anal porn
21sextury

A wharncliffe penge

BlackWoOd nagyon finom írást készített, a tőle megszokott minőségben. Kés-, ipar- és márkatörténelem, csipetnyi gyakorlattal fűszerezve. Jó étvágyat!

Sokan ismerjük, kevesebben használjuk és néhányan kifejezetten kedveljük. Ennek a pengeformának a színes és gazdag históriájára derítünk most fényt, valamint személyes tapasztalatok alapján megismerhetjük tulajdonságait.

Már késő ókori leletek böngészése közben is találkozhatunk a pengeformával. A kor egyik nagy természeti katasztrófájának, a Vezúv i. sz. 79.-es kitörésének okán, melyben Pompeii, Herculaneum és Stabiae városai ugyan elpusztultak, hétköznapi használati tárgyak sokasága viszont fennmaradt a vulkáni hamu alatt konzerválódva. A fellelt, reprodukált korabeli orvosi szerszámok között a wharncliffe formával hasonlatos körvonalú (a képen a felső) kést fedezhetünk fel, ugyanakkor a hozzá nagyon hasonlító birkaláb kialakítással (a képen az alsó kettő) is találkozhatunk.

A wharncliffe forma közvetlen ősét mégis inkább a germán eredetű seaxek között kell keresnünk. A „seax” (óangol szó, jelentése egyszerűen „kés”) mindennapos használati tárgynak számított a V.-XI. Században. Méretüket tekintve a 7.5 cm és a 75 cm között bármekkorák lehettek. A rövidebbek (kb. 30 cm-ig) a „hadseax” gyűjtőnevet viselik, a hosszabbakra „langseax”-ként hivatkozik a szakirodalom. Jellemzően a harcosok viselték, függetlenül társadalmi státuszuktól (ám annak megfelelő mértékű és minőségűdíszítéssel), mintegy a szabadságuk jelképeként (a rabszolgaság intézménye még javában működött Európában is), háborúban a fegyverük mellett kiegészítésképpen (pl. a parittyás harcosoknak is seax volt a szúró- illetve vágóeszközük a harctéren). Mint használati tárgyat étkezésben, a napi feladatok elvégzésében használták, jellemzően 15-25 cm méretben. Az egyenes élvonalú, íves hegyű változatok jellemzően norvég és frank eredetű lelőhelyekről kerültek elő, leginkább a VII.-VIII. századból.

A pengeforma a nevét James Archibald Stuart-Wortley-Mackenzienek (1776.-1845.) köszönheti, aki katona és politikus volt a XIX. században. Szerencsére 1826-ban megkapta a “1st Baron Wharncliffe” címet, így nekünk sokkal egyszerűbb dolgunk van, mikor az általa megálmodott pengeformára kell hivatkoznunk. Ötletének lényege egy olyan pengeforma volt, melyet egyszerre lehetett használni nehéz munkák során, ugyanakkor aprólékos műveletek végzésére is lehetőséget biztosított. Az eredeti koncepció egy viszonylag vastag anyagú penge, mely a hegy felé folyamatosan elvékonyodik (szakirodalomban angolul „taper”, többek között ez is a seax hagyományaira utal), valamint a hegy körvonala csőr formájú (szakirodalomban angolul„beak shaped”). Nehéz munkára a pengető közeli pengerészt lehetett igénybe venni, a finom feladatokhoz pedig a hegy alatti vékonyabb részek biztosítottak megfelelő eszközt. Ötletének, elképzelésének kivitelezésben a pengéiről, késeiről már akkor is jól ismert Sheffield késkészítő vállalkozásainak egyike, Joseph Rodgers & Sons manufaktúrája volt segítségére, mely végü szabadalmaztatta a formát és a kitalálója iránti tiszteletből wharncliffenek nevezte el. (A szabadalmaztathatóságra az adhatott esélyt, hogy az akkoriban is használatos faragószerszámok és hasonló pengeformájú kések nem alkalmazták a hegy felé elvékonyodó pengekonstrukciót már akkor sem, ráadásul a szerszámok többsége nem bicska, hanem rögzített pengés volt.) Fent emlegetett manufaktúra meghatározó késes vállalkozás volt a sheffieldi késkészítés aranykorának tekinthető XIX. században, termékeit (többek között konyhakések, zsebkések, borotvák, evőeszközök, vadászkések) világszerte árusították (hála a brit gyarmatbirodalomnak), a királyi udvar hivatalos beszállítója is volt több generáción keresztül, végül a XX. század elején a süllyesztőben kötött ki. Érdekesség, hogy a rengeteg sheffieldi és amerikai késkészítőn kívül a Victorinox is készített ezzel a formával pengéket a kisebb méretű (58 mm) bicskáihoz, “emergency blade”, azaz szükséghelyzeti penge néven, melyek mára gyűjtői ritkaságok.

Most, hogy a forma történetét már ismerjük, épp ideje definiálnunk, mitől wharncliffe a wharncliffe! Legfontosabb jellemvonása (ma már szinte az egyetlen, amit figyelembe veszünk) a kontúrja, melyet csőr formájúnak is neveznek (többnyire angol nyelvi környezetben) és az egyenes, minden hasat vagy visszahajló ívet nélkülöző élvonal. A fenti képen alul látható birkaláb (angolul „sheepsfoot”) formától, mely szintén egyenes élű, csak a hegykialakításban tér el. Míg a birkaláb kevésbé hegyes (nem igazán lehet vele döfni, ami felhasználási köréből adódó, kívánatos tulajdonsága), addig a wharncliffe kifejezett, határozott heggyel rendelkezik. A fenti képen felül látható Spyderco Centofante 4 modell a hegy viszonylag magas ívét egy hamis fokélrésszel próbálja kompenzálni a szúróképesség javítása érdekében (elég sikeresen). A korábban említett, a hegy felé folyamatosan vékonyodó anyagvastagság mára szinte csak az egyedi készítésű késeknél maradt meg. Ennek oka feltehetőleg az egyszerűbb gyártás (szerszám- és időigényes munkafázist takarítanak meg), valamint az így kapott, gyengítetlen, nehezebben sérülő hegy (aminek törékenysége bizonyosan a reklamáló vásárlók számával arányos). A jó behatolóképességű hegy törékenységének kompenzálására az ésszerűség és a használhatóság érdekében sokszor a hegyalatti élszakaszt kicsit felhúzzák (lásd alább, „A” kép) vagy eleve vésőélet alakítanak ki. Mindkét megoldás a legtöbb jó tulajdonság megőrzése mellett masszívabb, tartósabb hegykonstrukciót eredményez. (Nem hátrány, ha munka közben nem törik le a késünk hegye, hiába vág az akármilyen jól is…) Az alábbi „B” képen jól látható (bal szélen) a gyenge, vékony hegykialakítás hamis fokéllel tetézve. A középső hegy a felhúzott él alkalmazására mutat példát, a jobb szélső pedig a vésőélű kialakítás által adott, ránézésre is erős megoldást szemlélteti.

Ennyi elméleti okfejtés után vegyük sorra, mire használhatjuk igazán hatékonyan a tárgyalt pengeformával készített késeket. Hagyományosan a wharncliffe és a birkaláb pengeformákat faragáson, aprólékos famunkákon kívül pásztorok, farmerek (elsősorban az állattartásból élők) használták (és használják a mai napig) a tenyészállatok szükségszerű kasztrálására. Tulajdonképpen a közismert „sniccerek” pengéje is egyfajta primitív wharncliffenek tekinthető, mint ilyen legtöbbünk rendelkezik is tapasztalatokkal pontos és kiemelkedő vágóképességéről.

A pengeforma (és nem mellesleg a képen szereplő kés) tulajdonságainak próbájaként a szokásos kanálteszt minden kétséget kizáróan megmutatta a kés képességeit egy eleve jól faragható nyírfadarab segítségével. A kanál öblének kialakításakor kifejezetten vigyáznom kellett a könnyen mélyre szaladó hegy alatti élszakasz miatt. Egészen biztos, hogy egy rosszul megválasztott alapanyaggal vagy túlzott feszítő erő alkalmazásakor a törékeny hegynek búcsút mondhatunk. Roppantul észnél kell lenni, ez nem a megbocsátó hegytípus. A jól irányítható, hegy alatti élszakasz az íves részletek faragásakor kifejezetten hatékonyan dolgozott a kezeim között. Könnyen fordítható az anyagban, ugyanakkor az egyenes, pengetőhöz közeli résszel a fába tökéletes, széles sík felületeket hasíthatunk. A vékony, hegyes penge okán a munka közbeni biztonságra fokozottan ügyelni kell. Kifejezetten előnyös, ha gyakoroljuk különböző fogásnemekben a kés használatát (ez egyszerűen bármely késre igaz, melyet munkára fogunk), mivel egy rossz mozdulattal esetleg nem csak megbökjük útban levő ujjunkat (különösebb sérülés nélkül), hanem centiméter mély vágást leszünk kénytelenek ellátni az érdemi munka helyett. A finom hegy miatt óvatosan ugyan, de fúrásra is hatékonyan használhatjuk, vékonysága okán mély, kis átmérőjű lyukakat vájhatunk a nyersanyagba.

Meg kell említenem azonban, hogy a vésőél és a vele járó erősebb hegy (illetve az ezzel járó erőteljesebb él) miatt elvesztheti az előnyöket, melyet kialakításának köszönhetően élvezne. Leromlik valamelyest az irányíthatóság ívek mentén, csökken a kiemelkedő vágóképesség egy része. Mindemellett az erősebb hegy és a hosszú, egyenes él kiváló munkakéssé teheti még így is a wharncliffe pengéket. Nehezen hozzáférhető helyeken, például peremek mentén is precízen és tisztán dolgozhatunk – feltéve, hogy kezünknek elfér a markolaton a munkadarab vagy az asztal fölött. Ugyan nem munkakésnek szánták, de a korábban említett Spyderco Centofante 4 markolata az él vonalához képest lefelé szögez zár be, mely gyakran lehetetlenné teszi a hosszú él kihasználását (egy vastagabb vágódeszka még kevés, 5 centis, bárdhoz való ritkán áll rendelkezésre – marad az asztal, munkalap széle). Ritkán gondolnak a késtervezők erre a részletre, ám nem példa nélküli – a Kershaw Needs Work egy remekül sikerült példány ebből a szempontból (képen nem szerepel), a markolat a vágás síkjától fölfelé zár be szöget, így biztosítva, hogy a függőleges, lefelé toló mozdulatok során akár a teljes élhossz munkára fogható legyen.

A kiváló behatolóképességű pengéket farigcsáláson, illetve munkakés szerepkörön túl mire is alkalmazzák manapság? Nos, a késes önvédelem hívei és művelői újra felfedezték maguknak ezt a formát. Ahogy a fába is, az ellen ruházatába és szöveteibe is hasonlóan jó eredménnyel talál utat ez az élkialakítás. Az ellenfél gyors és hatékony „üzemképtelenné tétele” nem igényel igazán erős hegyet (feltéve, hogy nem egy középkori lovaggal kerülünk szembe), ellenben profitál a vékony hegy alatti élszakasz vágóképességéből, mely mélyebbre vezeti a pengét lendületes vágás közben.

Kesportal: IMG 6263

A dedikált felhasználási területein túl a wharncliffe pengék kiváló, mindennapi társaink lehetnek, feltéve hogy a felmerülő feladatok kimerülnek némi ceruzahegyezésben, csomagok, kartondobozok felbontásában, egyszerű konyhai műveletekben, esetleg vitaminszükségletünk elfogyasztásában (például narancshámozás, körte, alma felszeletelése). Egy igazi késbarátnak mindenképp célszerű kipróbálnia ezt a formát – már csak a tapasztalatszerzés miatt is. Vagy megszereti, vagy masszívabbra van szüksége.

 

BlackWoOd

 

Linkek:

http://www.lva.virginia.gov/public/archivesmonth/2002/archweek_images/UVaHS/

Regia Anglorum

Mike Snody galériája

33 hozzászólás


  1. 1 A.S.H

    Gratula!

  2. 2 gandor

    Köszönjük!!! :)

  3. 3 Silent Bob

    Remek cikk, jó fotók, köszi! :)

  4. 4 Vaszil

    khmm! Ez nagyon jó kis cikk volt. Élvezettel olvastam.

  5. 5 Golbat

    Blackwood, ezt szépen összeszedted, gratu! :)

  6. 6 Rémuszbácsi

    Pont a legjobbkor jött a cikked, a késtalin vehetem át Szasza Bukfencét :)
    Nagyon kíváncsi vagyok, még nem volt ilyen típusú késem.
    Csatlakozom a többiekhez, gratula az írásodhoz+a fotókhoz is!

  7. 7 iknight

    Ismét egy nagyon jó írás. Köszi! :D

  8. 8 layman

    ismét tanultunk valami újat! :)
    köszi, jó kis cikk volt!

  9. 9 bgakos

    Jó cikk, köszönjük!

  10. 10 firesnake

    Köszi BlackWood :) Megint egy izgalmas írás amiből sok új infóval gazdagodtam . THX

  11. 11 moose

    Nagyon tetszik a pengeforma, olyannyira, hogy ezt a wharncliffe-et regebben en is lekoppintottam :)
    http://hand-made.5mp.eu/honlapkepek/hand-made/bI9XJjVP5N/eredeti/picture_024.jpg
    Mostmar legalabb azt is tudom, mire valo.

    Koszonom.

  12. 12 BlackWoOd

    Moose:
    Dzsihááád!!! :-)

    Igen jópofára sikerült, még így keskenyebb pengével is.

    (Mire való: bármire, csak van, amire alkalmasabb.)

  13. 13 moose

    :) eddig csak ugy volt.

  14. 14 tibor

    Szia,

    nagyon érdekes és szemléletes leírást adtál, köszönöm, hazamegyek és előveszem az otthoni két ilyen pengéjű folderemet!

    Tibor

  15. 15 Joeni

    Én is nagyon kedvelem a “Wharni” formát… :D
    Köszönet az irományért! ;)

  16. 16 öregindián

    Nagyon jó írás, külön köszönet a történeti áttekintésért!

  17. 17 beny66

    Köszi a tájékoztatást. Ezt a penge formát nem igazán tudtam hova tenni. De egyre jobban tetszik!

  18. 18 inszekt_

    alulról a második melyik márka/készítő melyik pengéje?

    gratula a cikkhez, első osztályú anyag!

  19. 19 Usul

    Hasznos!
    -bár jómagam idegenkedek a formától egyenlőre-
    A fenti képen látható strider-ről van valami bővebb infó?

  20. 20 BlackWoOd

    Instekt: alulról a második egy Strider kés, ha megfigyeled, a zsinórfonat előtt látszik a logójuk.

  21. 21 BlackWoOd

    Bővebbet nem tudok, csak ami a késre van írva. Edrose tulajdona, biztosan nyilatkozik majd róla.
    :-)

  22. 22 Usul

    de egyszerre kérdeztük :)

    engem a mérete érdekelne…

  23. 23 inszekt_

    BlackWoOd: én még nem tartok itt :) köszi az infót!

  24. 24 CSCS82

    Grat a cikkhez!
    Megkérdezhetném, hogy a kis Schrade késnek mi a típusa? Ennek a koppintása a Sanrenmu 512…

  25. 25 edrose

    @Usul: az egy régi Strider WP Wharnie, még ATS-34-ből, kezdetleges kydextokkal. Teljes hossz 176 mm, pengehossz 79 mm.
    További képek: http://indafoto.hu/kesportal?search=simple&textsearch=fulltext&photo=&textuser=&textmap=&text=wharnie&submit_btn=

  26. 26 BlackWoOd

    CsCs82:
    Régebbi Schrade Simple Simon (SS1).
    Van aktuális, Kínában gyárttatott változtata – pici eltéréssel, azok tényleg hasonlítanak egy SRM koppintásra.

    Lásd még: http://kesportal.hu/2009/09/06/schrade/

  27. 27 CSCS82

    Azt hiszem egy ilyen SS1-et mindenképp be kell szereznem. :)

  28. 28 BlackWoOd

    Hát, nem árt, ha belehúzol, egyre kevesebb van eBayen, ami még USA made, azok is $15-$25 körüli áron…
    Kínai, zöld leveles persze van olcsóbban, sok…

  29. 29 Usul

    edrose!
    Köszi!!!
    A linkelt galériában található EB-LT-ről valami adat? szeretnék gyártani egy replikát és azért érdeklődöm…

  30. 30 Tóthbandi

    Értékes írás, igen!
    Bevallom, én “birkaláb” kialakításnak azonosítotam eddig ezeket, no, de tanulni soha nem késő!
    Köszönöm!

  31. 31 monster-inc

    A Késmániában sikerült egy Együgyü Simont vennem (Schrade SS1) :) most nagyon vigyorog az arcom :D
    Ide még képet is tettem róla: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=101079424&t=9004699

  32. 32 v8rollin

    Nagyon jó a cikk és jók a képek is, ráadásul sok újat is tanultam a cikkedből. Gratula!

  33. 33 sentinel

    Bár már régi cikk de én most kezdek szemezni ezzel a pengeformával … egyre jobban tetszik … :)
    Nagyon jó írás,gratulálok !

Hozzászólok