Mivel legtöbbünknek még nem volt szerencsénk hozzá, sőt, egyelőre a képek is feltűnően ritkák róla, most megosztom veletek a benyomásaimat, amelyeket az együtt töltött néhány óra alatt szereztem.
Az első prototípus-fotók a 2008-as, év eleji amszterdami Spyderco-találkozó után váltak publikussá, és persze sokaknak, akik valamilyen „kukribb” kukrira vártak, csalódást jelentett. A csalódásban persze minden bizonnyal nagy szerepe volt a névválasztásnak is, amely várakozást keltett, és (utólag) téves asszociációkra adott okot.
Ha ez az új modell mondjuk a Szurikáta nevet kapta volna, rögtön kisebb lett volna a csodálkozás – és a csalatkozás. Az is biztos, hogy azok számára, akik amúgy sem vevők a Spyderco innovatív formáira, eleve nem ez a kés a helyes választás.
Én sem voltam a Schempp Khukurit azonnal elfogadók között – elvégre elég ránézni szegényre (nekem egyébként imádkozó sáskát juttat az eszembe) –, de régi mániám, hogy a szokatlan, a furcsa, a formabontó sokszor a (gyakran szürke és unalmas) derékhadnak mutat irányt, és a nem csupán másokat másoló, kitaposott útra lépő, hanem fejlesztő és ezzel kockázatot vállaló gyártót minimum azzal tudjuk jutalmazni, hogy elutasítás helyett nyitottan viszonyulunk hozzá. Ezért is örültem, amikor a kezembe vehettem a kis Spy kukrit – és nem is bántam meg. A 2008-as IWÁ-n már fogtam ugyan az ott kiállított prototípust, de akkor a nagy fejkapkodásban nem figyeltem rá (persze, mert biztos a Rock Lobsterre koncentráltam…), így onnan alig van emlékem róla.
Ez tipikusan az a kés, amelyet fogdosni, nyitogatni és csukogatni kell, mert – és ezt mindenképp szögezzük le – szebb ugyan egy fikarcnyit sem lesz ettől, de legalább megismerjük, talán megértjük, sőt, esetleg rájövünk arra is, hogy hé, hát ez egész jó! Először is: brutál masszív. Méretéhez képest a penge sem vékony (3 mm), de az alaplemezek (a linerek) feltűnően vastagok. Ez azért van így, mert Sal Glesser úgy döntött, hogy az erősebb felépítés érdekében a Khukurira, és testvérére, a Schempp Barongra is a megszokottnál 50%-kal vastagabb linerek kerüljenek. Ez egyben azzal is járt, hogy a túlzott „duciság” elkerülése végett a G-10 paneleket a szokásosnál valamivel vékonyabbra kellett venni.
Emiatt viszont Ed Schempp kénytelen volt elhagyni az általa kedvelt, és a korábbi Spyderco folderein (Persian, Kris) hangsúlyosan helyet kapó első baknit. Nem kellett ugyanakkor lemondania a számára szintén kedves, és gyakorlatilag minden modelljén (így a fixpengés Rock Salton is) szereplő alsó mutatóujj-fészekről – ami persze csökkenti a vágóél hosszát (itt a 87 mm-es pengehosszból 67 mm-nyi vágóél marad, azaz két komplett centit veszítünk), s ez olyan kompromisszum, amit épp emiatt sokan nem is szeretnek. Cserébe viszont sokkal változatosabb fogásnemeket kínál. Egyébként a sokféle fogási lehetőség érdekében vetették el a hagyományos kukrimarkolat formáját is.
Ed Schempp összesen öt különböző prototípust tervezett. Az első volt a legnagyobb, és a tervező szerint fölöttébb hasonlított az azóta a Cold Steel által gyártani kezdett Rajah-ra. Ezt az első modellt azonban elvetették, mert nyitási, hordási és használati szempontból is problémásnak mutatkozott. A következő prototípusok mind 10-11 cm-es pengéjűek voltak, de végül az ötödik, a legkisebb adta ki a gyártásba került modellt.
A markolat és a penge által bezárt (nem kis) szög sokaknak a hajdani Spyderco Massad Ayoobot juttatja eszébe, és ezáltal ők komoly késharc-potenciált is látnak benne. Elképzelhető, hogy ez így is van, bár annak, hogy ez lenne a fő funkciója, a drop-point penge némileg ellentmond, hiszen inkább egy békésebb, afféle „haszonpenge” benyomását kelti. Maga Ed Schempp inkább a nagyon hatékony húzó vágóképességet hangsúlyozza, de azt is elismeri, hogy a sokféle lehetséges fogásnem és a penge negatív szöge sokrétűvé teszi a kis kést.
A kukri egyébként Spyderco-viszonylatban is finoman, kifogástalanul működik, kivitele nagyon szép minőségű, a márka legszebb hagyományait idézi, és ilyen szempontból van indok a viszonylag magas árra (netes boltokban $140-150). Fogása roppant kényelmes, ergonómiája kisebb-nagyobb kezek számára is megfelelő. Nekem mindenesetre roppant pozitív csalódás – már csak azt kell kitalálni, hogy mire is jó igazán…
A kölcsönzésért köszönet Bigjockey-nak!
Szöveg és kép: Rózsa Edvárd
Ugyanezzel a markolattal és pengeformával, de „egyenes” kivitelben már az Al Mar Nomad-ra hajazna.
Érdekes jelenség, még szokni kell a szemnek. 🙂
Használhatósága szerintem a többi „pistol-grip” markolatú késekkel van egy kategóriában.
Nekem az idei IWÁ-n volt szerencsém először megtekinteni, méghozzá a tervező kezéből. Mondtam is neki, hogy milyen ronda. 🙂
Remélem nem sértettem meg nagyon, mert egyébként tisztelem a munkásságát, és már-már udvariatlanságnak éreztem, hogy nem ismertem fel rögtön, hiszen a sörösdoboz-vagdodós versenyek kapcsán már jónéhány képét láthattam.
Minden esetre talán Schempp sajátos ízlésvilága nem az egyszerűség és letisztult funkcionalitás mintaképe, de valóban mer bátran eltérni bármilyen megszokott formától, miközben tervezői egyéniségének egyedi vonásai szinte minden típusán felismerhetőek. És azt ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy valaki ennyire bátran merjen kísérletezni a formákkal, a tervezés alapjaival nagyon magas szinten kell tisztában lennie. Szóval nem azért lett ez a típus ilyen, mert valami tervezői bénázásról van szó. Biztos vagyok benne, hogy valóban valami ilyesmit szeretett volna létrehozni. Csak nagyobbat, hehehe. (De azt meg nem hagyták.)
Hát Ed, nagy ínyenc vagy!
Ed gratu, ismét egy színvonalas szösszenet!
A késről magáról csak annyit fűznék hozzá, hogy nekem nem jön be 🙁 – de ha valaki rájön, hogy mire is jó igazán, az ne tartsa magában… 😉
Örülök ennek az írásnak, mert a bár a kés nem tetszik, mégis piszkálta a fantáziámat. 🙂
A mérete is végre helyére került a fejemben (mondjuk a „léptéktévesztés” spydercoéknál elég sűrűn előfordul velem), a kézbentartott késes képek láttán.
Én azt hittem, hogy kb másfélszer ekkora, így azonban végképp tanácstalanná váltam felhasználási terület kérdésében. Na mindegy, remélem a késtalin közelebbről is megismerkedünk. 😉
Nice post u have here 😀 Added to my RSS reader
Nekem átjött,
de nem tudom megmagyrázni az okát talán a mert különc.
Aki tud segíteni,hogy hol tudok egyet szerezni az kérem segítsen.
(az én „kpcsolatom nem működött”)
Lassan feleve hasznalom es nem lehet ra panaszom. Az elsö vonakodas utan (military-t hasznaltam eddig a spyder-töl), kellemes csalodast jelent. Rendkivul jol vag es gyorsan. A hetköznapi hasznalatban eddig barhol tudtam hasznalni, hatranyairol nem igazan tudok beszamolni. A VG10 penge eleg erös es eltarto, a fogasa szinte kezbesimulo, nagyon kenyelmes, kis merete miatt szinte barhol hordhato nem okoz kellemetlenseget. Hat a formaja… maradjunk annyiban rendhagyo…
Lehet hogy furán hangzik, de nekem tetszik. Mindig is közel álltak a szivemhez a Spyderco kései. Szóval tutira befogok szerezni egyszer egy ilyet. Gratula a jó cikkhez!