött túrafelszerelésbe való. Mondhatnám, hogy „bug out bag”-be, de ez a vonal itthon nem igazán elterjedt.

A Strikar teljes hossza majdnem pontosan 20 centiméter, melyből a penge 8,5 cm hosszú. Anyaga a TOPS késektől megszokott 1095 acél, mely nem rozsdaálló, így erős és tartós bevonatot kapott. A tanto hegyű verzió szürke, a markolatpaneles változatok és ez a típus feketék. Az acél vastagsága 4,5 mm, mely szintén gyakori a különféle TOPS kések esetén, legyenek azok akár kisebb, EDC-re szánt vagy nagyobb méretű taktikai és túrakések. A leélezés a teljes pengeszélesség jó ¾ részét kiteszi, valamint nagyon enyhén rekurzív az ujjvájat közelében. Az élszalag aránylag szimmetrikusra sikerült, picit durva, de a TOPS késeken általában ilyennel találkozunk. Nem komoly baj, de utómunkát igényel, ha szépen csillogó élszalagot szeretnénk.

A késhez kapott kydex tok kialakítása is szokásos TOPS-os, központi csavar körül elforduló acélklippel rögzíthető az övhöz. Az elforgatható csipesz nem teszi automatikusan lehetővé a vízszintes viselést, mielőtt még ebben reménykednénk, ugyanis az magától is (egy gumi előfeszítő gyűrű ellenében) el tud fordulni. A forgathatóság oka inkább kényelmi szempont, ha el is akad valamiben a kés, ki tud fordulni tokostól az akadályt képező tárgy vagy ruhadarab elől. (Ez mondjuk csak a koncepció, tisztán emlékszem első TOPS késemre, egy UTE XL-re, melynek tokját kb. 3 napos korában, kocsiba beszállás közben megakadva egyszerűen eltörtem. Kiszakadt a kydex a csavar körül, pedig 2 mm vastag volt, hasonló kivitelben. Ez volt a kezdő lökés, hogy elkezdtem kydex tokokat készíteni magamnak.) Ennek a példánynak a tokját textúrás nyomólappal pikkelyezett mintájúvá tették. Egész érdekes hatású, talán még esztétikus is, de mindenképpen kiemeli a tömegből. Sajnos nem minden Strikar tokja ilyen, a legtöbb sima kydex, így ha webshopból rendelné valaki, informálódjon vásárlás előtt.

A birtokomba került példánynak már legalább harmadik gazdája vagyok, a kés azonban jól láthatóan gyári állapotúnak mondható. A bevonat érintetlen, az élet sem próbálta senki élezni vagy fenni (látható nyoma legalábbis nincs). Az eredeti élszög nagyobb, mint 45° (eddig mér az élszögmérőm), valahol 50° körül kell lennie (inkább picit több), mely nagyjából használhatatlan bármely tevékenységre, amiért késhez nyúlnánk. Kis konyhai húscincálás közben az első húzás után kispadra került, pedig éles egyébként, már amennyire ez a nagy élszögtől telik. Egy jó fagyos nyírfadarabnak nekiesve pedig el sem jutunk odáig, hogy kiderüljön, vajon mennyire kényelmes a zsinórozott markolat, mert az első forgácsok sem igazán akarnak összejönni. Ez a fajta vaskos leélezés és magas gyári élszög gyakori TOPS „tulajdonság”, sokan épp emiatt nem kedvelik a márkát.

A zsinórt bár paracordként hirdetik, valójában nem a megszokott ejtőernyőszsinór, hanem inkább bakancsfűzőre emlékeztető, lazábban fonott kötözőanyag. Remekül gyűjti és tartja a vizet, illetve a koszt. Lazább szövése miatt könnyebben kiszőrösödik a viselés és használat során, de ez nem is baj, legalább gyakrabban kell tiszta madzaggal újrafonni. Akinek ilyesmihez nincs türelme és kézügyessége, annak inkább a micartás való. A markolat fogása nagyobb kézben is kényelmes, a nagy méretű ujjvájat (choil) egészen eltalált méretű. A vastag penge és a bevonat okán az acél markolat sem nyom zavaróan, élei nem vágnak.

A kés igazi nagy „hibája”, ami miatt feltehetőleg a TOPS kedvelők sem ezt választják, az ára. A hivatalos javasolt fogyasztói ár (MSRP) gyakorlatilag $150, ami egy majdnem „pucér” pengéért és kydex tokért messze több, mint amennyit jelen piaci kínálat mellett el szabad és lehet kérni. Feltehetően ez az oka, hogy ez az egyébként nem ronda vagy kényelmetlen fogású, általános célú késmodell a partvonal mellett nézi a késes mérkőzést. Specializáció, dedikált felhasználási terület, így jól körülhatárolható vásárlói célcsoport nélkül úgy tűnik, valóban meg is maradt a kés-fétisisztáknak. Egynek nem rossz, de kiemelkedő teljesítményt ne várjunk – legalábbis a gyári éllel ne.

BlackWoOd

Fotók: Firesnake, web, saját fotók.