A pezsgő nyitásának leglátványosabb és legkalandosabb módja – amely ráadásul egyáltalán nem is nehéz.
Van egy mondás a pezsgővel kapcsolatban, amelyet egyes források Napóleonnak, mások pedig Churchillnek tulajdonítanak – megint mások szerint meg Churchill csórta Napóleontól. Mi csak hunyjunk szemet a származás bizonytalansága fölött, hiszen a lényeg a tartalom, ami pedig így szól: „Pezsgő? Győzelemnél megérdemlem, vereségnél meg szükségem van rá.”. Ezzel márpedig mindannyian csakis egyetérthetünk.
Egyébként, ha már ital és történelem, akkor tudnivaló, hogy Napóleon kizárólag burgundi vöröset, méghozzá Chambertint ivott – általában azt sem tisztán –, ezen kívül pedig ebéd és vacsora után fogyasztott egy-egy csésze kávét. Ez azért fölöttébb mértéktartó fogyasztási szokásokról árulkodik. Churchill alkoholos italokhoz való viszonya már teljesen ellenkező előjelű volt: a reggelijéhez német fehérbort szeretett inni, az egyéb étkezésekhez pezsgőt (a Pol Roger volt a kedvence) és bordói vöröset fogyasztott, alap folyadékbevitelét a pohár alját éppen csak befedő, vízzel feltöltött Johnny Walker Red Label képezte, de napközben azért kedvelte a pár csepp száraz Martinivel „higított” Plymouth gint is, vacsora után pedig áttért idős francia konyakokra. Mindezek alapján sejthető, hogy egy esküdtszék kinek is tulajdonítaná a fenti mondás eredetét. Az azonban biztos, hogy a pezsgőspalack szablyával történő nyitásának (franciául sabrage, szabrázs) technikája és hagyománya a napóleoni hadsereg tisztjeinek – és persze a győzelmek általuk történt ünneplésének – köszönhető.
Manapság persze ne gondoljunk igazi szablyára, mert erre a célra már speciális (az igazinál rövidebb), élezetlen (mert az élre nincs is szükség) pezsgőszablyákat készítenek – persze főleg Franciaországban, méghozzá ott is leginkább a két nagy késes központban: Thiers-ben és Laguiole-ban. Egyébként bizonyos szempontból ez is igazi, legalábbis igazinak a mása: ez a rövid, tömzsi változat, a sabre briquet eredetileg a tüzérségi szablya volt. A másik téves gondolat, amelyet el kell vetnünk, az az a mód, ahogy elsőre a szablyával történő pezsgőnyitást elképzelnénk. Mert mire is gondolnánk azonnal: asztalra állított palackra és egy, a palack hossztengelyére merőleges, azaz széles, vízszintes suhintásra – na, pont ez az, ami nincs. A palackot ugyanis kézben kell tartanunk, és a szablyával éppenhogy a butélia hossztengelye mentén suhintunk. A legünnepibb ital nyitásának semmiképp sem létezik ennél látványosabb módja. S ha még egy operettszubrett is lenne a közelünkben, akinek a topánjából kortyolhatnánk… Na de nézzük csak a technikát, lépésről lépésre.
A palackot természetesen jól hűtsük le, lehetőleg már egy nappal a nyitás előtt. Ez a normál nyitásra is érvényes, ugyanis legyen az Coca-Cola vagy palackban érlelt Veuve Clicquot Ponsardin La Grande Dame, a folyadék hidegen sokkal több szén-dioxidot vesz föl, márpedig meleg pezsgőt sem inni, sem nyitni nem jó. (Akinek esetleg pezsgősvödre is van, szablyás nyitás előtt a palackot fejjel lefelé még egy kis időre a jégbe is állíthatja, hogy ott az üveg még jobban áthűljön.) Nyitás előtt a kapszulát és a drótkosarat távolítsuk el. S már jöhet is a lényeg.
A palackot ügyetlenebb kezünkben, a talpánál biztosan fogva tartjuk, méghozzá 40-45 fokban. Másik kezünkben a szablya, de megteszi egy termetes, mondjuk 23, 26, 30 cm-es séfkés is. Továbbá egy Sámán-féle Anakonda vagy Hegyespenge-féle Medve stb., lényeg, hogy legyen tömege. A macsétéket hagyjuk, elvégre ünnepelnénk, vagy mi, tehát itt és most a stílus, a hangulat, az esztétikum is számít. Ami fontos: előre, a suhintás irányába a penge háta, és nem az éle néz. A szerszámot a palackhoz képest kb. 15-20 fokban tartsuk, mintha csak éleznénk. Ráhangolódásképpen egyszer-kétszer kövessük le a palack ívét a testtől a nyakon át a palack szája alatti gyűrűig – ebben fog a penge elakadni –, majd egy határozott, erőteljes mozdulattal csapjuk le a palack végét. A mozdulat erőteljes tolásra hasonlít, főleg vállból történik, és fontos, hogy vigyük végig, azaz „kísérjük le” a dugót. Nem kell iszonyatos erőt vinnünk a műveletbe: a palack magas belső nyomása eleve biztosítja a sikert. Ha előzetesen rendesen lehűtöttük és nem ráztuk agyon a palackot, akkor csupán minimális nedű megy majd veszendőbe hab formájában. A törés pedig minden bizonnyal ilyen szép körkörös és tiszta lesz.
Figyelem: minthogy a dugóval együtt a palack szájának egy jó (éles) darabja is ballisztikus pályára tér, s sebességében a palack nyomása plusz a csapásunk erőssége is összeadódik, fokozott figyelemmel határozzuk meg a röppálya irányát! Biztonsági megoldás: a drótkosarat nem eltávolítjuk, hanem meglazítva följebb helyezzük, a fülön zsineget vagy kendőt fűzünk át, amelyet tartó kezünkkel a palackhoz szorítunk. Így a dugó nem röpül messzire, csak ameddig a „béklyó” engedi. További jó tanács: gyakorlásnak palackos erjesztésű és érlelésű helyett elsőre megteszi egy olcsó tankpezsgő is.
Vizuális segédletnek pedig álljon itt néhány filmecske is, az első angolul, a híres New York-i pezsgőbár, a Bubble Lounge által:
A második svédül, ráadásul igazi germán alapossággal közelítve a témához:
A harmadik portugálul, és persze latin könnyedséggel, egy erkélyen:
Az utolsót pedig egy hölgy végzi, sima séfkéssel – csak, hogy ti is bátrabbak legyetek!
Kellemes pezsgőzést és nagyon boldog új évet kívánok!
Rózsa Edvárd
Képek: web
Király!Most henteltem le a cég pezsgőtartalékainak számottevő részét…Már egész jól megy…persze korpuszt el köll tüntetni…már megent be lészek na mindegy!BUÉK!!!
A cikk remek – úgy tartalmában, mint stílusában.
A baj csak az, hogy ki nem állhatom a pezsgőt… Pedig úgy kipróbálnám a metódust. 😉
(Pl. Nem gyártanak véletlenül sört pezsgőszerűen palackozva…? Mondjuk a belgák? Azok mindenre képesek… 😉 ) 😀
Hogy a búbánatba ne gyártanának,drága egyhaverom?!?Heineken szilveszteri kiadás.Ha minden igaz,a nagyobb bótokbanban még van belőle…a cikk szerintem is pompás,a psychobillyvel mi a helyzet?:)
Nagyon jó kis írás! Ki is fogom próbálni!
A new yorki, a svéd, de még a (csinos?)néni is az élével(nem a fokával) végezte a műveletet. 😉
Alain!
Mivel a szablya élezetlen, így akár még az „élével” is lehet, szvsz….
😉
Nagyon jó cikk, piálás történeti szempontból is értékes, bár a kortyveszteség veszélye miatt nem hiszem, hogy kipróbálnám.Kicsit attól is tartok, hogy mégis belehullhat némi üvegszemcse, bár az első filmen a szakember elmagyarázza, hogy a belső nyomás elrepíti azokat.No de fő, hogy megint tanultam valamit.
Köszönöm a hozzászólásaitokat, örülök, hogy tetszik. 😉
Alain, Poe leírta a lényeget: a „gyári” pezsgőszablya élezetlen, ott tökmindegy. Sőt, amelyiken kézvédő is van, nem is tudnád a pengeháttal csinálni, mert nem tudod rendesen megfogni. Az otthoni séfkéssel vagy a kedvenc bowie-val azonban továbbra is a pengehátat javaslom. És remélem, hogy azért maga a cikk még neked is tetszett. 😛
Ja! Igen. 🙂
Bevásároltam két üveg nóném pöggőt, 350 forint körüli darabáron, és kegyetlenül lenyakaztam őket… Sikerélmény megvolt, mindkettő előírás szerint lerepült! (mondjuk a műanyag dugó illúzióromboló kicsit, de gyakorlásnak megteszi)
Leszűrtem őket, tényleg nem ment bele egyetlen darab szilánk sem (már ha volt egyáltalán), szóval emiatt nem kell aggódni.
Szablyára fel!!!! 🙂
Nagyon jó a cikk el se hiszed milyen jól jött ez nekem!!!
Pont most rendelnek majd tőlem egy ilyet, de a megrendelő borkardnak hívta, talán bort is lehet vele nyitni de nem ahhoz való hanem pezsgőhöz.
Mégegyszer gratulálok!!
Arany finicsocsó barátom, örülök, hogy pukkannak a pöggők Zsolcán. Ugye, hogy működ, és nem lila. Nem mond Ed olyat, ami nem úgy van… 😀
Le Goff, jó, hogy ez kapóra jött neked. A borospalack ilyetén nyitásához kövér szkepszissel viszonyulok, lévén, hogy a palackban lévő nagy belső nyomás szerintem nélkülözhetetlen elem. Az annáleszek sem említik a bor e módon történő nyitását, csak a pezsgőét. De na bumm, a megrendelőd legfeljebb majd jól átkereszteli a – minden bizonnyal szépen sikerülő – borkardot pezsgőszablyára… 😉
És ismét tanulhattunk valami újat. Ed, hálás köszönet, nagyon precízen álltál hozzá ehhez a témához is! Most nem ittunk ugyan pezsgőt, de jövőre, ha úgy alakul muszáj lesz kipróbálni! 🙂
Én már ki is próbáltam.Először egy 6-7mm vastag német szurony fokával próbáltam de azzal nem tudtam megcsinálni, mert folyton lepattant az üvegről.
De utána kipróbáltam egy 2mm körüli macsétával és egyből sikerült és ahogy kell elrepült vagy 3méterre.Gondolom azért mert a vékony penge jobban oda tud férni a száj alatti gyűrű és a nyak találkozásához.
Szép kis írás lett, öröm ilyeneket olvasgatni!
Én úgy tudom, hogy nem a folyadék nyomása, hanem az üveg formázott nyakában levő feszültség miatt kivitelezhető a gyakorlat. Mindenesetre a lényeg, hogy megy. 🙂
Most kaptam egy ajánlót a cikkhez! Nagyon jó.
Esetleg itt van egy magyar videó is (bár nem szablyával) az üveg oldaláról megközelítve. =)
http://szertar.blog.hu/2008/12/31/igy_kell_pezsgot_bontani
eszpee: hiszen hiszek én neked, elvégre nem vagyok fizikus… Viszont józan paraszti ésszel annyit csak gondolok, hogy a magas belső nyomás (amely miatt és persze az üveggyártás kezdetleges technológiája okán, majd a megfelelő zárás megtalálásáig anno még oly sokáig oly sok pezsgőspalack robbant fel a champagne-i pincékben) azért csak-csak inkább segít, mint sem. Meg kellene próbálni sima vízzel töltött pezsgőspalackkal…
Robilaci: köszi, a te cikked, pardon, videód is nagyon jó! Sőt, a blogod is kiváló, egész belemerültem, asszem nekiállok a kisfiammal is… 😉
Úgy tudom hogy a palack sorjás(mivel két félből áll az üveg) részénél kell végigcsúsztatni a pengét a totális siker érdekében..
Magnum palackkal is müködik?
Biztos, hogy működik, a magnumpalack nyakának üvege annyival azért nem vastagabb, hogy ne működjön. De ha keresgélsz, biztos találsz olyan videót is, amelyen épp magnumot nyitnak szablyával.
Hát ennyi idő alatt én meg is iszom 🙂
Ez piramidális! 🙂 Gyerekmentes környezetben ki fogom próbálni még januárban. Nagyon izgat! :-)))