Késportál

Rendesen benne vagyunk az őszben, csapadékból is kijut bőven, megnehezítve és főleg sárossá téve a hétvégi kirándulásokat, túrákat. Ha nem is mocsaras a környék, azért a nedves avarban biztosan jól érzi magát a „mocsári patkány”, különösen, ha értő kezekben van. Egy hazánkban nem túl gyakori „bussekin”, a Swamp Rat Knife Works egyik modelljét nézzük meg most közelebbről.

A komoly kultusszal bíró Busse késekről a legtöbb késbarátnak minőségi, strapabíró, harcias vasak jutnak eszébe. Jerry Busse 1992-ben alapította cégét, mely a 16×22 láb alapterületű, műhelyeként szolgáló faháztól mára igen messzire jutott. A márkát körüllengő marketing-misztikum és a nem éppen olcsó termékkínálat okán 2002-ben megalapították Swamp Rat Knife Works néven következő vállalkozásukat, melyet Jerry felesége, Jennifer vezet. A Swamp Rat elsődleges célja (legalábbis ez a hivatalos verzió), hogy új ötleteket, formákat próbáljanak ki kis szériában és ami számunkra igen fontos, jelentősen olcsóbban. Praktikusan úgy is tekinthetünk a Swamp Rat késekre, mint egy piaci szegmenssel alacsonyabbra pozicionált Busse termékekre.

Késhasználó szemszögből a cégtörténet persze kevésbé érdekes, inkább nézzük, mit tud az egyébként igen népszerű Howling Rat – Little Mischief fantázianevű modell. A „kis csínytevő” egy közepes méretű, általános célra szánt szerszám, teljes értékű markolattal. A „Mischief” sorozat egyik rövidebb tagja a maga ~4,5” hosszúságú (kb. 11 cm) pengéjével. A penge anyagául szolgáló SR-101 tulajdonképpen marketingködbe burkolt AISI 52100 (csapágy)acél, szupertitkos Busse hőkezelési technológiával. Mivel nem korrózióálló anyag, ezért a pengéket általában bevonattal látják el, így történt ez a HRLM esetében is. A penge vastagsága 3/16” (nagyjából 4,7 mm), melyen szablyaélet alakítottak ki, konvex élszalaggal. A markolat fekete papír-micarta, mély bordázott felületi textúrával.

A markolatról annyit mindenképpen érdemes elmondanom, hogy a nem éppen egyszerű forma ellenére a közepestől a nagy kézméretig igen kényelmes és stabil fogást biztosít. A mélyen bordázott markolat a látszat ellenére nem töri a kezet, az alsó és felső élek szépen lekerekítettek. Az enyhén púpos markolat éppen ott ad támasztékot a tenyérnek, ahol lazán rámarkolva szükség van rá. Hosszadalmas munkák esetén sem kell szorongatnunk a kést, ami a kényelmes használat előfeltétele, ráadásul kevésbé fárasztja a kézfejet. Ha már az ergonómiáról beszélek, fontos megemlíteni egy balfogást is. A pengető előtt kialakított „fél-choil” ennek a HRLM generációnak a tulajdonsága. Ujjal belefogni nem lehet, túl kicsi az íve, viszont épp elég ahhoz, hogy a hasznos él kezdetét a csuklótól érezhetően távolabb helyezze, illetve időnként megakadjon a vágott anyagban.

A kést kézbe véve remekül átérezhető a marketinggel is erősen megtámogatott elpusztíthatatlanság érzése, már ami az eszközt illeti. A szablyaél eleve igen erős, megtámogatva a konvex élszalaggal strapabíró eredményt ad, de sajnos a metszőképesség rovására megy némiképpen. A konstrukciót valóban inkább rombolásra, durva feladatok elvégzésére szánták tervezői. Próbaképpen egy hosszú nyelű fa spaklit faragtam ki némi szárazabb, elég kemény fadarabból. Semmi finom munka, semmi dekoráció, csupán egy funkcionális eszközt készítettem, mellyel egy korábban eltört műanyag példányt pótoltam (konkrétan a kutyaeledeles konzerv „tálalására” szolgál). Tollaságat, apró forgácsot természetesen tudunk a késsel készíteni, ha véletlenül nem sikerül, az okot máshol kell keresni.

A hasogatáson elég könnyen túljutottam, a szablyaél remek éket képez a fa repesztéséhez. A bevonatot az igen kemény fa jelentősen megkarcolta, mire végeztem a teljes művelettel, az újnak látszó kés végre megkapta az ilyen kések bájaként szolgáló karcokat és sérüléseket. A forma kifaragása a borotvaéles penge ellenére is nehezen haladt, részben a kemény fa okán, részben az erős kialakítású él miatt. Az akció végeztével az 52100-as acél észrevehető mértékben nem vesztett kezdeti élességéből, sérülést sem szenvedett. Úgy tűnik, kiváló erdei és túrakés alapanyag, amúgy is egy „családba” tartozik a közismert és itthon is elterjedt GO3 acéllal.

Hogy a kés képességeit könnyebben vizsgálhassuk, célszerű egy hasonló célú és kategóriájú késhez hasonlítani. Jelen esetben ilyen kés például a RAT / ESEE RC-4 modellje, mely hasonló hosszúságú, szélességű és legfőképpen ugyanilyen vastag acélból építkezik. Az 1095 és 52100 jelű acélok összehasonlítását nem végezném el, egyértelműen mindkettő megfelelő késacélnak is. Vizsgálhatjuk viszont a vágóképességet, melyben az RC-4 pengehátig felköszörült élezése és a vékony élszalag egyértelműen jobb eredményt biztosít. A penge bevonata azonosnak tűnik, azonban a HRLM szablyaéle által képezett meredekebb ék miatt annak felülete sérülékenyebb (egyszerűen a fa rostjai nem lecsúsznak a felületen, hanem beleakadnak az apró, bevonaton levő gödrökbe). Fontos jellemző, melyben a HRLM nagyságrenddel jobb, az a teljes méretű és értékű markolat. Az RC-4 kisebb markolata csak a choillal (a pengetőnél levő ujjvájat) együtt használva kényelmes, legalábbis nagyobb kézben (szerencsére a choil íve elég nagy).

A HRLM modellen érződik, hogy előtérbe helyezték az elpusztíthatatlan munkakés funkciót a nagyon finom vágások képességével szemben. Az erős él nem nagyon fog senkit cserbenhagyni, ha a szükség úgy hozza, de talán érdemes mellé magunkkal vinni egy vékonyabb, inkább a finomabb vágásokra optimalizált kést vagy bicskát. Érdekes összevetni, hogy míg az RC-4 kifejezetten egy túlélőkés, melynek hosszú és eredményes használatához némi késhasználati tapasztalat sem árt (feltéve, hogy sokáig szeretnénk sérülés nélkül használni), addig a Swamp Rat inkább a túlbiztosítottság irányába mutat, feltételezve, hogy a kést használók akár feszegetni is fognak, vagy éppen vasúti sínt kettévágni hosszában, esetleg vasbetont rombolni.

Mindent összevetve mikor éppen kapható, a HRLM kiváló választás lehet hasonló méretű késre vágyók számára. (Jelen esetben az egyébként ugyancsak közkedvelt, nagyon hasonló Ratmandu modell éppen megvásárolható a gyártó webshopjában.) Sajnos vadászni kell rá, de végül megéri a fáradságot és a türelmet a kézbe vett eszköz.

BlackWoOd