Késportál

Tavaly tavasszal a késkedvelők kíváncsian várták az M390 acéllal készült sorozatban gyártott folderek megjelenését. Az első fecskék egyike volt a Benchmade 755-ös számú modellje, mellyel azóta sikerült némi tapasztalatra szert tenni. Az új szuperacél és a nem szokványos formavilágú kés talán még tart némi érdeklődésre számot, annál is inkább, mivel nemrég megjelent a fekete bevonatos pengével szerelt verziója is.

A cikk tárgyát képező egykezes nyitású zsebkés Shane Sibert és a Benchmade gárdájának együttműködéseképpen létrejött a mester egyik folderének, a Pocket Rocketnek a lerövidített, szériában készülő változata, a Mini Pocket Rocket, vagy röviden az MPR. Az alapvető formai stílusjegyek és a felhasznált anyagok színvilága kétségbevonhatatlanul tükrözik Sibert közreműködését (főleg a markolat formája a bizonyíték, ami visszaköszön például a „Minion”, „Free Radical” – vagy ahogy a T.O.P.S. fanok ismerik, „Sudden Impact” –, alapmodelleken is). Shane tisztességes, fegyverszerető férfiember (fegyverboltban is dolgozott késes karrierje kezdetén, valamikor 1994. körül), leginkább taktikai jellegű, modern formavilágú eszközöket készít. Látszik, hogy merít néha más kultúrák hidegfegyver-hagyományaiból (pl. Közel-Kelet), de azért szolidan. Érdemes róla tudni, hogy Clackamas, Oregon közelében él ifjú kora óta (Gladstoneban), ahová 1990-ben költözött a Benchmade gyára. Itt tanulta meg az élezés és a minőségi kés készítésének alapelveit és alapfogásait Jody Samson (2008-ban elhunyt, többek között az egyik Conan kard elkészítéséről közismert) szárnyai alatt. 2003. óta főállásban készíti késeit (tehát 9 évre volt szükség ahhoz, hogy a jóféle késeket készítő ifjút a szakma és a vevőközönség olyan mértékben elismerje, melyre működő vállalkozást alapíthatott).

A sorozatban gyártott Benchmade 755 MPR folder mérete és anyagválasztása okán az igényesebb EDC bicskák piacát célozta meg. A titán mono-lock (keretzár), a vaskos M390 acél (a Böhler-Uddeholm utóbbi időben joggal előtérbe került porkohászati csodája) penge és a kevésbé gyakori, kékeszöld színű G10 mindenképpen kiemelik az átlagból. (Emlékszik még valaki a Windows 95 default háttérszínére?) A modell a Benchmade honlapján mint taktikai jellegű folder szerepel, de szerintem csupán egy jópofa, tömzsi zsebkés a szögletesebb, illetve a játékosabb formák kedvelői számára – abszolút „Mil” és „LEO” mentesen. Érdekes nüansz, hogy az első, sorszámozott széria és a korai darabok finomabb textúrájú G10-et kaptak, mint a képeken szereplő példányon levő (a képeken a kevésbé finom szövésű üvegszövetből készült G10 látható). A közelmúltban megjelent a bicska fekete bevonatos pengével szerelt verziója is.

A kés fizikai paraméterei elsődleges fontosságúak, mivel napi rendszeres együttlétre csak ezek alapján számíthatunk. A penge a már említett M390 acélból készült, vastagsága 4 mm, hosszúsága 75 mm. A markolat titán oldala és G10-ből készült fele egyaránt 5-5 mm vastag, a teljes vastagság 16 mm. Emlékeztetőül: a Zero Tolerance 0301 rendelkezik hasonló penge és markolatvastagságokkal, azonban a titán oldalon az MPR rövidebb teljes hosszának (176 mm a ZT 216-jával szemben) ellenére 1 mm előnyt élvez. Vaskos kis játékbicska, atombunker felépítéssel. A felhasznált titán egy szokásosnál puhább és rugalmasabb ötvözetét használták, a zár kihajlását (túlnyitását) egy okosan elhelyezett G10 markolatbetét gátolja. Az alkalmazott titánötvözet sajnos könnyen feltapad a penge végére záródáskor, időnként kissé megnehezítve a zár oldását. A zárnyelv kialakításában van még egy apró csavar, ritkán látott megoldás az átzárást gátló kivitel. Jelen esetben a zárba mart váll valósítja meg ezt a funkciót, szépen illeszkedve az átgondolt tervezés érzetéhez. A nem túl szerencsés titánötvözet választás némiképp rombolja az összképet, de ehhez inkább a gazdaságos gyártásra törekvésnek lehet köze, mintsem a tervezőnek.

Apró tüske még, hogy a pengét zárt állapotban tartó golyó furata mélyre és tágra sikerült, ennek következtében nehéz azt hüvelykujjal megindítani, ha nyitni szeretnénk. Cserébe figyelmességként a hüvelykujjtámasz a pengeháton kellemesen lekerekített és egy igényesen megmunkált, a formához illeszkedő egyedi (más modelleken nem újrahasznosított) övcsipeszt kapunk. A clip szintén titán, elsőre a kés arányaihoz képest vékonykának és gyengének tűnik, ám funkcióját maradéktalanul ellátja, biztosan tart. (Igaz, néha furán pengő hangot sikerül előcsalni belőle.) A kés tömege kevéssel több, mint 150 gramm, ami a falbontó folderek mezőnyében jónak számít, általában az EDC kategóriát szemlélve viszont picit sok. Hosszúságához képest kicsit széles a penge, így a közel kétharmados, egyenes felköszörülés ellenére sem egy metsszőbajnok.

Az alkalmazott M390 jelű rozsdaálló porkohászati acél különösen nagy tisztaságú, nagyon finom szemcseszerkezetű ötvözet, melyet a Böhler-Uddeholm a „microclean” jelzővel illet. Eredetileg öntőformák, fúvókák alapanyagául szánja a gyártó, erősen abrazív műanyagokhoz, ám a nagy tisztaságú finom szerkezet penge formájában is komoly lehetőségeket rejt. A nagyon finom borotvaél tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa. A másik kiemelésre érdemes, késként igen hasznos dolog ennek a finom élnek a relatív szívóssága, mely szintén a tiszta technológiának köszönhető. Csodák nincsenek, ahogy a keményre hőkezelt acélok esetén rendszeres probléma a komolyabb megterhelés melletti kipattogzás, úgy bizony itt is beleszaladhatunk a jelenségbe (nem könnyen). Talán a finom szerkezetnek köszönhető, hogy mindössze apró, szabad szemmel éppen csak látható mikro-fogakat kapunk, ha túlfeszítjük a húrt. Egy biztos, élkihajlással nem nagyon fogunk találkozni. Nekem ilyen mikro-kipattogzás jelenséget úgy sikerült elérnem, hogy minőségi módon hőkezelt 440C penge gerincéről próbáltam egy forgácsot felpöndöríteni, miután a szerkezeti acél (zártszelvény darab) és a kínai piacos valamilyen hőkezelt penge (S&W bicska) nem bizonyult ellenfélnek. (Ez már azért túlmegy a rendeltetésszerű használat határain.)

Egyes hozzáértők szerint tulajdonságait tekintve nagyjából a Latrobe cég Duratech CV20 acéljának felel meg, online források legalábbis többször hasonlítják ehhez, mint közel azonos termékhez (az ötvözők és azok arányainak különbsége ellenére). A híres-hírhedt BladeForums-os Ankerson (késtesztelő főmágus, nagy késgyilkos, aki eléggé megosztja az olvasóit) kenderkötél-vagdosós tesztjein jobbnak találta éltartásban az M390-et, mint a ZDP-189. Más tesztelő acélmágusok az M4 acéllal egy kategóriába teszik éltartás tekintetében. (Angolul nem tudók számára a grafikonok is beszédesek lesznek.) Hasznos link, érdemes átnézni, régi, közismert acélokhoz hasonlítja a friss jövevényt.

A szupertartós él és kiváló rozsdatűrő képesség mellett a csomag része egy jelentős rossz tulajdonság is. Az élezéskor biztosan többen megbánják majd, hogy ilyen pengét vásároltak. A gyémánt élezőeszközök használata javasolt, még így is minimum 30 perc lesz (optimista becslés), mire látható és főleg használható eredmény érünk el. A kb. 3 hónapos (nem egybefüggő, 7-8 naptári hónapon keresztül sikerült összehozni) használat közben igazából nem volt szükségem élkarbantartásra, pusztán az elégtelen gyári 40°-os élszög megszüntetése és az acélforgács-akció után voltam kénytelen gyémántot és kerámiát ragadni. Arról sajnos, hogy pontosan hány folyómétert képes kartonpapírban vágni a borotvaél megtartása mellett, nincs információm, ilyen jellegű tesztet nem végeztem. Az acél korrózióállóságával nem lesz gondunk, zöldségek, gyümölcsök savas nedvei és a tisztítás után rajtamaradt vízcseppek sem okoztak látható változást a penge felületén.

A szerencse nem szegődött mellém első Benchmade bicskám beszerzésekor, ugyanis példányom gyári hibás volt. A pengehát erősebb megnyomására a zárlemez megindult a nyitási pozíció felé (szerencsére nem oldott ki, de akkor sem kecsegtetett sok jóval, óvatos használatot követelt). Egy időre a fiókba került, mindig volt helyette tesztelést igénylő vagy esetleg újabb áldozat, míg sikerült konzultálnom a foldereiről jól ismert Porpáczy Zsolttal, aki végül befejezte a gyárban megkezdett munkát és megfelelően átprofilozta, illesztette a zárólemezt a penge farán levő támaszhoz. (Fenti képen alul a gyári kialakítás az erős ívvel, felül a laposra és kisebb szögűre csiszolt javítás látható.) Az egyébként nem épp olcsó (külföldi webshopos ára $150 környékén tanyázik) bicskánál ez a malőr még akkor is bosszantó, ha egyébként nem várunk sokat egy sorozatgyártott terméktől.

Összefoglalva elmondhatom, hogy (a gyári hiba ellenére) nagyon jó kis zsebkés, feltéve, ha nem idegenkedünk a masszívabb, vaskosabb zsebkésektől. Külföldi fórumokon az acél-hype hatására (amikor megjelent, nem nagyon volt a piacon más M390 pengés széria kés) bevásároló friss tulajdonosok sorra adták el a zsebükben alig megmelegedett bicskát, mert túl vastagnak találták, vagy éppen ránézésre nem érezték a falbontó masszivitást (erre az eladási hullámra hagyatkozva a szerencsésebbek $120 dollár körül is hozzájuthattak másodkézből gyakorlatilag új példányokhoz). Az M390 acél miatt ez már inkább az „advanced user” kategória kése, aki rendelkezik az él karbantartásához szükséges eszközökkel és valamennyi tapasztalattal (de legalábbis lelkesedéssel). Akinek pedig nem jön be a forma, az is jól járhat más M390-ből építkező modellekkel. (Példának okáért akár hazai, egyedi bicskát is készíttethet ilyen pengével, mivel Porpáczy Zsolt történetesen használja ezt az alapanyagot is!)

BlackWoOd