Késportál

Létezik a rusztikus késeknek egy változata, melyet főleg kezdő hobbisták és unatkozó profi késkészítők szoktak időnként a hulladékvasban guberálva elővenni. A reszelőből készített kések világában teszünk most egy rövid kirándulást, szem elől még véletlenül sem tévesztve az elérhető alternatívákat.

A reszelőből készített kések egyik nagy királya, Charlie Davis és az általa alapított Anza Knives már 30 éve ontja a különféle munka- és vadászkések garmadáját, néha kirándulást téve még a katonáknak szánt pengék világába is. Ugyan nem teljesen világos, hogy miért éri meg sorozatban késeket készíteni reszelőből, mikor az alapanyag (W1, W2, 1095, O1) rendelkezésre áll nyers, lemez formában is, ráadásul a reszelőket ki is kell lágyítani megmunkálás előtt (tehát nem spórolják meg a hőkezelést).

Az Anza kések jelentős része jelenleg dymondwood (laminált, színezett fa) és különféle agancsok felhasználásával készült markolatokkal készül. Leggyakrabban csupán ragasztottak a panelek, nem használnak szegecselést (ez azért is meglepő, mert hosszában rétegezett markolatpaneleket is készítenek). Amerikai fórumozók tapasztalatai alapján ez a ragasztott megoldás legtöbbször elég, véső szükséges az esetleg sérült vagy megunt panelek eltávolításához és cseréjéhez. Van néhány micarta panellel készülő modell, ezek a katonai felhasználásra szánt kések (a Boddington sorozat egyes tagjai), illetve találunk köztük nagy vonalakban a TOPS Trackerre emlékeztető túrakést is (még mindig reszelőből).

Az Anza kínálatának alján az egyszerűbb kivitelű, kifejezetten olcsó munkakések találhatóak, melyek Amerikában népszerűek szerszámként és vadászkésként is. Az általam vizsgált és a képeken látható példány „Large Hunter” fantázianévre hallgat, nem különösebben figyelemreméltó dizájnnal. Igazán a „large” (jelentése magyarul: nagy) szó sem teljesen világos, hiszen a kés hossza 185 mm, ebből a penge a makrolat kezdetéig nincs egészen 75 mm. Tehát semmiképp sem nagy, inkább egy tisztességes méretű markolattal elkészített rövid pengés kés. A kés tömege nem éri el a 140 grammot (méretéhez képest nagyjából átlagos érték).

Nyúzni feltehetőleg lehet vele, de hosszú ideig dolgozni semmiképp sem kényelmes a keskeny, szinte hengeres markolat – legalábbis az én kézméretemmel. Használat közben a penge oldalra kifordulását csak a markolat erősebb szorításával sikerült meggátolni, ami viszont a tenyér gyors fáradását eredményezte. Egyetlen kényelmes fogásnemet sikerült találni, a pengehátra támasztott mutatóujjal egészen jól használható. Mivel a leélezése homorú (holkeres) és az élszalag is igen széles (kis élszög), így tulajdonképpen egész sok feladatra alkalmas, mely nem igényel hosszú pengét. Mitch Shrader, amerikai bőrműves (pl. egyedi késtokokat készít) saját bevallása szerint például 15 éven keresztül használt Anza késeket munkájához (amihez pedig sokszor a sniccer a legjobb eszköz).

Az egyszerű munkakés koncepciót és a relatív olcsóságot szem előtt tartva egyik portálos késkészítőnk, Ronin (Fábián Péter) is megpróbálta a formából kihozni a maximumot. A kétesélyes reszelő helyett biztosra menve inkább jól bevált acélból, Sleipnerből álmodta meg saját verzióját. A megszülető új késmodell megörökölte az Anza mutatóujj-vájat (choil) utáni enyhén elvékonyított markolatrészét. A lapos, szélesebb és szintén lekerekített panelek stabilabb fogást biztosítanak, kevésbé észrevehető használat közben, hogy a penge kifordulna a vágott anyagból (ezért nem is kell feltétlenül erősen szorítani, kevésbé fárasztó). A Ronin által készített szegecselt és ragasztott cseresznyefa markolatpanelek kaptak 5-5 bemarást is, mely a kéz megcsúszását hivatott gátolni (érzésem szerint az ujjvájat és az utána levő keskenyebb rész miatt túlbiztosítás). A micarta markolatos verzió pengéje szintét Ronin munkája (azonos a cseresznyés változattal), azonban a paneleket magam ragasztottam fel a pengére és a kezemnek kényelmes formájúra is csiszoltam, nem lenne fair azt összevetni az Anza késsel, így további említést sem teszek róla, csak a képeken fog szerepelni.

Ronin kis munkakésének teljes hossza 185 mm, melyből a penge 78 mm, tehát a fixpengés kések rajongóinak akár napi viselésre is megfelelő lehet. A szélességének felső harmadáig felköszörült, 4 mm vastag Sleipner acélból készített penge élszalagos szablya élezést kapott, mely épp megfelelő az erős munkakés jelleget mutató, ugyanakkor jó vágóképességgel rendelkező eszközhöz. A kés tömege kicsivel több, mint 145 gramm, tehát az Anzánál alig nehezebb.

A rövid munkakés jellegnek (melyen egy általános, késes problémák megoldására készült kis mindenest kell érteni, semmiképp nem feladatspecifikus szerszámot) megfelelően mindkét kést próbára tettem erdei, tábori körülmények között is. Inkább a felhasználhatóság érdekelt a részletes, minden eshetőséget kimerítő teszttel szemben. A rövid (átmeneti éjszakai tábor építésének szükségessége nélküli) kirándulások közben felmerülő problémákat oldottam meg mindkét fenti késsel. Egyik ilyen feladat volt a túrabot elkészítése, illetve arról a kéreg eltávolítása (mely pl. egy nyárs készítésekor is okos ötlet). A nyilvánvalóan hiányzó súlytóképességet ütőfával ugyan kompenzálni kellett, de ezeknek a 4 mm körüli pengevastagságú késeknek ezt bőven ki kell bírniuk (pl. egy 2,5 mm-es pengével készített Mora is zokszó nélkül bírja). A háncsolást mindkét esetben az éllel végeztem, nem is merült fel váratlan probléma. Mindkét késen van kialakított törővég, mely kényelmesen lekerekített, nem bántja a kezet, de szükség esetén ütőfával a markolatpanelek sérülésének veszélye nélkül kalapálható.

A tűzgyújtáshoz szükséges gyújtós elkészítéséhez is tudtam mindkét kést használni, az Anza finomabb éle nem jelentett igazán nagy előnyt, de érezhetően jobban harapta a fát. A szikravetőt mindkét kés működteti, a Ronin-féle késen kialakított ujjtámasz még a lekerekített (nem éles) kaparóéllel is használható méretű és mennyiségű szikrát biztosított. Az Anza kés reszelője gyéren választotta le az anyagot a ferrocérium rúdról, aminek talán a meghagyott reszelőfogak agresszívebb lekerekítése az oka. Így hüvelykujjtámaszként használható a megmaradt sekély reszelőmintázat, élesen hagyva a kezet és talán a bőrtokot is bántotta volna.

Mivel mindkét kés viszonylag könnyű, rövid pengés, ezért mindenképpen igénylik egy jó fűrész vagy kisebb balta társaságát. Inkább olyan helyre javaslom, ahol gyakoriak az alkalmi túrázó családok és nem szeretnénk felesleges riadalmat kelteni bennük egy combközépig érő késtokkal. Megoldás lehet egy hasonló rövid fixpengés kés akkor is, ha könnyű, kompakt túrafelszerelést szeretnénk összeállítani, amely esetleg elfér egy mellény zsebeiben vagy egy nagyobb övtáskában (nem elvetélt ötlet, egész sokan foglalkoznak hasonló pakkok összeállításával, a neten rengeteg tippet-trükköt összegyűjthetünk). Alkalmas még mindkét kés mindennapos használatra is, de ehhez az Anza esetében mindenképpen egy gyárinál jobb tokra lesz szükség (egyfelől a gyári ronda, elnagyolt, másfelől pedig lelógó erszénytok, ami a ruházat alól esetleg zavaró módon kilátszhat), a Ronin-féle változathoz pedig nyilván igényeinknek megfelelő tokot készíttetünk – akár kydexből, akár bőrből. (Ronin a tok elkészítését célszerűen inkább az adott területen működő mesterekre bízza.)

Jól használható nüansz az Anza kés esetében a megmaradt reszelőmintázat, mely jól jöhet például egy fakanál, fafésű, favilla faragásánál (mert kint a zöldben derül ki, hogy feledékenyek voltunk és bizony kifelejtettük a hátizsákból). A kissé letompított mintázat fán még tökéletesen működik, a faragáskor esetleg rajtamaradt szálkákat, érdes részeket lesimíthatjuk a penge lapjával (esetleg beszakadt, sérült körmünket is helyre tehetjük vele – nem vicc, működik). Meg kell még említenem, hogy a vizsgált késeknek a pengéje kevésbé hegyes, inkább hasasnak mondható. Ebből kifolyólag aprólékos famunkára kevéssé alkalmas (pl. a frissen kiégetett ivócsészénkre nem ezzel fogjuk a díszítő faragást elkészíteni), inkább a nyárs, gyújtós és az élelem elkészítésében, feldolgozásában tud jeleskedni.

Ronin ezeket a kis munkakéseket internetes fotók mintáit alapul véve készítette. Nekem is előbb került a birtokomba egy ilyen példány, de kíváncsiságból megvásároltam a már bemutatott Anza kést, miután több külföldi fórumon utánanéztem, egyáltalán érdemes-e. (Meglepő, hogy sokan jó véleménnyel vannak ezekről a késekről, de gyakorlati teszteket, használat közbeni képeket vagy tesztvideókat alig fogunk találni.) Azt kell, hogy mondjam, a birtokomba került Anza kevésbé felel meg az elvárható színvonalnak. Az élezése hanyag (nyilván ez csak az én példányomra igaz), a hozzá kapott bőrtok egyértelműen félrevarrott (az általam készített, szakértelem hiányában ilyen-olyanra sikerült tokokkal összevethető kivitel). Mondhatnánk, hogy hozza az olcsó munkakés szintet, ám az Anza tokkal-vonóval épp annyiba került, mint a cseresznyefa markolatos, itthon készített kés tok nélkül (tehát jelentősen nem olcsóbb, mint a kifogástalan minőségű Ronin-féle megfelelője).

Biztos vagyok benne, hogy hazai viszonylatban az olcsó egyedi munkakés koncepció csak keveseknél tud működni. Igazán olcsón hozzáférhetően a Mora, Hultafors és társaik különböző kései, melyek ház körül (de még kirándulás alatt is) kiválóan használhatók. Egyelőre kevesen fogják megengedni maguknak azt a luxust, hogy egyedi készítésű, minőségi késsel nyissák fel pl. a kutyaeledeles konzervet, ha annak letört a húzófüle, vagy fogják ilyen késsel levágni a már elszáradt, nyárról a teraszon maradt futóvirág maradványait. Pedig tulajdonképpen ez is az EDC része, akár otthon, a ház körül tevékenykedünk, vagy a munkahelyünkön rontjuk a levegőt, esetleg a gyerek dömperére kell másik húzózsinórt applikálnunk félig a homokozóban térdelve.

BlackWoOd

Fábián Péter (Ronin) munkáinak albuma
Anza Knives honlap