Késes kalandozások korszakokban és kontinenseken III. – az Okapi

Sorozatunknak ebben a részében földrajzi szempontból ismét jó nagyokat ugrunk: előbb a hajdani Belga-Kongóba, onnan a németországi Solingenbe, aztán vissza (Dél-) Afrikába, s némi franciaországi kitérő után végül Kína érintésével az Egyesült Államokba…

1901-ben nagy szenzációként új állatfajt fedeztek föl az akkori Belga-Kongóban: egy új zsiráffélét, az okapit. Solingenben Ernst Gerling 1902-ben alapította meg saját nevét viselő cégét, melynek márkájául ezt az érdekes, egzotikus, frissen felfedezett új vadfajt választotta.

E márkanév alatt számos bicskamodellt, de ollókat, borotvapengét, konyha- és evőkéseket is gyártottak hosszú időn (több, mint nyolcvan éven) keresztül – ahogy az solingenben általános volt, termékpalettájuk nem sokban különbözött a vetélytársakétól.

A legismertebbé azonban az az érezhetően a spanyol navaják ihletésével megalkotott modelljük lett, amely a XX. század folyamán a Douk-Douk mellett Afrika (társ-) uralkodó késévé vált – azzal a különbséggel, hogy előbbivel ellentétben az Okapi regnálása még mindig tart, méghozzá gyakorlatilag az egész földrészen, Rabattól Cape Townig.

Az Okapi egy jelentős méretű (pengehossza kb. 10 cm, teljes hossza kb. 24 cm, pengevastagsága 2 mm), letörő hegyű, barna bakelitmarkolatú, tenyérrugós bicska. A tenyérrugó szintén egyfajta késrugó, csak nem az alaplemezek és a két fél markolathéj között húzódik, hanem széltében-hosszában terpeszkedik a markolatháton, középen, a szegecsénél pedig oldalra is lenyúlik. Angolul hívják „ring lock”-nak, azaz karika- vagy karikás zárnak is.

A tenyérrugós bicskák nagy előnye a fokozott biztonság: ha a markolatot szorítjuk, a rugót mindenképp hozzászorítjuk a markolathoz, tehát sokkal kisebb az esélye annak, hogy a penge az ujjainkra csukódik. Több változata is létezik, az egyszerűbb az, amikor a rugó a pengetövet csak szorítja, annak mozgását fékezi. A nagy Okapin a tenyérrugó egyben zár is: a pengetőn kialakított bütyök a penge nyitott állapotában bekattan a rugó pengető fölé nyúló részén direkt e célra kialakított lyukba. Záráshoz a rugót az azon lévő karikával tudjuk felemelni, s így a bütyköt a lyukból kiszabadítani. Plusz biztonság, hogy mivel a pengetőn nem csak a záróbütyök található, hanem több másik is (úgy néz ki, mint egy lekerekített fogaskerék), a penge nyitása és csukása is fokozatosan, bütyökről bütyökre ugratva történik (közben pedig jellegzetes racsnizós hangot ad), így még kisebb az esélye egy nyitás-csukás közbeni balesetnek.

Egyszerűen kivitelezhető és megbízható működésű zár ez. Ha pedig valakit zavar, hogy a fémkarika csörög-csilingel és útban van (ezek bizonyos helyzetekben mind roppant idegesítőek tudnak lenni), az egy erős kis kötél- vagy zsinórkarikával is helyettesítheti azt.

A Gerling cég sok más patinás solingeni márkához hasonlóan szintén nem érte meg a XX. század végét. 1987-ben a dél-afrikai All Round Tooling vállalat vásárolta meg az Okapi-brandet, majd ezt a nevet fel is vették.

A márka mellett a berendezéseket, szerszámokat is megvásárolták, így aztán kínálatukban ma is kivétel nélkül megtalálhatók pontosan ugyanazok a kis zsebkések, konyhakések stb., amelyeket réges-régi képeken látni, vagy régiségpiacokon még ma is fel-felbukkannak, persze még Made in Germany felirattal.

Gyártanak továbbá mezőgazdasági szerszámokat, macsétéket minden pengeformával és méretben, kerti eszközöket, oltó- és metszőkéseket stb. Ilyen szempontból gyakorlatilag ők az afrikai Tramontina, és minden bizonnyal ez, és az óriási piac keltette föl Lynn Thompsonnak, a Cold Steel tulajdonosának a figyelmét, aminek következtében először egy új, igen olcsó, főleg a dél-afrikai piacra szánt macséte-családdal jelentkezett, majd konkrétan lekoppintotta az Okapi bicskát is – de erről majd kicsit később.

Klasszikus, barna bakelitmarkolatos (utóbbi már műgyantával impregnált fából készül) Okapiból több változatot is készítenek. A nagyobbak záras tenyérrugósak, ezeken ugye a penge fixen rögzül; a kisebbek csak sima tenyérrugósak, és slip-jointként működnek. Minden méret és modell választható szénacél és inoxpengével, a nagy Okapi készül végig fogazott változatban is, sőt, birkaláb-pengés hajósváltozat is létezik.

Egy olyan sikeres termék, mint a földrész-szerte árult Okapi persze számos klón és utánzat megszületését generálta szerte a világon. Bár ezek színre-szagra mind különböznek valamennyire, a stílus és a méretek általában majdnem teljesen ugyanazok. A legnevesebb francia klón az Agouti volt.

Mint a pengén is látható, az aguti szintén állat, de nem afrikai és nem zsiráfféle, hanem Dél-Amerikában él és rágcsáló, aranynyúlnak is nevezik. Az Agouti az Okapinál gyengébb minőségű bicska, az én Agoutim tenyérrugója például olyan laza, hogy mérleghintaként billeg. Jelen esetben ennek azonban van egy gyakorlati előnye is: így ugyanis pontosan érezni, milyen biztonságos is ez a zármegoldás. Ha megmarkolom az Agouti egyébként kellemesen áttetsző, teknőcpáncél-színű és hangulatú nyelét, akkor a billegő tenyérrugó rászorul a pengető kiálló bütykére, és nincs az az átlagos, mindennapi feladat, ami veszélyt jelenthetne az ujjainkra. Autó-motorháztetőt meg úgysem Okapival meg Agoutival fog döfködni, akinek erre van ingerenciája…

Ez itten pedig, kérem szépen, egy ex-szovjet klón. Barbie-Okapi, melynek fogyasztási ára anno két rubel volt, s ez természetesen ott ékeskedik a markolaton is, a kor és a hely szelleme szerint megakadályozandó, hogy árdrágítók gazdagodjanak rajta. Egyébként ennyiért nem is volt olcsó! Egész jól működő, feszes záródású darab, bár a pengéje kinézetre olyan, mintha alumíniumból volna, plusz se hegye, se éle nincs rendes, így ezzel színnel párosulva az egész úgy néz ki, mint egy gyakorlókés, egy Okapi-trainer. (A legfőbb baja azonban az, hogy nem az enyém: Escape barátunk kölcsönözte ki a cikk kedvéért. Bárki bárhol lát ilyet valami bolhapiacon, legyen szíves azonnal megvenni nekem! S üsse kő, az se baj, ha nem rózsaszín…)

2008-ban a neves amerikai márka, a mindenféle etno-pengék világában igazán nagyot alkotó Cold Steel új modellt jelentetett meg: a Kudut. A névválasztás már egyérteműen az Okapira utal, ám ha a késre is vetünk egy pillantást, azonnal kiderül: ez bizony egy némileg modernizált Okapi.

A Cold Steel (na jó, Lynn Thompson) persze nem volt képes megtagadni önmagát, és úgy a katalógusban, mint a CS honlapján bicskanyitogató stílusban promózza saját modelljét, kb. így: Dél-Afrikában mindenfelé kapható egy olcsó karikazáras bicska. Jó formájú darab, de alja anyagokból készül, igénytelen összeszerelésű és rettenetesen túlárazott. Évente mégis milliókat adnak el belőle. Nos, mi úgy gondoltuk, hogy úgy anyagminőség, mint vágóképesség és ár szempontjából is tudunk jobbat készíteni. Leginkább azért kár e fellengzős dumáért, mert a Kudu ár-érték arány tekintetében valóban kiválóan sikerült kés. A penge a Cold Steel 4116 Krupp acélja, a markolat zytel, a tengely állítható (!), a kivitel tökéletes, a stilizált kuduszarvas betéttel pedig az egész bicska kifejezetten jól néz ki. Mindez pedig – mivel kínai gyártású – 8 dollárért!

Kevesen tudják, hogy az Okapi egy kézzel is nyitható. Ezt igazán autentikus környezetben, Algériában tanították nekem, méghozzá a Rejtő-regényekből is ismert kikötővárosban, Oránban, ahol néhány éven át éltünk, és természetesen a képeken látható régi, nagy Okapim is onnan származik – sőt, ez volt az első igazi, komoly „nagy” késem. Az egykezes nyitáshoz a következőképpen kell eljárni:

1) Ügyesebb kezünk középső ujját tegyük a karikába úgy, hogy a tenyérrugó felénk, a pengehát pedig előre néz. Hüvelykujjunk begyével határozottan fogjunk rá a markolat végére, mutatóujjunkat pedig feszítsük be valahol félúton (illetve ahol jó esik), mintegy kifelé tolva a kést, s stabilizálva ezzel annak fogását. Utóbbit azzal is fokozzuk, hogy a középső és a hüvelykujjunkat jól összehúzzuk, mintha a karikát és a markolatvéget egymáshoz akarnánk közelíteni.

2) Ha ez megvan, és a fogást tényleg stabilnak érezzük, akkor a fülünkel egy magasságból indítva nagyon határozottan lefelé csapunk, ügyelve arra, hogy karunkat ne nyújtsuk ki (kicsit a kalapáccsal vagy baltával történő csapásra hasonlít). Ha jól csináljuk, nagyjából a csípőnk magasságában a penge jellegzetes racsnis hangot adva teljesen kicsapódik. Akinek úgy jobban esik, indíthat az ellenkező oldali fülétől-vállától is, maga előtt átlósan lefelé csapva – az eredmény ugyanaz lesz, viszont a látvány mólnindzsásabb.

Ha valaki manapság Okapit szeretne venni, annak külföldről kell rendelnie. Európában elég drágán, 18 euró körül adják a nagyot. Persze ez csak viszonylagos drágaság, még ennyiért is megéri, Dél-Afrikába meg mégsem utazhatunk érte… Amerikában valamivel olcsóbb (15-18 dollár), de onnan rendelve pedig ugye magasabb szállítási költség rakódik rá. Egyszerűnek azonban semmiképpen sem egyszerű Okapit szerezni. Ugyanakkor ha valaki nem ragaszkodik az Okapi márkához, csak a stílus tetszik neki és szeretné kipróbálni, vegyen Kudut. Nem fogja megbánni. Ezt itthon is viszonylag jó áron, 5000 forint körül adják és számos Cold Steelt is áruló üzletben/webshopban elérhető.

Bármelyik megoldás is legyen a befutó, ezekkel a bicskákkal mindenképpen csak nyerni lehet: olcsók és jók. Külön öröm a velük járó hangulat, a belőlük sugárzó rusztikusság, ami abban is segít, hogy a különféle csúcsacélok, ördöngös zárszerkezetek, űrtechnológiás markolatanyagok okozta lebegésből néha leszálljunk, és megérezzük a lábunk alatt a földet…

Rózsa Edvárd

Az Okapi honlapja

Képek: Rózsa Edvárd, okapi-knives.com, britishblades.com

40 hozzászólás


  1. 1 Soma Bear

    Kellemes cikk, bővítette igencsak hézagos márkaismeretemet.
    Köszönöm!

  2. 2 moe

    Nagyon érdekes, és egzotikus témájú cikk, nekem tetszett, felfrissített így este már…
    nem bántásból, csak felhívnám rá a figyelmet, hogy hiányzik egy ,,p,, betű, innen, az impregnálásból: ,,utóbbi már műgyantával imregnált fából,, ha nem lehet javítani az sem von le semmit a cikkből..
    Grat! ;)

  3. 3 edrose

    Köszi, impregnálás p-sítve! ;)

  4. 4 Somi

    Szépen felépítetted a cikket, és összességében nagyon tetszik, de szerintem túl hirtelen ért véget.

  5. 5 rajzolo

    Hangulatos írás, örömmel olvastam.

  6. 6 trice

    Nekem nagyon tetszenek az írásaid. Ez a cikk is minden tekintetben lebilincselő olvasmánynak bizonyult. Köszi.

  7. 7 gandor

    Remek kis írás Ed, gratulálok!
    Akkor szafarira fel! :)

  8. 8 Le Goff

    Ismét egy érdekes cikk, gratulálok!
    Sose tetszett ez a bicska, főleg a kulcskarika miatt.

  9. 9 hegyespenge

    A legszebb az egészben, hogy sok, számunkra szintén ritkaságnak számító kés-bicska ínyencséghez hasonlóan, néha egészen váratlan helyeken lehet találkozni velük. Nem túl régi felismerésem, hogy pl. a Corto Maltese rajzfilmben Rasputin is egy ilyen bicskát dobált.

    Ed hálás köszönet ezért a remek összefoglalóért is! Élmény volt olvasni! :)

  10. 10 SÁMÁN

    Rendkívül érdekes ez a cikk! Nem is tudom, hol lehetne még ilyen szakirodalmat olvasni, ráadásul ennyire kellemes stílusban. Mesteri elbeszélő vagy Edrose!

  11. 11 edrose

    Sz’asztok filyugg, köszönöm a szép szavakat, nagyon jólesnek. Egyrészt, mert naná, másrészt pedig, mert – ha hiszitek, ha nem – az egyetlen fajta visszajelzés, amit az írásokkal kapcsolatban kapok, az a néhány hozzászólás, amik itt kommentekként megjelennek, és pont ezek adnak lendületet ahhoz, hogy tovább csináljam. És ez nem pátosz, hanem tény.
    ;)

  12. 12 Filly

    Uhh, megint egy nagyon jó, olvasmányos, érdekes cikk… (Hogy ne csak filyugg… ;) ) Rendszeres olvasód vagyok, kedves Edrose, de eddig nem tudtam, hogy a visszajelzés ilyen fontos Neked, tehát most akkor visszajelzek :)

    (És bocsi, télleg, de az aguti magyarul aranYnyúl.)

  13. 13 edrose

    Bocsi, hátt csalyogg is, persze!
    És aranynyúl, naná, azannya… Jó a szemed, Filly, mindjárt javítom. (Vajon az ezüst aguti is aranynyúl? :D )

    Amúgy nem provokálni akartam, de tényleg csak a hozzászólásokból tudom lemérni, hogy tetszik-e, amiket írok. A késtalikon személyesen, vagy a Fórumon erről nem esik szó.

  14. 14 Wolf

    Ed, egyszerűen szenzációsat írtál megint. Alapos, színes, teljesen szórakoztató és okosodom tőle. És valóban, vissza a földre ezektől s késektől!

  15. 15 Alanson

    Nagyszerű cikk. A szovjet csodából volt nekem egy még gyerekkoromban, ha jól emlékszem, bilikék markolattal. Sajnos azóta nyomtalanul felszívódott, mint szto gramm vodka.

  16. 16 Golbat

    Ed, ismét egy élvezetes olvasmánnyal gazdagítottad a Portált!

    Csak így tovább! (Csak hogy tőlem is meglegyen a feedback, isten bizony veszek egy újabb Kudut is. :) )

  17. 17 h_g

    Jó cikk, gratula!

    “A legismertebbé azonban az az érezhetően a spanyol navaják ihletésével megalkotott modelljük lett”

    Tudtommal azért lett spanyolos alakja, mert Dél-Afrikán belül kifejezetten a búroknak szánták. Az ő elődeik még akkor hagyták el Hollandiát, amikor az igen szoros gazdasági kapcsolatban állt Spanyolországgal, és nagyon konzervatív ízlésűek lévén, a búrok még 1900 körül is az ilyen bicskákat keresték, pedig időközben a holland anyaországban már kimentek a divatból, sőt a spanyolok is áttértek a karika helyett retesszel oldható változatra. (Az angol származású telepeseket bőven ellátta az ízlésüknek megfelelő bicskákkal Sheffield — a feketék pedig akkoriban még csak ritkán hordtak európai stílusú ruhát zsebekkel.)

    “Klasszikus, barna bakelitmarkolatos (utóbbi már műgyantával impregnált fából készül) Okapiból több változatot is készítenek.”

    Ez a mondat kissé bonyolultra sikerült, nem? A klasszikus Okapiból több változatot is készítenek, de ma már a bakelt helyett (műgyantával impregnált) fa markolattal vagy valami hasonló világosabb lett volna.

  18. 18 h_g

    Egyébként az én Kudum egyáltalán nem tökéletes kivitelű, a rés két szélén egyre, szálanként morzsolódik le a műanyag (amit a kemény Zytelnek nem lenne szabad).

  19. 19 Switchblade

    Most olvastam (lassan utolerem magam…) ezt az erdekes, szines cikket.
    Gratulalok hozza es koszi Ed!
    Azt hiszem “befektetek” egy Kudu-ba… :)

  20. 20 Buza Congor

    Kedves edrose! Birtokomban van egy az általad keresett orosz okapi bicska melynek még a színe is olyan mint a cikkben látható. Szívesen megválnék tőle, nem eladni szeretném, hanem cserélni. Aguti vagy Douk-Douk bicskára gondoltam, részletekben megegyezünk. Várom mielőbbi válaszodat.

    csucsu0510@freemail.hu
    Buza Csongor

  21. 21 edrose

    Szia Csongor!
    Köszönöm az ajánlatodat, de jelenleg egy cserélni való Douk-Douk-om vagy Agoutim sincsen. Ha továbbra is érdekel a dolog, és neked sem sürgős, akkor Agoutit valszeg még a nyáron tudok szerezni, és nyélbe ütjük a dolgot.

  22. 22 bikics józsef

    Acikk kitünő,sokat tanultam belőle gratulálok az olvasmányos stilushoz.

  23. 23 Buza Congor

    Tisztelt edrose! Köszönöm a válaszod, én ráérek. Kérlek ne haragudj, hogy csak ilyen későn reagálok nincs mentségem más csak a munka.
    Köszönettel!

    Buza Csongor
    csucsu0510@freemail.hu

  24. 24 siroki

    Nagyon tetszett a cikk, köszi.
    Tudna esetleg valaki olyan boltot javasolni, ahol KUDU bicskát tudnánk venni?
    Próbáltam az interneten nézegetni, de nem találtam, valószínűleg nem jól kerestem.

    Köszi szépen.

  25. 25 edrose

    Való igaz, egyik nagyobb webshopban sem látok most, a Vaterán sincs. Szerintem írj a http://www.hidegfem.eu boltnak, ez syaky egyszemélyes boltja, tehát megfelelően rugalmas, esetleg hívd körbe az Extrametál-üzleteket, melyikben akad.

  26. 26 BandiBuilder

    hy
    siroki, Vaterán úgy keresd, hogy CUDU, egyébként meg a Dunakeszi madárkás tetyóban levő EM-ben van. Legalábbis egy hete, mikor megvettem még volt. 2500 HUF egyébként Vaterán meg 3500 HUF-ért szokták vesztegetni.

    by

  27. 27 BandiBuilder

    hy
    Egy kis KUDU még: Fura, hogy ennek a cikknek a hatására, mindenkinek pont a KUDU tetszik meg. Csak szeretném megjegyezni, hogy nagyobb, mint amilyennek gondolnátok (vagy lehet, hogy csak én hittem, hogy pici zsebkés ?). Kinyitva a teljes hossz 25 cm, amiből a penge jó 10 cm. Nekem egyébként nagyon bejön, de egy kézzel sehogy sem bírom kinyitni. Viszont nagyon jó poén az ismerősök kezébe adni, hogy próbálják meg becsukni :) .
    by

  28. 28 edrose

    A csapós nyitás nem megy, Bandi? Késtalin szívesen megmutatom… ;)

  29. 29 BandiBuilder

    hy

    Az nagyon zsír lenne. Mindenképpen megkereslek miatta. THX

    by

  30. 30 syaky

    Üdv

    Én vagyok akit Ed emlegetett.
    Konkrét kérdés? :D

    syaky

  31. 31 Zs.P.

    Heh, ma vettem az utcán egy részegtől egy kudut. Fogalmam nem volt, mennyibe kerülhet hivatalosan. Tag azt mondta 9900 a boltban, négyfélért odaadta. Én meg addig hajtogattam hogy kettő, hogy odaadta ennyiért, meg egy cigiért. Ennél olcsóbban már csak amerikában vehettem volna:)

    Elsőre ilyesztően gyengének tűnik, meg lehetne jobban élezett, de ennyi pénzért tényleg pofás darab.

  32. 32 Buza Congor

    Tisztelt edrose! Szeretném megkérdezni sikerült e előrelépni a csere ügyében.

    Buza CSongor

  33. 33 edrose

    Csongor, levél ment.

  34. 34 siroki

    Sziasztok!
    Több hónapja vadásztunk okapira, végül egy kedves nagybácsink kettőt is szerzett nekünk használtan.
    Dél-afrikai, inox pengés modell, műgyantás fa markolatú, mindkettő jó állapotban.

    Szerintetek mivel érdemes élezni?
    Másik kérdés: a fa markolaton közvetlenül a penge mellett picit le van kopva a műgyanta., gondolom a pengenyitogatásától). Érdemes esetleg kezelni valamivel ezt a farészt?

    Egyébkén i melyik változatra szavaztok? Bakelit vagy fa markolat?

    Köszi a segítséget!
    Üdv,

    Siroki

  35. 35 edrose

    Siroki, gratulálok az ajándékaidhoz. Én az új markolatot még nem láttam, tehát nem érdemben nyilatkozom, amikor azt mondom, hogy én inkább a régi bakelitre szavaznék – ha ennek lenne értelme, minthogy ezt már nem készítik. Szerintem nem kell kezelni azt a kis lepattanást, nem lesz attól semmi baja.
    Élezni azzal érdemes, amid van… Mert bármit is veszel hozzá direkt ezért, az sokkal többe fog kerülni, mint a kés… ;)

  36. 36 siroki

    Szia edrose!

    Köszi a segítséget!

    Üdv,
    Siroki

  37. 37 napi2

    sziasztok!

    megláttam ezt a kést, s eszembe jutottak boldog hajós éveim a 70-es, 80-as évekből. folyami hajós voltam és mindig irigykedve néztem a tengerészektől hozzánk avanzsált srácok hasonló kését. mindegyiknek ilyen volt. onnan lehetett megismerni a magyar tengerészeket, hogy kajáláskor – s néha füstös lebujokban, rejtői környezetekben – előkerült egy ilyen kés. mi folyamiak mindig lejmoltuk őket, szivünk vágya volt egy ilyen kés, de el nem adták és nem is hoztak soha, még a legjobb haverok sem. ha emlékeim nem csalnak, egyszerű fa nyél, acél penge, gyűrűs zár és az okapi felirat volt a jellemző. a felirat a pengén volt, de az állat rajzolatára nem emlékszem (lehet nem is volt). a nyél szine sötét vörösesbarna volt. a penge tuti nem volt rozsdamentes, ha hosszú ideig nem használták, az acél szürkéje majdnem fekete lett. dísz, vagy csicsa nem volt rajta, nagyon korrekt gyártásnak tünt, láttam 15-20 éves darabokat, amiknek csak a pengéje lett vékonyabb az állandó fenéstől, de nem lötyögtek, kotyogtak, a szerkezet ugyanolyan elegánsan működött, mint egy vadonatúj darabnál. elbeszélésekből tudom, hogy valahol az arab kikötőkben jutottak hozzá, valami nevetséges másfél-két dolláros árakon (cirka 20-25 forint volt egy dollár akkoriban), s egyszer ajánlottam egy használt példányért 1000 forintot (akkoriban ez kb. egyhavi átlagfizetés volt magyarországon), de a tulaj a szemembe röhögött.
    az egykezes késnyitás nem a cikkben leirt változatát használták, hanem a comb mellett lazán tartott kezet (a penge hegyével felfelé volt csukva) hirtelen felemelve kb. hasmagasságig, a kés már nyitva is volt, szabályosan a markolat a kézben, a penge éllel felfelé, hüvelykujjal oldalt megtámasztva. hogyan csinálták, azt nem láttam, egyrészt gyors volt, másrészt ilyenkor az alkohol és az adrenalin belülről, füst és a félhomály pedig kivülről rontotta az ember megfigyelőképeségét.

    jah! kést élezni kővel érdemes. ha megvan az él formája, akkor a legegyszerűbb egy ún. kaszakővel, de akár egy metlachi burkolókövön is lehet. betonon, műkövön ne csináld, a változó anyagkeménység miatt karcok lesznek benne. ha csorba, vagy nagyon legyalogolt, hibásra köszörült egy penge, akkor lassú vizes gépi kövön megadjuk neki a geometriát és utána olajos kővel, kézzel az élt. ha borotválkozni is akarsz a késsel, akkor az olajos kő után egy régi bőr katonai övet ráfeszitesz valami egyenes aljra és azon szépen akár gilette élt is húzhatsz bármely acélra. (egyszer használtam vizes fa korongot, na az kipolirozta a pengét, tükörnek lehetett használni) viszont ezzel ne vágj porcelántányéron semmit, mert azonnal kiveszi az élét …

    üdv

  38. 38 edrose

    Jó kis hozzászólás, köszi!
    Az általad leírt nyitás az Okapi esetében csak úgy lehetséges, ha direkt ezért jól meglazították a rugót, valószínűleg fölfelé feszegetve. Annyira szorosan tart ugyanis, hogy még az általam leírt, nagy csapással és ebből a pengére ható komoly erővel járó módszer is igényel gyakorlást, alapban biztos, hogy nem lehet így kinyitni. A kikötők világában minden bizonnyal megérte elvégezni ezt a kis beavatkozást…

  39. 39 Hegylakó

    Halló késmániások!

    Most kaptam egy cold steel KUDU-t ajándékként.
    Szép nagy darab, látszra mezitlábas, de meglepöen jól használható.
    Ami tetszik, az penge minösége, és az egyszerü kivitelezés.
    Pedig van egy rakás hagyományos bicskám, az egyszerü Bugylibicska, kézikovácsolt damaszkpengés Náder , és porkohászati damaszkpengés nagy Maskara is.
    Megtartom anyira jó, söt használom is, azért van.

    Üdv mindenkinek:

  40. 40 byron

    Helló!

    Van egy Okai bicskám, egyszerű markolat, ami barna színű. a made in germany írás helyett carbon steel van a pengén.

    Körülbelüli értéke?

Hozzászólok