Késportál

Szabó Csaba, vagy ahogy fórumozóink ismerik, Matifu eddig is igényes, pontos vonalvezetésű késeiről és ezekhez passzoló bőrtokjairól volt ismert. A közelmúltban azonban olyasmit készített, amiről úgy gondolom, színvonala miatt megérdemel itt a portálon is pár szót és főleg képeket!

Az új alkotás egy egyszerű vonalvezetésű, hagyományos formavilágú vadászkés, melyet Matifu régi barátjának készített. A késhez tartozó vadászias bőrtok kivitele és díszítési módja pedig jó eséllyel még a bőrös szakemberekből is elismerést váltana ki. Matifu írt pár sort az elkészítés történetéről és a tapasztalatokról, alább ezt olvashatjátok.

„Tavaly ősszel összefutottam egy régi barátommal a kassai késkiállításon. Érdeklődve nézte a késeimet, megjegyezte, hogy a közeljövőben majd fel fog keresni. Nemsokára be is váltotta ígéretét, hozott pár darab kést újraélezni. Beszélgetés közben felkért, készítsek egy vadászkést a számára valami jó acélból. Elbeszélgettünk, mi is lenne a számára ideális: legyen egyszerű formájú, karcsú és a leélezése legyen finom vékonyra készítve, mivel nem szereti a vastag késeket (a hozott darabokat is átprofilozás végett hozta).”

„A körülírt kés anyagául RWL-34 (C-1,05/Mn-0,50/Cr-14,0/Mo-4,0/Si-0,50/V-0,20) porkohászati rozsdaálló acélt választottam. Ez egy nagyon finom szemcseszerkezetű anyag, amelyre kiváló borotvaélt lehet varázsolni, mindemellett rugalmassága (duktilitása) is jobb a hagyományos acélokénál, legalábbis ezt állítják a profik és a tesztek. A kés teljes hossza 226 mm, melyből a penge 105 mm-t tesz ki, anyaga 4 mm vastag. Pengehátig felköszörült, egyenes levezetőélet kapott, szinte borotva élre, ahogy a megrendelő kívánta. A kés elkészülte és végső élezése után kicsit megcsapdostam egy száraz tölgyfa rönköt. Természetesen az élen semmi változás nem történt, szépen szeletelte a papírt. Ezen felbuzdulva még erőteljesebben vagdostam a rönkbe, de a kés győzött, ugyanúgy borotvált mint azelőtt. Mivel az él kialakítása nem bushcraftra lett optimalizálva, így nem is erőszakoltam tovább. A fát azért harapta rendesen, szinte belemélyedt faragásnál a finom élnek köszönhetően. Visszatérve a műhelybe kíváncsiságból lemértem, milyen vastag: az éle 0,2 mm volt az él vonalától nagyjából 1,5 mm magasságban.”

„A kés tokjával eljátszottam egy picit, épp alkotó kedvemben voltam… Persze először megterveztem, majd párszor átrajzoltam, mert itt sem lehet sokat tévedni. Örömömet leltem a munkában, ráadásul mivel bőr veretet még sosem csináltam, így nem kis kihívás volt a számomra. A végeredményt kielégítőnek találom, de ez persze egyén és ízlés kérdése. Mindenesetre jó volt nézni, ahogy átadáskor nézegette-mustrálgatta a tokot is a gazdi. Megjegyezte, hogy ez túl szép, kár viselni, de erre csak annyit mondtam: ez is csak egy tok és arra való, hogy hordozza a belevalót.”

„Mostanában beszéltem a kés gazdájával, már volt szerencséje kipróbálni, használni azt. Gyakorló vadászként egy vadkant nyúzott meg és dolgozott fel vele. Nagyon elégedett a késsel, azt mondta „visz, mint a borotva”. A feldolgozás végén húzott kettőt a fenőacélon, de azt is inkább megszokásból tette, minthogy szüksége lett volna rá.”

Matifu szerényen nem sokat szólt az alkalmazott technikákról, azonban nem kerülheti el azoknak a figyelmét a fejlődése, akik követik a fórumon bemutatott munkáit. A vadászkésen alkalmazott, ívesen illesztett bakni pontosságában visszaköszön a korábban fórumon bemutatott, bonyolult, sok rétegű markolattal készített puukkok tapasztalata. A bőr tok pedig, mint első vésett munka szintén új, magasabb szintre emelte Matifu munkáját (ezzel együtt a tőle ezután elvárt színvonalat is).
Úgy látszik, Matifu akar és tud is fejlődni, legtöbbünk nagy örömére!
(Aki Matifu további munkáit is szeretné megismerni, azt szeretettel várjuk a fórumon!)

Képeket és a történetet köszönjük Matifunak!

Matifu honlapja.