Késportál

A legális méretű, jól használható pengeformájú és markolatméretű késekkel általában nem vagyunk elkényeztetve. A „falbontó” kategória meggyőződéses hívei mellett vagyunk azért páran, akik hajlandók feláldozni az elpusztíthatatlan feszítővas funkciót a sokkal jobb vágóképesség oltárán. Ilyen napi viselésre (EDC-re) szánt kés készült nemrégiben Szálkai Robi műhelyében, mely kategóriájában rendkívül sikeresnek bizonyult – azon túl, hogy az alapmodell „A” kategóriás népi iparművészeti alkotás.

Bár a fa markolatos verziók kétség kívül szépek, a magam részéről jobban kedvelem a szintetikus anyagokat, ha állandóan viselt, napi szinten nyúzott eszközökről van szó. A kompozit panelek (pl. G10, mikarta) kevésbé sérülékenyek, jobban bírják a nedvességet. Sérülésnek bőven kitesszük, hiszen a legnagyobb körültekintés mellett is odaütődik, beakad néha a környezetünkben levő tárgyakba. A nedvességen sincs sok magyarázni való, a rendszeres tisztítás, mosogatás, meg persze a kánikulában elkerülhetetlen izzadság rendszeresen éri. Ez a legkeményebb fának is hamar kárára válna.

A kés paraméterei közül leginkább a pengehossz az, ami állandónak tekinthető a maga éppen 80 mm alatti hosszúságával, illetve a kellemesen íves vonalú, nagyon enyhén letörő hegyű (olyan egyenes vonalban lejt a hegy felé a pengehát, hogy domború hegyűnek nevezni nem merném) pengeforma. A pengeanyag, ezzel együtt a lemezvastagság elég változatos. Készült ilyen kés KO13 acélból 3 mm-es vastagság mellett, de volt, akinek inkább a szintén rozsdamentes N690 tetszett, hasonló vastagságban. A népszerűség és persze a vásárlói igények okán készült ilyen kés Sleipnerből is, vékonyabb és vaskosabb pengével egyaránt. A magam részéről én megelégedtem a KO13-as alapváltozattal, melyet néhány részlet mégis egyedivé varázsol.

A markolat hossza kicsit eltérő lehet, ugyanis a normál méret mellett (kb. 100 mm) készült hosszított változatban is. A panelek hosszúságába beleszól még, hogy a leendő tulajdonos igényelt-e törővéget a példányára. Példás rugalmasság ez a készítő részéről, így mindenki a saját szájízének megfelelő vashoz juthat. A markolat kontúrjának azonosságában jobbára ki is merül a markolatpanelek egyezése. Ez ugyancsak a vevők egyéni preferenciáinak következménye. A könnyű, lapos markolatpaneles verziótól a szinte hengeresig minden megtalálható a palettán.

Bevallom, ebben a kategóriában nekem sem túl változatos a bevethető készletem. A korábban bemutatott Szasza-féle Farmert hordtam általában, egyszerűen túl jó az a kés, igazán eszembe se jutott cserélni. Nos, e mellé a kés mellé került váltótársnak egy ilyen EDC fixpengés. A penge a már említett, 3 mm vastag KO13-as rozsdaálló acélból készült. A markolat fekete G10, alatta vörös fiber található.

A polírozott G10 apró „szálkákkal” textúrázott, így kevésbé csúszós. A véletlenszerű markolatmintához passzoló, savazással előállított felületkezelést kapott a penge is (legalább három elkülönülő réteg látszik). A fogást segíti vaskos, hengeres és lapos markolatpanelek esetén is a mutatóujjnál kialakított ujjvájat. Ez pozícionálja a kést a kézben és az ujjvédőt éppen elég hangsúlyossá teszi. A kés teljes hossza 18 centiméter, ez normál vagy nagyobb kézzel három ujjas fogást tesz lehetővé – a kisujj a markolat kerek végén támaszkodhat.

A pengehátig felköszörült, eleve vékony penge kiváló vágóképességgel rendelkezik, ráadásul a vékony élszalag okán könnyen is élezhető. Ezen jó tulajdonságát a KO13 acél sem rontja, lévén nagyon egyszerűen karbantartható. Az éltartásra eddig panaszom nem lehet, közel másfél hónapos használat mellett kiigazításra nem volt szükség. Igaz, nem vágtam kartonpapírt folyóméterszámra, sem kenderkötelet, jobbára csak nálam van. A hamis fokél okán kellemesen szúrós is a kés, tetrabrick dobozt, kartongurigát szépen lehet vele perforálni – már ha ilyen irányú késztetést érez valaki rajtam kívül, mert egyébként teljesen felesleges elfoglaltság.

Ahogy a késből is, hozzá való tokból is készült többféle, az egyszerű zsebtoktól a szironyozott, fényesített, díszített bőr tokig bezárólag. A magam részéről napi viselésre többnyire a könnyen tisztítható, merevebb és szerintem biztonságosabb kydex tokokat részesítem előnyben, így egy ilyenben hordom késemet. Öv alá fűzve a markolat-nehéz kialakítás sem okoz komoly problémát. A legális méretű, megfogható hosszúságú markolattal készített kések esetében ezzel a súlyeloszlással meg kell tanulni együtt élni. Alternatív megoldásként lehet merev övet hordani, tek-lok rögzítőelemes tokkal.

A Szálkai Robi-féle, „EDC” névre keresztelt kés éppen olyan időszakban született, mikor nem nagyon volt más alternatíva. Az ennek következtében kialakult kereslet-vákuumot kihasználva rövid idő alatt több sorozat fogyott el a fórum közönsége és a Tűzzel-vassal látogatóinak igénye kapcsán. Ügyes húzás volt meglovagolni a keresletet, ráadásul a termék sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a készülő további sorozatok, valamint a nagyított, „KKVE” (közbiztonságra különösen veszélyes eszköz – ide sorolja a jogszabály a 8 cm pengehosszúságúnál nagyobb késeket) névre keresztelt verzió. A névválasztás találó, még ha sokat nem is kellett gondolkodni rajta.

Azon túl, hogy Robi rendkívül gyorsan fejlődő késes, kiváló érzékkel fedezi fel és használja ki a vásárlói igényeket. Nyilván ebben nagy segítség a fórum tudatos használata és az újító, megkövesedett konvenciókkal szükség esetén szakítani tudó szemléletmód.

BlackWoOd

Ajánlom Ponggi éltárs írását is, melyben személyes tapasztalatait fogalmazza meg.