Késportál

„Friction folderekről”, azaz magyarul súrlódózáras bicskákról már többször írtunk itt a blogon. Ez a bicskatípus az egész világon elterjedt, több ezer éve szolgálja az embereket a szegényebbektől a gazdagabbakig. Az „egykezes bugyli” óriási előnye, hogy viszonylag könnyű elkészíteni (egy záras bicskához képest), így a bicskakészítésbe belevágni szándékozók gyakran ezzel kezdik a kísérletezést.

Napjainkban a műszaki érdekességükön és a hagyományőrzésen túl újra előtérbe került egyes országokban ez a késtípus. Hála a „kés ügyben” kevéssé kiművelt jogalkotóknak, több országban csak zár nélküli bicska lehet az egyébként ártalmatlan, jó szándékú törvénytisztelő polgárok zsebében (külön nyomós indok nélkül, mint pl. munkavégzéshez szükséges eszköz). Nem kell messzire menni, több európai ország is ebbe a hibába esett. Talán ennek is köszönhető, hogy idén a Spyderco újdonságai között is szerepel a belga Filip De Leeuw (Deviant Blades) által tervezett „friction folder”. Tulajdonképpen újra reneszánszát éli a típus.

Haladni kell a korral, így gondolta ezt portálos és céhes késkészítőnk, Császi Zoltán is. A szarvba, agancsba bújtatott hagyományőrző pengék helyett Kilden a rá jellemző taktikai megjelenést szem előtt tartva megcsinálta a maga első példányát. ezt a Proto-t éppen egy éve, 2012. május 7-én mutatta be fórumunk közönsége előtt. Az eredetileg saját felhasználásra szánt bicska itt-ott (legfőképpen a Lurdy-házban) látható, kézbevehető is volt. Hosszas rábeszélés-fülrágás-könyörgés (többek részéről) és egyéb puhítási módszerek hatására, valamint az első elkészült, saját készítésű keresztzáras bicskájának okán végül a zsebemben kötött ki ez a vas.

A penge MSz S82 jelű alacsonyan ötvözött szénacél. Kilden éppen a hamon-vonallal kísérletezős fázisában van, így a penge differenciált hőkezelésű. Az él 60-61 HRC, míg a penge gerince 38-40 HRC keménységű. A vonal egészen jól látható, kellemes részlete a bicskának. A szerelékek hőkezelt, rozsdamentes acélból készült alkatrészek, míg a zsinórfuratban a hüvely titánból van. A penge két oldalán foszforbronz alátétek vannak. A markolat teljes egészében további merevítést nélkülöző fekete G10 üvegszálas műanyag, melynek felülete homokfúvással érdesített.

A penge hosszúsága szerencsére legális méretű, maximálisan kihasználja a jogszabály adta lehetőségeket (80 mm). A 4 mm-es vastagság a majdnem 30 mm legnagyobb szélességű pengéhez éppen jó. Kellően erősnek tűnik, ám a pengehátig tartó egyenes felköszörülésnek hála kiváló vágóeszköz. Nyitva a bicska 19 centiméter hosszú, míg bezárva 14,5 a pengenyúlvány miatt. Itt látszik is a bicskatípus hátránya: bezárva sem sokkal kisebb, mint nyitva.

A bicska kontúrja nagyban hasonlít a Busse SAR-3 késére, illetve Kilden ennek alapján készített saját verziójára. A kés férfikézre méretezett, kellemesen húsos markolata jól és stabilan megmarkolható. Ez jelen esetben különösen fontos, ugyanis a kéz és a pengenyúlvány gátolja a bicska záródását használat közben.

A penge csiszolását a mester nem vitte túlzásba, ez nyilván a saját célra gyártás és a prototípusként készítés rovására írható. A durvább csiszolási szálak jelen esetben passzolnak mind a taktikai formához, mind a „primitív technika” hangulathoz.

Mivel használati késnek készült, prototípus mivolta ide vagy oda, én bizony be is fogtam a kést. Ehhez persze meg kellett oldani a hordás-viselés problémáját. Hagyományosan az ilyen bicskákon nincs övcsipesz. Technikailag lehetne, de a penge nyílását semmi nem gátolja, így némi plusz gondolkodást igényelne a biztonságos viselése. Persze egy övre fűzött, zárt oldalú tok képes biztosítani a szükséges mobilitást és védelmet. Ennél a verziónál maradtam is, egyszerű, vizesen formázott, marhabőr alapanyagból elkészítve.

A heti viselés során kiderült, hogy mint minden kés, ez is vág. Ez mondjuk nem volt váratlan, sem meglepő. Az viszont igen, hogy zár nélkül sem különösebb macera az élet, na meg a késhasználat. Vágás közben ugye eleve a támasztócsapnak feszül a penge, így nem tud záródni (ellentétes irányba hatnak az erők). A pengeháttal ritkán kell dolgozni, ha valamit kapirgálni kell a pengehát élével, az azért még megoldható. A különböző ellen-zsigerelő fogásmódokat („icepick”, „reverse”, stb.) nyugodtan el lehet felejteni. Zár nélkül, lendületes hadonászás közben ujjaink nem lesznek biztonságban. Inkább gázpisztollyal, gázsprayjel, de ne késsel önvédekezzünk. Pláne ne friction folderrel.

Időközben készült már Kilden műhelyében egy másik hasonló bicska is. A fórum egyik fiatal amazonjának, Ancsi számára rozsdamentes pengével, extra merevítéssel és kicsit szögletesebb nyúlvánnyal megszületett a második példány. A forma nagy vonalakban hasonló, az azonosság nem volt cél – ráadásul kézméretre készült a markolat is. (Egy év alatt kettő – ez még nem éppen széria. Persze lehet, hogy titokban már a Brit-szigeteken mindenki Kilden vasat hord.)

Megjegyezném, hogy szegény angol-német-dán éltársainknak pusztán a zárnélküliség miatt nem kell rosszul érezniük magukat hétköznapi helyzetekben. Ugyan egy záras bicska sokkal praktikusabb, biztonságosabb, de ennek hiányával is együtt lehet élni. Egyedül az övre fűzött bicska nyúlványa… na, azt a bordáim már messziről megismerik. Különösen ülő helyzetben, a szék karfájába akadva, vagy autóból ki- és beszállás közben. Helyezgetni kell, amíg nem sikerül kényelmes-közömbös helyet találni az övön. De ezt inkább a toknak lehet felróni, lehetne más megoldás is.

Ahogy több, mint két és félezer évig működött, biztos, hogy még legalább ennyi ideig jó lesz ez a fajta egyszerű kés-megoldás. Különösen a késbarát amatőr reszelőbajnokokra gondolva, ha az ideálistól eltérő körülmények és szerszámozottság mellett kellene bicskát készíteni. Az alapvetően egyszerű szerkezetből meglepően sokat is ki lehet hozni. A műfaj igen ügyes (nem taktikai ihletésű) művelője, személyes kedvencem Serge Panchenko, munkáit érdemes átbogarászni. Jól szemlélteti a tág határokat.

BlackWoOd

(A 2. példányról a képeket Kildentől kölcsönöztem. Zoli munkája mellett a képeken egy Svörd parasztbicska látható.)