Igazából semmi különös, csak annyi, hogy Sentinel készített néhány szép, őszi hangulatú felvételt és egy videót a Medvéjéről.
Az alábbi képeken egy újabb kiadású, azaz 6 mm-es pengevastagságú Medvét láthatunk.
Volt Sentinelnek egy első generációs, 8 mm-ese is (ebből nagyjából egy jó bő tucatnyi készült), csak egyszer úgy gondolta, hogy megválik tőle.
Aztán persze rájött, hogy mégse kellett volna (ismerős, bizony, jártunk már így sokan…), mert egy Hegyespenge Medve, az azért mégiscsak egy Hegyespenge Medve.
Mivel azonban Hegyespenge közben leállt a 8 mm-esekkel, ez már 6-os lett.
Arról, hogy miért hagyott fel a dagibb Medvék készítésével, maga Hegyespenge így nyilatkozik: „A penge a hátán 8 mm, a hegy felé az is fokozatosan szűkül, plusz értelemszerűen az élnél 1 mm vastagságig szabad (és kell) levékonyítani. Egyetlen 8 mm vastag Medve korrekt szimmetrikus beköszörülése (csak a beköszörülése) nekem 4 óra munka volt. A 6 mm vastag másfél-két óra, fáradtságtól (koncentráló képességtől) függően.” Aha, így már érthető…
Hogy a Medve a 2 mm-rel keskenyebb pengétől mégsem vált kevébé hatékonnyá, arról ezen a videón magunk is megbizonyosodhatunk: a munka még akkor is látványos, ha figyelembe vesszük, hogy Sentinel nagyon nem az a kategória, akinek erősebb szélben már a korlátba kell kapaszkodnia, nehogy elrepüljön…
Ja, és hogy el ne felejtsem: azért ha valaki tud egy 8-as Medvét, eladót, nyugodtan szóljon ám Sentinelnek…
:))) Jo a szoveg! (a video is)
Igazán kívánatos kés és a képek, video is jó.
Örülök, hogy összeraktatok egy kis cikket ebből a remek kép ill. video anyagból. Sentinel képeit pedig nagyon szeretem mert mindig a természetbe, az erdőbe varázsol pár pillanatra.
Ed: nagyon jó a szöveg. 🙂
Örülök,hogy tetszenek a képek és cikk lett belőle ..
Szep , formaju kes(akarom mondani Medve).
Nagyon klassz képek…gratula! 😀
Szép ez a Medve, no! 😉
A teljességhez, és a videó hitelességéhez szeretném hozzáfűzni, hogy én egy meglehetősen finom induló éllel szoktam átadni a késeimet. Ehhez az élezéshez rögtön egy ilyen terheléssel indítani egy kicsit sok volt, és a K353 minden rendkívüli tulajdonsága ellenére is megérezte, tehát kívánt egy kis utólagos élerősítést.
Igaz, nagyon megnyugtató, hogy csak kisebb kihajlások jelentek meg az élen, tehát a magas hőmérsékletű megeresztés és az 58…59 HRC körüli keménység ellenére sem keletkeztek az élen kipattanások. De ez az eset is egy jó példa arra, hogy mindenféle elváráshoz nem lehet egyetlen élkialakítást (élszöget) alkalmazni. Az én induló élem jól vágott, jól faragott volna, és könnyebb lett volna fenni, így viszont erősítünk rajta a hasonló feladatok kedvéért. Persze így is jól fog vágni, de már nem lesz ugyanaz a „lézerkard” érzés, és a fenéshez is egy kicsit erősebb szögben kell majd tartani az eszközt.
Ez van, ahogy az autóvezetést is meg kell tanulni, úgy a késeink használatát is. És bizony bejáratós autót az elején még kímélni kell.
Meg persze használni is, különben mitől járódna be? 🙂
Hegyespenge véleménye az utolsó szóig helytálló!
Hozzáfűzöm: A hőkezelést sem lehet MINDEN elvárást kielégítően
megcsinálni. A kompromisszum kötés kényszere ugyebár…
Osztom Hegyespenge véleményét. Minden kés arra készül, hogy használják, csak nem mindegy hogy mire. Én a karvastagságú ágakat baltával darabolom és úgyszintén a tábortűzhöz való apró tüzifát. A kés nem tuskóhasogatásra való, hanem finomabb tábori munkákra.
oldtimer, igazad is van, meg nem is. Van aki esküszik a balta/kés párosra, mások meg a
kis kés/nagy kés duóra. Egy Medve méretű kés már nem feltétlenül a finom munkákra
van „kihegyezve” ( persze jó lehet arra is ), ezzel már komolyan oda lehet csapni, ha
arra van szükség. 🙂 Persze, mint Sanyi hozzászólásából is kiderül ehhez az élen egy
„finomhangolást” kellett végezni, plussz még hozzátenném, hogy K353-al nem gyűlt
össze túl sok tapasztalat, az edzéssel, élszög kialakítással lehet kísérletezni. 🙂