anal porn
21sextury

Ontario RAT-5

BlackWoOdot ezennel „hangosan” megdicsérem: nemcsak, hogy jókat ír és küld, de szerencsére szorgalmasan is. (Lehet róla példát venni!) Ezúttal a RAT-5-öt vettete alá abszolút hiteles tereppróbának, de az Ontario-Randall együttműködésről és a menedékkészítésről is kapunk plusz információkat.

 

 

A netet böngészve a késsel (is) foglalkozó fórumokon időről időre felmerülnek az Ontario kések hullámzó, gyenge minőségével kapcsolatos felhasználói vélemények (nyilván azért szembetűnőbb ez, mivel az elégedettek ritkán írnak, mert természetes, hogy működik a dolog). Az Ontario Knife Company itthon főleg a “Military Issue” késcsaládjáról és a RAT késekről ismert. Előbbi különböző „katonai” kések replikáit magába foglaló termékcsalád, utóbbi pedig a Randall Adventure and Training túlélési tréningeket és kalandtúrákat szervező és bonyolító cég (egész pontosan Jeff Randall) által tervezett kések csoportja.

Annak ellenére, hogy az Ontario licensze a RAT kések gyártására és a névhasználatra 2007-ben lejárt, némi korántsem szimpatikus és korrekt jogi csűrés-csavarás miatt a mai napig készítik és forgalmazzák RAT név alatt a korábbi túrakések egy részét. Az elvesztett licensz fő oka a nagy számú minőségi kifogás volt, ám ez nem jelenti azt, hogy minden Ontario RAT kés eleve gagyi, csupán arra int, hogy vásárlás előtt jól nézzük meg a konkrét példány minőségét, illetve – ha megoldható – tájékozódjunk az esetleges garanciáról illetve ennek feltételeiről.

Állításom igazolására részletes tesztnek vetem alá egyik Ontario késemet. Mivel Jeff Randall elsősorban túlélésre illetve táborozásra tervezte, ezért a vizsgált RAT-5 modellt ennek szellemében tábori feladatokkal teszem próbára – túlélési helyzetet szimulálva, kizárólag erre az eszközre hagyatkozva. (A fotók a változékony, felhős idő miatt eltérő fényviszonyok között készültek. Ez a terepmunka velejárója, remélem kevéssé zavaró.)

 

 

A kés sem formáját tekintve, sem a felhasznált anyagok és technológiák tekintetében nem számít különlegesnek. Csakúgy, mint a család többi darabjánál ennél a késnél is a jól bevált, masszív (és egyszerűen gyártható), teljes markolattüskés, szimmetrikus, kontúros markolatpaneles megoldást választották. A penge anyaga 1095 szerszámacél, mely túrakéshez kiváló választás. Kellően ellenálló és erős, jól tartja az élét és szükségeszközökkel (vagy egyszerű fenőkővel) tábori körülmények között is könnyen használható él alakítható ki rajta. Sok hasznos tulajdonsága mellett sajnos könnyen rozsdásodik, ennek okán a penge felülete cink-foszfát borítást kapott. A penge hossza ~13 cm (nagyjából 5″), a kés teljes hossza majdnem 27 cm (hegytől a törővég helyéig). A penge vastagsága a pengetőnél, a pengeháton mérve 4.9mm, mely a penge közepétől a hegy felé folyamatosan keskenyedik, és a hegy mögött 2 mm-re csökken. A penge szélessége közel 4 cm, melyen teljes, egyenes felköszörüléssel alakították ki az élet. Az élszalag a teszt során nagyjából 20°-os volt oldalanként.

 

A markolatpanelek durva vászonmikarta anyagúak. Az anyag durvasága biztosít ugyan valamennyi érdességet, ám ez a teszt során a markolatvégre ráfogva nem bizonyult elégségesnek (egy alkalommal sújtás közben a kés a kezemből kicsúszva műrepülő mutatványt hajtott végre – de ez akár az én bénaságom is lehet). A méretből adódóan kisebb kezűek egészen biztosan gondban lesznek a szögletes és vastag panelek miatt, melyek nagyobb kézben kifejezetten jó és kényelmes fogást biztosítanak a használó számára. A markolattüske végén hegyes törővég került kialakításra, mely kifejezetten felesleges és kényelmetlen egy túra vagy erdei kés számára. Megnehezíti az ütőfával és pengeheggyel végzett finomabb hasítási munkákat, közel lehetetlenné teszi csonthéjas termések (pl. dió, mogyoró) felnyitását. Üvegtörésre biztos jó, de ezt a funkciót erdőben inkább ne használjuk.

 

 

Túlélési helyzetben az egyik legfontosabb feladat megfelelő menedék keresése vagy építése. A hagyományos „A” menedék helyett a késmunka- (és idő-) igényesebb félnyeregtetős menedéket választottam (ami így az ősz kezdetén ráadásul jól fűthető is hosszú tábortűzzel).

A konstrukcióhoz szükség van két vastagabb, villás rúdra és egy vastag, hosszanti gerendaként funkcionáló rúdra. Ez volt a kés számára a legnehezebb feladat, melyen a nem megfelelő technikát alkalmazva akár el is vérezhetett volna. Fontos ugyanis, hogy a rendelkezésünkre álló eszközhöz a megfelelő technikát alkalmazzuk, ezzel kímélve az eszközt. A penge vastagsága és 300 gramm körüli tömege a gondolkodás nélküli csapkodás helyett az ütőfa alkalmazását igényli. “V” alakú vágásokkal, ütőfa alkalmazásával 8-9 cm átmérőjű fiatal kőrisek kidöntése rövid alatt megoldható feladat – már ha találunk megfelelően vastag és villás végű alapanyagot (ez tovább tart, mint a kidöntés).

 

 

A menedékhez szükséges további alapanyagot, a nagyobb mennyiségű 2-3 centiméter átmérőjű ágakat már nyugodtan kitermelhetjük sújtásokat alkalmazva. Ebben nagy segítségünkre lesz a kés hasas éle, mely a teljes élhossz kétharmad részén a hegy felé íves. Az ív nagyjából követi a könyökből indított csapás ívét, így az ágakkal mindig egy majdnem merőleges élszakasz találkozik. A penge sérülését elkerülendő ne a fára merőlegesen dolgozzunk, hanem hegyesszögben (valahol a 30-60°-os tartományban).

 

 

Miután a menedékhez szükséges rudak rendelkezésre állnak és késünk a munka nehezén túl van, akkor lesz csak igazán szükségünk a jó élre. A 1095 kiváló éltartásának köszönhetően jó eséllyel nem lesz dolgunk. Nekem a hely kialakításához földközelben, a gyökérzet fölött kellett néhány kisebb bokrot és fát eltakarítani, ezért néha a kés éle földbe szaladt, ami a hegy alatti élszakaszon természetesen az él rovására ment. Rövid karbantartás után folytatódhatott a munka: az egyik friss ág kérgéből kötözőanyag-hasítás, illetve a menedékhez szükséges vékony, hajlékony leveles ágak begyűjtése. Mivel a csapkodós-sújtós feladatokat a kés hibátlanul vette, itt, a könnyebb munkánál sem okozott csalódást. A teljes felköszörülésből adódóan vékony él kiválóan megoldotta a feladatot.

 

 

A munka végeztével a kés és a használt ütőfa elég siralmas látványt keltett. Kis tisztítás után meggyőződhettem róla, hogy nemcsak az él úszta meg sértetlenül az akciót, hanem a penge felületét borító cink-foszfát is szinte sértetlen maradt. A durva felület helyenként simábbá, fényesebbé vált, de sehol nem karcolódott meg az acél felületéig hatolóan, ami a helyi rozsdásodást segíthetné. Fontos tudni, hogy a pengén hagyott növényi maradványok illetve ezek nedve esetenként korrozívabb, mintha csak vizes lenne a penge, így a következő lépés a penge tisztítása legyen. Kevés víz és egy száraz, félbehasított fadarab segítségével könnyen eltávolíthatjuk az élről és a pengehátról a felvágott anyag és az ütőfa nyomait.

 

 

Ha már áll a menedékünk, neki is láthatunk a következő tábori, túlélési feladatnak, nevezetesen a tűzgyújtásnak. A menedéképítés közben nyilván kezünkbe akadt némi száraz faanyag, így nem lehet gond a szükséges tüzelő begyűjtése. Az éllel természetesen az élesztékhez szükséges forgács előállítása sem jelent problémát. Az egyik fán talált, majd vékonyra szeletelt taplódarab, a pengehát és szikravető segítségével könnyen használható parázshoz juthatunk. A penge bevonatos volta ellenére működteti a szikravető rudat, ebben a hüvelykujjtámasz fogazott kialakítása jelentős szerepet játszik. A trükk abban rejlik, hogy a szikravető a hegyes részeken ledörzsöli a felületről a durva felületű bevonatot (ha sima lenne, egyszerűen szikrák nélkül lecsúzna a pengén).

 

 

A késsel a szokásos kanál-tesztet végrehajtva közelebbi képet kaphatunk a kés aprómunkára történő felhasználhatóságáról. A méret természetesen nem ideális finomabb műveletek tartós elvégzéséhez, ám a penge tövén kialakított ujjtámasz (finger choil) illetve a kellően széles pengére ráfogás, valamint a csupán 300 gramm körüli tömeg segíti az ilyen jellegű felhasználást. A kanál fejének kivájásában a kiválóan használható hegy és első élszakaszharmad nagyszerűen teljesített.

 

 

Összefoglalásképpen elmondhatom, hogy a kés ugyan nem ideális bushcraft-kés (leginkább a korlátozott sújtóképesség miatt), egy összecsukható fűrésszel párosítva azonban használható párost alkothat. Túrázáshoz, sátorozáshoz szintén ajánlható, különösen visszafogott tömege okán. Említést kell tennem még a tokról, mely nélkül a kést biztonságosan nem igazán vihetjük magunkkal. Egyszerű, de praktikus gyöngyvászon tok, melybe műanyag élvédő-betétet varrtak, illetve kis zsebet alakítottak ki az élezőeszköz számára. A tok erősen Eagle vagy BlackHawk! másolatnak tűnik, kidolgozási minősége jónak mondható. MOLLE-kompatibilis kialakítása miatt az övre függesztett hordmód mellett megfelelő hátizsákra, mellényre is rögzíthetjük. A kést tépőzáras megoldással állítható, patentes zárral szerelt szalaggal rögzíthetjük (kell is, mert a műanyag élvédő nem rögzíti a pengét kiesés ellen). A tok alján a combhoz rögzítéshez szükséges zsinórszemeket helyeztek el.

 

 

A fenti képen, mely a teszt után készült a letisztított késről, jól látható az él sértetlensége és a felületkezelés minimális kopása. Bármennyire is jól teljesített a kés, ez a praktikus tervezésen és a jól megválasztott anyagokon túl egy kicsit a szerencsének is köszönhető. Elsődlegesen az Ontario kések minőségbiztosításának hiányosságai miatt nem újította meg a Jeff Randall a 2007-ben lejárt licenszet a céggel, azóta késeit a Rowan Manufacturing gyártja, egyenletesen jó minőségben. Ha hasonló Ontario RAT késen gondolkodunk, érdemes lehet hazai forgalmazót találni (nem lehetetlen), ahol érvényesíthetjük garanciális kifogásainkat (már ha felmerül ilyen – mint látható, nem törvényszerű), vagy eleve a RAT Cutlery (ez Randall-ék késes cégének neve) késeiben gondolkodni.

 

 

BlackWoOd

 

Ontario Knife Company

Randall’s Adventure and Training

16 hozzászólás


  1. 1 edrose

    Úgy nézem, az RTAK, a TAK-1 és a RAT-7 maradt az Ontariónál, a többit pedig Randall vitte a RAT Cutleryhez. Ott pedig RC-5 néven már kifejezetten pilóta-túlélőkésként fut, már nem teljes V-vel, de még gyilkosabb törővéggel, sorszámozva.

    Amúgy meg BlackWoOd barátom, a képek közül egyet kifelejtettél, de én szerencsére szemfüles voltam! http://www.gear2survive.us/image/35756003.JPG
    Leszel szíves az ILYEN tereptesztekből máskor legalább engem nem kihagyni!

    :D

  2. 2 Golbat

    Blackwood, le a kalappal, szépen összeállított írást produkáltál! :-) Csak így tovább! ;-)

  3. 3 szilva

    Amikor először megpillantottam ezt a kést nekem is egyből az jutott az eszembe, hogy mi a fenének egy terepi, “túlélő” felhasználásra szánt kés markolatára törővég, hiszen (mint ahogyan ebben a cikkben is írva vagyon) nemcsak hogy felesleges, hanem kifejezetten hátrányos tulajdonságokkal ruházza fel az eszközt. Azután ahogy az olvasgatás végén Ed hozzászólásához értem, egyből leesett a tantusz. “Pilóta-túlélőkés”… Hát persze… Kabintető bontás, egyéb ablaküveg-törős mentési-menekülési feladatok…
    Nagyon jó és hasznos cikk, legalábbis én sokat tanultam belőle! Köszi!

  4. 4 edrose

    Na ja, és ebben, azaz a pilóta-túlélőkés gyártásban az Ontariónak nagy hagyományai vannak az ASEK-kel. Mondjuk az tényleg inkább a kiszabadulásra-kitörésre alkalmas, mint az utána következő bushcraftos túlélésre. Az állandó kompromisszumok, ugye…
    http://www.ontarioknife.com/asek.html

  5. 5 ygan

    Jó kis írás, tetszik, hogy objektív szemléletü… Én most szereztem be egy RAT 3-t (thx Sentinel :) És tervezek egy RAT 7-t hamarosan. Esetleg azokrol írnék egy szösszenetet, ha érdekli a közönséget… Bár a 7-röl már van… Áthozva az mtp archivról szép csokor lenne :)

  6. 6 simca

    Szép zöld menedék.

  7. 7 layman

    Bushcraft rulezz:)
    klassz kis cikk, gratu!

  8. 8 Joeni

    Jó kis cikk…nagyon tetszett! :D
    THX!

  9. 9 BlackWoOd

    Úgy látszik Sentinel a nemhivatalos portálos Ontario-szállító, a fent szereplő példány korábban szintén az övé volt. :-)

    RAT-3 (főleg ez) és házi RAT-7 teszt jó volna, szívesen olvasgatnék róla itt is!

    Köszönöm mindenkinek! ;-)

  10. 10 mek

    Jó! (LB után szabadon) :D

  11. 11 RB

    Azt szeretném megtudni, hogy a képeken látható kis Pro Edge feliratú kis zacskó mit tartalmaz…

  12. 12 BlackWoOd

    1db kisméretű közepes durvaságú fenőkövet.

  13. 13 alain

    Ügyes.
    A menedék szép zöld. Nekem kicsit szellős, nedves és kicsi lenne. :)

  14. 14 trice

    Nekem ez a cikk nagyon tetszett. Mindig örülök ha nem a megszoktott kábelvagdosás, sós vízbe merítés és hasonlók a tesztfeladatok. Persze azok is jól tükröznek bizonyos képességeket de azért azt hiszem, hogy ez a fajta munkavégzés az igazi lényege egy ilyen kés tesztelésének. Köszönöm és gratulálok. Élvezettel olvastam.

  15. 15 BlackWoOd

    alain: a késteszt szempontjából milyen jelentősségel bírt volna, ha a szükséges 0.5-1 köbméter tavalyi, nedves, félig rothadt, bogarakkal, atkákkal és egyéb csúszómászókkal teli avart rálapátoltam volna a menedékre?

    A méret meghatározásához pedig adalék: a fölső, vízszintes “gerenda” több, mint 1 méterre van a földtől és a tető szöge ~50°. Teljes hossza pedig testmagasságom + 1 alkar (+nyitott tenyér ujjvégig) hossz, ebben nincs benne a két végén az íves rész.

  16. 16 alain

    -Semmilyennel.

    -Az én vastag törzsemnek legalább 90 cm széles derékalj szükséges.:)

Hozzászólok