Késportál

Switchblade barátunk újabb kést próbált ki a vadonban, melyről nem restellt képekkel gazdagon tarkított összefoglalót is készíteni. Olvassátok, nézzétek tartalmas beszámolóját!
(A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetők.)

Ezt a kést Kovács Miklós (Móka Miki) készítette és én a Késportálon található topikjában találkoztam a fotóival először. Mivel éppen egy hasonló méretű kés után nézelődtem a „piacon”, így rövid levélváltás után megvásároltam. A késhez való tokot is (megbeszélés után) Miki készítette el. Szokás szerint a kézbevételre várnom kellett…
De lássuk a főbb paramétereket.

Acél: : 51CrV4 rugóacél@55-56HRC
Méretek:
Teljes hosszúság: 342mm
Pengehossz: 215mm
Pengeszélesség: 43mm (legszélesebb)
Pengevastagság: 4.6mm
Tömeg: 410 gramm (+120 gramm a tok)

Az acélról:

Különösebben nem akarok belemerülni az acél elemzésbe, hiszen szakértő sem vagyok és ez nem is célja ennek az írásnak. Mindenesetre azt érdemes tudni, hogy ez ugye nem egy porkohászati csúcsacél, hanem egy egyszerű, régi és jól bevált rugóacél, ami nagyszerűen használható pl. „ütöm-vágom” késpengékhez is. Jól bírja a „gyűrődést”, rugalmas, könnyen élezhető és éltartása is kielégítő (megfelelő hőkezeléssel). Az anyag hajlamos a foltosodásra és a rozsdásodásra ezért ennek megfelelő karbantartást igényel. A penge hőkezelését Angelero (Palcsesz Imre) végezte saját műhelyében.

Az érdeklődők számára pedig itt az 51CrV4 (USA 6150) acél összetétele:
C (szén): 0.47 – 0.55
Si (szilícium): max 0.4
Mn (mangán): 0.7 – 1.1
P (foszfor): max 0.025
S (kén): max 0.025
Cr (króm): 0.9 – 1.2
V (vanádium): 0.1 – 0.25

Általános benyomások:

A kés kidolgozása jónak mondható, de kicsit elmarad a Móka Mikitől elvárható és a Tőle korábban vásárolt késem színvonalától. Gondolok itt a csiszolások, illesztések, szimmetria, stb. minőségére. Félreértés ne essék, ezek nem „szarvashibák”, hanem csak a szépség rovására mennek és a felhasználást vagy a kés képességeit nem rontják. Egyszerűen csak „durvább, kidolgozatlanabb” megjelenést kölcsönöz a késnek, ami nem minden esetben előnyös vagy kívánatos…

A kés konstrukciója a teljes szélességű markolatalap (full broad tang). Mint tudjuk ez adja a legerősebb, legmegbízhatóbb felépítést.
Az enyhén „ejtett hegyű” (drop point) és konkáv, bolo formájú penge szablyaköszörülést kapott konvex leélezéssel. A pengehát teljes hosszában kaparásra alkalmas él található mindkét oldalon.

A G10 markolatpaneleket három rozsdamentes acél csőszegecs és ragasztó rögzíti. A markolat alatti ragasztó a rögzítés megerősítésén túlmenően megakadályozza bármilyen folyadék vagy nedvesség panelek alá való behatolását és így az ott esetlegesen kialakuló rejtett korróziót is. A markolat végén található egy úgynevezett „törővég”, aminek a név ellenére nem a törés, kalapálás a legfontosabb feladata. Legalábbis ezen a felhasználási területen. (Erről később, többet…) Kimondott csuklózsinór furat nincs a markolaton, de mivel Miki ebben az esetben csőszegecseket használt a felépítésnél, így az utolsó lyuk nagyszerűen használható erre a célra. Egyébként ez a markolat pont olyan mintha az én kezemhez méretezték volna és nagyon kényelmes, biztonságos fogást biztosít. Következzen néhány kép kézben tartva:

…és kesztyűben is.

A megbeszélésünk szerint elkészített erős, tartós, fekete színű bőrtok kiválóan ellátja a feladatát. Az övbujtató egyszerű függőleges hordásmódot biztosít, de a tok alján található kis fül lehetővé teszi a kés sokoldalú, hátizsákra és egyéb felszerelésre való rögzítését is.

Itt megemlíteném azt is, hogy a tok sajnos itt-ott enyhén ereszti a színét. Szerencsére eddig nem túl feltűnő a jelenség. Miki elmondása szerint a nem megfelelő minőségű pác, színezőanyag a rendellenesség oka. Ettől eltekintve jó kis, „szerethető” tokot készített hozzá.

Gyakorlati használat:

Ez a már több hónapja tulajdonomban lévő kés számos kiruccanáson, kiránduláson kísért el és intenzív használaton, tesztelésen ment keresztül. Szeretem a késeimet használni, próbálni egy kicsit huzamosabb ideig, mielőtt tartós véleményt formálnék róluk. A következőkben megpróbálom összesíteni néhány kategóriába tömörítve az eddigi tapasztalataimat és észrevételeimet.

Vágás, szelés, metszés:

Ezekhez a tesztekhez mindig próbálok minél többféle anyagot használni, hogy minél jobban kivesézzük az adott kés képességeit. Kezdjük is mindjárt a szálas anyagokkal, mint a polipropilén kötél.

Majd építkezéseknél használatos 55mm széles biztonsági heveder.

Itt, a kötélvágásnál volt kicsit nehezebb dolga a késnek. Szerintem a konvex él egy picit túl „vállas” és lehetne laposabb is.

Műanyag féléknek használtam linóleum „hegesztéséhez” alkalmazott, tömör PVC zsinórt.

Később 8mm átmérőjű, szintén PVC-ből készült csövet.

A cső formánál maradva lépjünk a gumifélék kategóriájába egy darab pneumatikus szerszámokhoz használt, szövettel erősített, dupla falu cső képében.

Vékonyabb bőrdarab szeleteléssel is megpróbálkoztam.

A fentebb említett anyagokkal probléma nélkül megbirkózott a Kraken.
A következő teszttel és képsorozattal a kés szelő/sújtó képességét próbálom illusztrálni. Ehhez egy vízzel töltött és szabadon álló alumínium sörös dobozt használtam.

A feladatot ugyan megoldotta a kés, de a vágott felület nem teljesen sima és tiszta, látható némi „gyűrődés” is. Itt megint csak azt kell mondjam, hogy egy picit laposabb, enyhébb konvex élezés jobb lenne a Krakenhez. Szerintem még nem tenné sérülékennyé az élet (különösen rugóacélnál), de érezhetően javítaná a kés képességeit.

Erdei famunkák, tábori feladatok:

Ennek a modellnek ez az aréna a fő alkalmazási területe és szerepköre, így itt is használtam a legtöbbet.
Kezdjük is mindjárt a sujtással, csapkodással. A kés mérete, formája és súlypontja kiválóan alkalmas ehhez a feladathoz.
Nézzük csak meg ezt az egy, közepes erejű suhintással elért mély „harapást” ebben a kidőlt, részlegesen száraz fatörzsben…

…néhány csapás után egy vastag, nedves fatörzsben…

…itt ugyanaz egy jól megtermett száraz rönkben…

…és egy méretes karó darabolása.

Az ilyen jellegű csapkodásnál fontos, hogy ráérezzünk a penge megfelelő pontjára, ahol a leghatékonyabban végzi a feladatát. Ez nemcsak a munkát könnyíti meg, de egyúttal csökkenti a kézbe, karba jutó vibrációt is.
Egy másik, gyakori erdei munka a fahasogatás, amihez a Kraken penge hosszúsága és közel 5 milliméteres vastagsága jelentős előnyt biztosít. Ennél a feladatnál kizárólag ütőfát alkalmazzunk segédeszközként és mellőzzük a kődarabok, kalapácsok, stb… használatát. Néhány kép készült erről a gyújtós és tűzifa aprításról is.
Méretes fahasábok…

…és kisebb darabok a tábori főzőhöz.

Egy kis „fatwood” tisztítás és aprítás…

…még mindig „fatwood”, de ezúttal hosszabb és vékonyabb darabok hasítása.

Ha már szó esett a kis tábori főzőről, álljon itt egy csendélet fotó a Kraken-ról és a félig bekészített Firebox-ról is.

Természetesen a kés hegyét is górcső alá vettem. Ezen a képen egy óriási, kidőlt fatörzsben végeztem némi rombolást a kés hegyét használva…

…ugyanez egy kicsit közelebbről.

Még mindig a hegytesztelésnél maradva, de ezúttal a „törővéget” is szerephez juttatva a kést vésőként (és feszítővasként) használva alakítottam ki egy kis lapos, sima „munkafelületet” egy ütőfa és egy összecsukható fűrész segítségével. Erről készült a következő képsorozat. Egyébként megállapíthatom, hogy a Kraken rendkívül erős heggyel rendelkezik.

Az ilyen és ehhez hasonló feladatoknál fontos a késen kialakított „törővég” vagy helyesebben ütőfelület, ami igazából nem más, mint egy meghosszabbított „tang”, amelyik megvédi a markolatpaneleket a „kalapálástól” és az ebből következő esetleges sérülésektől. Valamint egyenesen „átvezeti” az ütés energiáját a „tang-on” és a pengén keresztül a kés hegyébe. Az igazi, hegyes törővég inkább a taktikai és mentőkések tartozéka, főként „koponyalékelés” és (jármű)ablaktörés szerepkörben…
Ezeken az úgymond durvább munkálatokon kívül egyszerűbb faragásokhoz is használható ez a nagyobb kés.
Egy kis botfarigcsálás ezen a képen…

…vagy itt egy nyárshegy kialakítása.

Ez a metszés is pl. egyetlen erőteljes húzással megoldható.

Szintén ide (is) sorolható a tollaságak készítése, amit a következő néhány képpel próbálok illusztrálni.

A jó kaparóél is fontos eszköz lehet egyebek között pl. egy szikravető hatásos működtetéséhez vagy az élesztéknek való finom reszelék készítéséhez (akár fatwood-ból, akár sima száraz fából). A kaparóél használatával kíméljük a penge vágóélét és meg is hosszabbítjuk az élettartamát (növeljük a szükséges élfrissítések/fenések között eltelt időt). Ezen a képen a kaparóél segítségével előállított finom, hártyavékony reszelék látható.

A kés nem okozott csalódást ezen a területen, sikeresen megoldotta a kirótt feladatokat és egy jól használható eszköznek bizonyult.

Élelmiszer feldolgozás és előkészítés:

A Kraken egyértelműen nem erre a feladatkörre készült, de természetesen használható itt is. (Pl. a 3 kilós cipót is jól átéri…)
No de lássunk néhány képet erről a konyhai felhasználásról is.
Zöld hegyes paprika és Enoki gomba…

… hagyma…

…vegyes zöldség…

…szalonna.

De még az alma falatozás is megoldható… Bár ezzel az akcióval egész biztosan rémületet keltünk néhány emberben…

Ezen a területen a kés mérete, súlya és különösen a konkáv, bolo formája nem előnyös. A vastag penge a várakozásnak megfelelően repeszti a keményebb zöldségeket (ami szerintem nem igazan gond), de a puhább anyagoknál ez a tünet természetesen nem jelentkezik. Szóval itt bejött a „papírforma”.

Záró gondolatok:

Tudomásom szerint eddig ez az egy példány készült ebből a modellből.
Aki esetleg túl nagynak találja a „Kraken-t” az keresse Miki „Long Hiker” modelljét, amelyik nagyon hasonló forma, de kisebb méretekkel rendelkezik. Itt megjegyezném, hogy ez a kés a nagyobb méretei ellenére igen jól irányítható, kezelhető és fel sem tűnik, hogy valójában mekkora vágóeszközt használunk. Legalábbis nekem ez a személyes tapasztalatom és szívesen is használom ezt a modellt. Összességében ez a kés egy jól eltalált forma és méret (már a nagyobbak között). Jól használható és nem egy túlméretezett, túlsúlyos darab (de nem is túlzottan könnyű). Egy kisebb fix pengéssel vagy bicskával, folderral kiegészítve kiváló páros lehet erdőjáráshoz a nagyobb pengék kedvelői számára. A késen az eddigi használat után a felületi karcokon és patina foltokon kívül egyéb sérülést közelebbi szemrevételezés után sem találtam. Alkalmanként élfrissítést végeztem egy polírpasztával „töltött” bőrön, ami ezidáig elegendő is volt az él visszaállításához.
A típus tökéletesebbé tételéhez javasolnék egy csuklózsinór furatot, a pengehát markolathoz legközelebbi 2-3 centiméterének lekerekítését és természetesen az általános kidolgozás jobb minőségét. Valamint, véleményem szerint a konvex él lehetne kicsit laposabb is, ami jobb vágó/metsző képességet biztosítana.

Switchblade

(Minden jog fenntartva, bármilyen továbbközlés csak a szerző írásos engedélyével történhet!)