Késportál

Fuisz Tibor István (Futi) barátunkat meghódította a Lidérc, és alapos, jó fényképekkel gazdagon illusztrált beszámolót küldött a Szabó Zoltán (Zolcsi) által készített késéről.

Lidérc: egy szívvel-lélekkel ajánlható és szerethető, munkára termett kés

Érdekes szerzet az ember: soha eszembe nem jutna a sámlit a gázsütő ajtaja elé húzva figyelni a hús barnuló sistergését, vagy a gázláng szabályosan ismétlődő kék lángcsíkjait bámulni. És bár fával fűtünk, így az otthonunk melegét az izzó fahasábok adják, lelkem mégis mindig örömmel merül el, és kicsit talán a tudatom is pihenhet a szabadban rakott tűz rakoncátlan lángjainak táncát bámulva. Elsüllyed az idő, és este vagy éjszaka a tér beszűkül: a bevilágított ismerős biztonságra és az ismeretlen sötétjére szakad. Ez a nagy felismerések, rádöbbenések ideje. Egy pillanatra az hittem, megfejtettem egyik kedvenc késem nevét. Lidérc, lidércfény… …talán a távolban imbolygó, hideg, kékes fény húsbavágó fenyegetésére akart emlékeztetni alkotója? A vörösen izzó hasábok felett magasba szökő, állandóan változó, majd a semmibe, kék füstbe vesző lángnyelvek visszfényei állandó formán marakodnak: Lidércfényük táncol a késem pengéjén… De azt hiszem nem fenyegető csillanás ez, az acél befelé mosolyogva álmodik, visszaemlékszik izzó születése pillanataira, amikor a kovács életet és formát lehelt az élettelen anyagba.

Előhang

A történet valamikor 2017-ben kezdődött, mikor tavasszal Rideg András éltársunk a Madách Gimi negyedik emeletén rendezett Késtalálkozóra két, számomra eddig ismeretlen kést hozott, Szabó Zoltán késkészítő – azaz Zolcsi – Tatu és Lidérc modelljét. Mindannyian kedvtelve nézegettük a két kés visszafogott, célszerűség diktálta formáját, kézbe illő markolatát, és a kezdő, még utat kereső késkészítőkre ritkán, kevéssé vagy egyáltalán nem jellemző két vonást, a fullkonvex (és tökéletes) leélezést, és a nagyon gondosan kivitelezett tokot. Sok befutott késkészítő is idegenkedik a fullkonvex élezéstől, hiszen előállítása munkaigényesebb, több türelmet és tudást igényel, és persze csiszoló szalagot is jobban emészt sokak szerint, mint egy „ffg”, azaz egyenes leélezésű élszalagos darab elkészítése. A tok pedig sokszor mostoha gyermeke a késkészítőknek, más szakemberre, a bőrösre bízzák a funkcionális és bevált lógatós bőrtok legyártását. Néha persze a nagyágyúk kellemes meglepetést okoznak (és érthetően ilyen esetekben kimutathatóan erőteljesebb árképzést is gyakorolnak): lógatva, övre magasan rögzítve és vízszintesen is hordható bőrtokkal örvendeztetik meg a megrendelőt. Egy másik filozófia mentén, a taktikai vonalon pedig a kydex tokok hódítanak. És aztán vannak a két világ mezsgyéjén egyensúlyozó bőrrel kombinált kydex tokok: ezek halmozzák el földöntúli örömökkel: a különféle hordmódok (lógatós, leszerelhető bőrfülű, vagy a sokféle övre, hámra rögzítéshez adó „tek-lokos” rendszerekhez előfúrt tok) lehetőségével a vásárlót.

Sok éves tapasztalatom, hogy „a majd csinálok/csináltatok tokot ennek a kiváló vasnak” mondatok esetemben soha nem jönnek be. A tok nélkül vásárolt vasak selyempapírba tekerve, jobb esetben leolajozva, szunnyadva várják, hogy egy remek tok „hercegi” betoppanása félbe szakítsa Csipkerózsika-álmukat, vagy más kés tokját elbitorolva dolgoznak. Zolcsi munkája azzal is meglepett, hogy a tok nem csak a késhez tökéletesen illő kydex munka volt, túllépett a szokásos kydex sémán. Nem egyszerűen a késre formázva tartotta helyén zörgés és rázkódásmenetesen a vágószerszámot, hanem egy elmés csavarral utánállítható retenciós szerkezet biztosította, hogy használója el ne veszítse. A kés határozott kattanással illeszkedik helyére, és olyan jól rögzül, hogy a tokból fejjel lefelé sem lehetett kirázni.

Zolcsi, a készítő robbantott képe a tokról

És mivel az ár sem volt földöntúli, a sokunkban felmerült a „KELL egy ilyen a többi mellé” gondolatot hamarosan tett követhette. Megrendeltem a Lidércet.
Hogy láttunk már hasonló méretű, formájú, hasonló tokos kést? Persze, hiszen nincs új a nap alatt: a jó kés hátul tompa és kényelmes, elöl meg vág, mint a veszedelem és megfelelően szúr. Formáját tekintve visszaköszön benne a Fällkniven rém célszerű pilóta-túlélőkése, az F1, és sok hazai készítő is megörvendeztet minket hasonló vonalvezetésű vágószerszámmal. Nyugodtan állíthatom, hogy a Szasza Tövis, Mókamiki Borz, HegyesPenge Vaddisznó modellek tornasorába bármikor, feltűnés nélkül beállhatna…
Legnagyobb meglepetésemre a készítő nem fél-egy éves időtartamra hanem 3-4 hónapra ígérte a remek kis kést, pontosan leveleztük a markolat és penge méretét, anyagokat, tokmegoldását, függesztését. És aztán jött a telefon a megbeszélt határidőn belül, hogy akkor a kés nevén, sorozatszámán és a készítő logóján kívül milyen egyéb egyedi adatot szeretnék rajta.

Gondoltam, ha már magamnak rendeltem, egy név nem árt… De óvatosságból megkérdeztem mennyivel lesz drágább a végtermék, ám semmilyen árnövelést nem okozott ez a készítői figyelmesség. Istenes Anti késportálos ismerősöm/barátom hamarosan telefonált, hogy ő lesz a művésnök, milyen betűkkel melyik oldalra kerüljenek a lézergravírozott feliratok. Hm… Ez tényleg csillagos ötös kiszolgálás! A megrendelő-készítő közti kommunikáció minden eleme azt sugallta, hogy a kés koncepciója, „szerzősége”, a Lidérc esetében egy formai egységes képen túl a készítő szakmai büszkeségét úgy szavatolja, hogy közben a vásárló is azt érezhesse: ha emellett a modell mellett döntött, a készítő mindent megtesz, hogy az igényeinek megfelelő, a kezéhez illő, őt minél jobban kiszolgáló eszközhöz jusson. Ez az első lépés ahhoz, hogy megszeressük, és nagy becsben tartsuk a késünket.
Szóval 2017. július végén kellett útra bocsátanom a csekket, az azóta eltelt csaknem egy év alatt a száz feletti késhordám egyik alfája, ha tetszik vezérhímje lett a kis munkakés.

A hősök felvonulása (technikai bemutató)

Alap Lidérc 100 mm-es pengehosszal, FRN markolattal.

Méretek, változatok. Kész lidércnyomás a kés bemutatása, hiszen egy modellcsalád született az évek során.
A nálam szolgálatban lévő modell talán az alap, ami először született, de konyhakés méretű, a formavilágot megőrző 14 cm-es pengehosszú egyedi darab, 110 mm-es Lidérc+ és a tervek szerint nyárra már 80 mm-es pengehosszú, hazánkban legálisan hordható, ú.n. EveryDayCarry, azaz minden nap hordható darab is készül belőle.
Az alapmodell adatai:
Pengehossz:  100 mm
Pengeszélesség: 28 mm
Markolathossz (panel végéig): 115 mm, (törővégig) 118 mm
Pengevastagság 3,6 mm
pengeanyag: Elmax (59-60 HRC)
Markolatanyag: FRN
Leélezés: lapos fullkonvex
Tőrővégbe integrált bújtatott zsinórlyukkal
Kés tömege: 200 gramm
Kés tömege tokkal: 315 gramm
Tok: Formázott kydex
Bőr függesztő elemmel
Markolatnak feszülő, csavarral állítható visszatartó rendszerrel
Lyukkiosztás alapján hordható teklokkal is
Tok legnagyobb szélessége: 57 mm
Kés hossza tokban 230 mm

Egy agancs markolatú alap lidérc születőben (Szabó Zoltán képe)

És végül egy kép a legújabb Lidérc változatról: a Ratalics András tervei alapján született „Parázs”-ból átsüt a lidérc DNS…

A démonok és lidércfények csatája (gyakorlati tesztelés)

Konyhaszolgálat: vág és nem repeszt

Bárki bármit is mond, ha az ember nem medvéket nyúzó, lazacokat pucoló alaszkai vadász, kafferbivalyokat felnégyelő afrikai vadőr, vagy kanadai favágó, aki Stihl/Husqarna motorosfűrésszel borotválkozik és baltával építi a rönkházát, akkor a legtöbb esetben akkor nyúlunk a késünk után, ha élelmiszer előkészítés, kenyeres-szalonnás-paradicsomos-zöldpaprikás falatozás a műsor. Persze vannak olyanok, akiknek az erdőben való sportos túlélés, vagy a „természettel harmóniában tengődés” jegyében, a bozótmívesség okán a kése másra (pl. csalánaratásra, eszközök kifaragására) is kell, de ezek az emberek rendszerint többféle vágóeszközzel felszerelkezve (balta, fűrész, parang, kukri mellé viszik a kisebb, kezes kést) indulnak a kalandra. És épp ezért a használati késüktől nem azt várják, hogy egyetlen csapással keresztbe vágjon egy csuklóvastagságú tölgyet (erre ott van a hátizsákban a fűrész vagy a balta), hanem valami olyasmit, amit a Lidérc méretkategóriájú kések a legjobban tudnak: jól metsző, a kicsi súly és az ergonomikus markolat miatt hosszú távon sem fárasztó vágóeszközt. Amivel pont olyan jól lehet almát hámozni, mint mondjuk a bogrács tartószerkezetét kifaragni.
Ezeket a tulajdonságokat a konyhában kiválóan lehet vallatni. A Lidérc kiválóan metsz, és nem repeszti a zöldségeket, a pörkölthöz zokszó nélkül lehet kockázni a combot, csontozni a csirkemellet. Az alapmodell egy bősz petneházi parasztkenyér szegése közben már eltévelyedik, és egy nagyobb paradicsom elegáns karikázására talán nem a legmegfelelőbb eszköz, de bátran kijelenthetem, hogy akár otthon, akár tábori körülmények között minden konyhai feladatra alkalmas.

Aki elsősorban a konyhában jeleskedik a késeivel, vagy a tábortüzek melletti főzéshez, bográcsozásokhoz keres kést, az inkább a Lidérc plussz modellt válassza a 110-115 mm es pengehosszal. Almát hámoztam és szeleteltem vele, sárgarépát, számtalan paradicsomot karikáztam és cikkezetem vele, és sohasem volt olyan érzésem, hogy szívesebben hagynám abba és mennék el a fiókig egy igazi konyhakésért. És az sem hátrány, hogy az Elmax nem rozsdásodik, a fekete műanyag sem érzékeny a vízre, szóval lehet vele vagdalkozni, és a munka után sem kell óvni a víztől, mosószertől, mosogatószivacstól. Egy agancs nyelű, vagy rigor pengés késsel ez jóval macerásabb lenne. Tapasztalat mondatja ezt velem…

Kerti ágdarabolás: hatékony és erős, de nem fárasztja a kacsót

A Lidérc persze rengeteg kiránduláson járt velem, és beleharapott sokféle húsba, de leggyakrabban a ház körül, a kertben végzett munkák alatt domborított. A fatüzelésű kazánhoz sok gyújtós kell, ezért a kertünkben termelődő egynyári dísznád, a gyümölcsfák metszésének eredményeként felhalmozódó nyesedék hosszas vagdalkozás után dobozokban száradva várja téli tűzpróbáját. A Lidérc akár 2,5-3 centiméter átmérőjű dísznád szálakat is egy húzásra metszi. Kis tömege és aránylag rövid pengéje miatt sújtásra kevésbé alkalmas, mint a versenyistállóm 13 cm feletti darabjai, de azért az ujjnyi friss ágakat el lehet vele csapni. ÉS azokkal szemben húzóvágásokkal akár 1-2 órán át sem fárasztó a használata, a markolat és penge egyensúlya tökéletes.

Vadcsapáson is felderenghet a Lidércfény?

Véres zsigerelős fővadász kezében

A 10 cm-es pengehosszú kés, az éltartó, rozsdamentes penge és strapabíró, könnyen tisztítható, a markolatot hézagmentesen záró műanyag alapanyagú markolat a vadászok számára ideális zsigerelő késsé teheti a Lidércet. Legalábbis így gondoltam. De hogy ez így van-e, azt inkább nem én akartam eldönteni. A vadásztanfolyamon, ahol madártant tanítok, a „terepgyakorlati nap” Csákváron került megrendezésre. A társaság hivatásos vadásza rendszeresen zsigerel nagyvadat, inkább rábíztam a kés tesztelését. Egy két-három éves őzsuta zsigerelését hajtotta végre a Lidérccel.

A késsel felnyitotta a testüreget, átvágta medencét, a szegycsontnál a bordakosarat, majd leválasztotta a fejet és az ízesülésnél a lábakat. A kés tökéletesen éles maradt. A véleménye az volt, hogy a kés leélezése, pengehossza eszményi, de az ő ízlésének egy erősebb ujjvédő és hosszabb markolat felelne meg. A kés leélezését, élességét, manőverezhetőségét, vezethetőségét kiválónak ítélte.

Észrevételeit közöltem a készítővel, és Zoltán azonnal felrajzolt egy kicsit hosszított markolatú, erősebb ujjvédős változatot. Akik vadászkésnek szeretnék rendelni a Lidércet, azt a változatot is választhatják. A zsigerelés során a markolat vérrel és egyéb testnedvekkel zsírral szennyeződhet, érdemes a markolatot erős homokszórással érdesíteni. A zsigerelés során a nagyobb erőbevetéssel járó feladatok (a bordakosár szegycsont menti átvágása, a medence csont átvágása) során nem árt, ha a kezünk pengére csúszását egy hangsúlyos ujjtámasz gátolja! Az átrajzolt vadászias Lidérc változat számomra azt sugallta: alkalmazkodókészség a piaci igébnyekhez kipipálva. Ismét csillagos ötös!

Tűzgyújtásos terhelésteszt: strapabíró és gyorsan újraélezhető csillagszóró

Azt hiszem, egyetlen „hiteteles késtesztet” sem lehet megúszni ütőfázás, tollaság bodorítás és szikravetős tűzgyújtás nélkül.

Hát legyen. De igazából a Lidérc már úgy a kezemhez idomult, hogy bármit IS elhinnék a képességeiről, és eszemben sem volt kar-vastagságú, hat éve szárított göcsörtös keményfa tuskókra támadni vele. Inkább éket faragtam kisebb nagyobb ágakból, ha csuklónyi ellenféllel kerültünk szembe, és megmaradtam a max 4 cm átmérőjű ágak ütőfás szétrobbantása mellett.

Természetesen ha csak ez az egyetlen gyors lehetőség állna rendelkezésre, a 100 mm-es penge a 6-7 cm-es ágakkal is elbírna, de nekem semmi kedvem sincs egy ütleggel verni a Lidérc karcsú hegyét. Ami izgalmasabb volt, hogy a kés vajon hogy birkózik meg a szikravetővel? Nos a pengehét a hüvelykujj számára egy lekerekített támasszal bír, itt természetesen nincs egyáltalán éle a kés fokának. Kényelmes, ha erős nyomással kell segíteni a vágást. Azonban az ujjtámasz felett tökéletesen indította a szikravetőt.

A száraz faágak feldarabolása után a kés végül már nem vitte a szőrt a karomról. Ideje volt kipróbálni, hogy milyen gyorsan élezhető újra a Lidérc. A konvex él csak bőrön húzva nem állt vissza a borotva éles állapotba. Jól bekoptatott finom 400-as csiszolóvásznat feszítettem egy csiszoló szivacsra, majd oldalanként 30 húzást végeztem rajta a Lidérc pengéjének mindkét oldalán.
A borotvaél ismét helyre állt, és a bőrös fenővel finiselve a pengét eltűntek a kis hajszálkarcok is. Újra régi fényében, gyári állapotban volt a kés maximum 10 perces karbantartás után. Szóval jó szívvel ajánlható egyszerű élező felszereléssel rendelkező éltársaknak is, nem kötelező drága élezőrendszer beszerzése a Lidérchez!

Egy hetes keresztelő hegyipatakok jeges partján: Lidércnyomás Murauban

A késeim esetében szeretek olyan tesztelési szakaszt bevetni, mikor egy utazás során az az egy kés viszi a prímet. Idén márciusban a családi síelésre Ausztriába utaztunk, de én a síliftes-lecsúszós mókuskerékből kivágytam a hegyek és olvadó jégpáncélos hegyipatakok mellé. A gyalogos, fotós túrákon a vízi rigó birodalmában a Lidérc tengernyi lehetőséget kapott. Az alkalmi kis szikravetős tűzrakások, a napi szendvicsek elkészítésénél mindenre csak a Lidércet használtam, de persze összehasonlítás kedvéért volt egy-két nagyobbacska vas is nálam. Mivel itt nem volt komoly tűzrakás, táborépítősdi, a kis Lidérc tökéletesen bevilágította az erdei hétköznapok ünnepnapjait. Semmilyen hiányérzetem nem volt, csak a 4 cm feletti túrabot „kitermelésénél” hagyatkoztam a Kóborló fantázianevű 18+-os vasamra (nem csak a pengehossza de tömege miatt is csak felnőtt kézbe való).

A környéken dolgozó favágók több földre döntött fát, karvastagságú suhancot hagytak hátra, a pár csapással méretre vágott botot azután már a Lidérccel hántoltam, és faragtam rá kényelmes markolatot. A fél napos túrákon nem volt igazán szükség éles túlélő helyzetben tűzrakásra, de nem árt a tréning, néhány helyen a hegyi patak menti nedves fák belsejéből kivágott száraz fadarabokkal raktam tüzet. A Lidérc ezekkel a kisebb tűzrakásokkal zokszó nélkül megbirkózott, könnyedén indította a szikravetőt is. Fényképezni gyakran mellé tetem egy zsebkést vagy egy másik fixpengést, de igazából az egy hét alatt semmilyen hibára sem derült fény, sőt a kis kés még egy polccal magasabbra került!

És végül (lidércfény meg érzelmi ráhangolódás, egyensúly a világegyetemmel harmóniában rezgés után) a legfontosabb kérdés: hogyan is vág?

Tökéletesen. Ezt persze a hihetőség kedvéért talán nem árt egy kicsit bővebben kifejtenem.

A kés utolsó próbája talán mindenkinek beszédes lesz.
A hétvégén a szokásos nyáráfából fakanalat faragni egy késsel című programot játszottuk. A fűrészelt nyárfa körhasáb kezdeti berepesztése a Lidérccel ment, de mivel a hegyéből csak 3-4 cm lógott ki, és azt nehéz normálisan ütni-verni, inkább faragtam egy éket és azzal fejeztem be a repesztést.

Utána a Lidérccel faragtam ki a fakanalat, mint látható, utána simán borotválta a karomról a szőrt.

Végül a szokásos gyerekágy ágyrúd faragó teszt.

Itt évek óta a Mora szénacélos a próbadarab, mert: 1. a vékony skandi penge piszok jól metsz, 2. A gumírozott műanyag markolat annyira kényelmes, hogy azzal tényleg öröm vágni. HA a próbakés éles de ergonómiailag rossz a markolat, azonnal kijön ilyenkor. És ha ugyan éles, de „böszme” az élszöge, akkor is szenvedés vele metszeni, simán voltak gyári élszalagos neves bicskák 25 feletti metszésszámmal.

Melléjük még egy hasonló profilú kést dobtam be Hegyes Sanyi Vaddisznóját (felváltva cserélt sorrendben). Megjegyzendő, hogy az utolsó Lidérc vágásnál a rúd már csak kb 13-15 cm hosszú volt, ahhoz, hogy a kezem előtt el tudjam normálisan vágni alig maradt valami a markomban, szóval nem tudtam a tartó kézzel rendesen fogni, szorítani. Lehetett volna talán az is 4…

Eredmények:

Mora: 6, 5  / Átlag: 5,5
Lidérc: 4, 4, 5 /  Átlag: 4,33
Vaddisznó: 5, 4, 4 / Átlag: 4,33

Szóval jobban metsz, mint egy 2,5 mm pengevastagságú skandi leélezésű kés. Ez nekem bőven elég jó egy 4 mm feletti pengevastagságú munkakéstől!

Epilógus

Mit szeretek a Lidércben? Mindent. Mit szerethetek majd egyszer talán ha újra rendelésre adom a fejem, az utódjában? Talán még többet. Ugyanis a kés készítője két-három hetente, havonta írt egy emailt, vagy felhívott, és megkérdezte mennyire vagyok elégedett a munkájával, mit változtatnék rajta, nem szorul-e élezésre a kése. Tart-e a tok, és gondosan újra elmagyarázta milyen módon lehet utánállítani a tartás erősségét. A sok telefonos beszélgetés alatt megkért, a kést minél alaposabban, sokoldalúbban próbálgassam, és avassam be: mit változtatnék a modellen, a tapasztalatok fényében miben fejlődhetne a kése? Nos, ritka az ilyen késkészítő. Így aztán a vadzsigereléstől a kanálfaragáson át a napi zsemleszelésig mindent játszottunk a Lidérccel, és bizony belopta magát a szívembe. A készítője pedig azzal, hogy beavatott a vívódásaiba, hogy milyen új acélt keressen egy „kibírósabb” erdei késhez. Angoltudásomra támaszkodva egy neves norvég fémkutatóval és késkészítővel, Fredrik Hakkonsennel leveleztünk az élezésekről, acélokról, erdei feladatokra használatos késekhez javasolt hőkezelésekről a keresgélés során.
Azt hiszem az a rugalmasság, amit a vadászmester javaslatai után az átrajzolt markolat, a konyhai bevetést talán jobban támogató hosszabb pengés XL Lidérc születése, vagy a törvényt tisztelő 80 mm-es Lidércke hamarosan várható megjelenése fémjelez, mindenkinek lehetővé teszi, hogy neki tetsző, a markába illő, de a lelkére rezonáló kést válasszon Szabó Zoltán kínálatából. És bár a technikai kérdések voltak mindig középpontban, a kés mögött felsejlett az elképzelés, a filozófia, az ember. Aki magának tervezte, de minden megrendelő örömére szeretné gyártani a Lidércet. Sőt, volt alkalmam csaknem egy évvel a saját Lidércem kézhez vétele után kézbe venni, kipróbálni egy új, fantasztikus Lidérc változatot is, a Ratalics András elképzelései alapján személyre szabott „Parázs”-t. Lenyűgöző agancs markolatával, talán a legszebb Zolcsi kés, amit eddig láttam…
És ha egy kés jól metsz, éltartó, kényelmes markolatú, jó tokkal készített, és ráadásul a hóbortjainkat vagy a jogos elvárásainkat figyelembe véve alkotja meg számunkra a készítő, mi mást kívánhatnánk?
Talán…

…Sok-sok Lidércfényes, tábortűz mellett beszélgetős, elmerengő élményt.

Az él legyen veletek.

És én már nagyon várom, hogy a Vanadis 4 Extra acélos változat, és a legál pengeméretű EDC Lidércke is a kezembe kerüljön egyszer…

Ha a késsel kapcsolatban kérdésetek lenne, keressétek Szabó Zoltán portálos késkészítőt a zolcsi1979kukacfreemailponthu email címen.
(Akinek remélem okozott némi örömet az első nyárfából kifaragott főzőkanál, ami a Lidérccel készült…… Az elhasított ág másik oldalából a lézergravírozást kivitelező Istenes Antinak készítettem egyet…)

Szöveg és képek: Dr. Fuisz Tibor István, egyes képek: Földvári Attila