Késportál

Újabb büszke amerikai késgyártó dobta be a törölközőt a közelmúltban. Szerencsére a piac erősebb szereplői közül az egyik még látott a márkában némi fantáziát, így a teljes elhantolás helyett a Lone Wolf Knives legalább néhány termékcsoportja (és ezzel együtt a késeikben felhalmozott szellemi érték közel fele) ettől kezdve a Benchmade kínálatát színesíti majd.

Az akvizíciónak a Benchmade mindenképpen nyertese, jó eséllyel a felhasználók is jól járnak majd (éltársak észrevételei alapján az utóbbi időben beszerzett Lone Wolf kések minősége elmaradt a régi gyártásúakétól). Egy rövid távú kellemes hatása mindenesetre volt a tranzakciónak, a már legyártott, logózott készleteket pár nagykereskedő cég felvásárolta és jó áron értékesítette Amerika szerte. Ebből az akcióból magam számára két modellt is sikerült beszerezni. Ezeket szeretném bemutatni pár szóban, hátha más is kedvet kap, hogy éljen a lehetőséggel (amekkora készletek gazdát cseréltek, még bőven van lehetőség a válogatásra – a limitált szériás modellek kivételével).

A Lone Wolf Trailmate leginkább a hagyományos formákból építkező, általános célú, mindennapi viselésre szánt fixpengés kés. Steven Kelly tervei alapján készült, akiről röviden annyit érdemes tudni, hogy kb. 2000. óta foglalkozik késekkel, 2001. óta a kovácsolásba is belekóstolt, majd 2008. óta elismert (vizsgázott) késkovács is. Rendvédelmi múlttal rendelkezik, seriff helyettesi teendői mellett kezdett késkészítéssel foglalkozni. Montana államban él, mely hegyeiről és nemzeti parkjairól közismert (Yellowstone és Glacier Nemzeti Park). Igazi outdoor és vadász paradicsom, alapvetően a Trailmate modelleket ezen felhasználók számára készültek.

A jól használható, 8 cm élhosszúságú pengéhez, melynek sajnos szúráshossza 9 cm körüli (tehát közterületen viselése szabálysértés lehet) mindössze 19 centiméteres teljes hosszúság tartozik. A kényelmes fogást a kialakított ujjvájatok teszik lehetővé, a csúszásmentességről különösen érdes (szándékosan gyémántmintával ellátott) felületű G10 panelek gondoskodnak. A penge anyaga az elterjedt 154CM rozsdaálló acél, tökéletesen elég és megfelelő a mindössze 3 mm vastag pengéhez a megcélzott felhasználási módokra. A majdnem pengehátig tartó felköszörülés hatása a vágóképességben remekül megmutatkozik, kellemesen könnyű dolgozni a késsel. A markolatpanelek rögzítésében van némi anomália, ugyanis a penge felől csavarok rögzítik azt, azonban végén alumínium csőszegecses megoldás szolgál a rögzítésre és zsinórfuratként. Esetleg panelcserével (egy hosszabb párra) a hazai jogszabályoknak megfelelővé alakítható az eszköz.

A vízszintesen viselhető gyári bőrtoknak köszönhetően a szokásos késfunkciókon túl szükséghelyzetben akár rejtett önvédelmi eszköznek is megfelelő a kés. Utóbbi lehetőséget erősíti a jól rejthetőség, a kialakított ujjvájatok a pengén és markolaton, valamint a szándékosan hangsúlyos hegy, melynek döfőképességéhez a kialakított hamis fokél is hozzájárul. A fekvő, övre fűzhető marhabőr tok kiviteli minősége közepesnek mondható (a körbevarrott tokban nem bízva 1-1 szegeccsel megerősítettem a száj felőli végeket). A gyári, foltos, formázás után furán száradt bőr kapott 2 réteg méhviaszos kezelést, valamint a viselősből fakadóan lassan beérik a színe is – a képeken jól látszik a különbség. Elsősorban jobbkezesek számára kényelmes a tok használata, balosok csak éllel felfelé viselhetik késüket. Apró kellemetlenség, hogy a bal oldalra előre (crossdraw) felfűzött tok alá nem igazán fér be a bőröv csatból túllógó vége, tömködni és trükközni kell rendesen. Nyilván ez a kellemetlenség a normál, jobb oldalra felfűzve viseléskor pozitívummá alakul, mert feszesebben tart a tok, így ez hibának nem is róható fel.

A másik hozzám került kés a Paul Defender modell „Aces & Eights” fantázianevű limitált példányszámú verziója. A 200 darabos széria tisztelgés Wild Bill (James Butler Hickok) halálának emléke előtt. A modell érdekessége, hogy ritka zármegoldást használ. Paul W. Poehlmann 1975-ben nyújtotta be szabadalmát erre a különleges, nyomógombbal működtethető mechanizmusra, mely nyitott és zárt állapotában is rögzíti a pengét. 1977-ben a Gerbernek köszönhetően már sorozatban gyártott kést is készítettek ezzel a pengerögzítési móddal (2-P modell, 9 évig készítették, összesen 70 ezer példányban). A Defender sorozat Poehlmann továbbfejlesztett (egyszerűsített), 1997-ben frissített szabadalma alapján készült már. Az „axial lock” néven ismertté vált megoldás különösen precíz megmunkálást igényel alacsony tűréshatárokkal, talán ezért nem is nagyon elterjedt (valószínűleg a használatból eredő kopást sem tűri jól).

Mint ahogy a kés nevéből is adódik („Defender”), elsősorban önvédelmi célú eszköznek szánták. A pengeforma a tőrök formavilágát idézi, ám itt csak egyik oldalán élezett. A pengehátig felköszörült, vékony, keskeny penge döfésben igen erős, ám behatárolja a felhasználási területet. Valószínűleg a szalonnát gond nélkül szeli, viszont az ajtóról a zsanért már ne ezzel próbáljuk levésni. A bicska övcsipesze mélyen ülő („low ride”) megoldású, okosan kitalált darab. A zseb pereme fölött tartja a bicska nyitásának kulcsfontosságú részét, a tengelyzár gombját és az ellentétes oldalon kialakított mélyedést – ez gyakorlatilag fogásváltás nélküli nyitást tesz lehetővé, pusztán csak kb. heti 2 órát kell gyakorolnunk, hogy ujjunkkal mikor kell szorítani és mikor kell hagyni elfordulni benne a kést.

A penge méretes, 10 centi hosszú. 154CM-ből készült, ahogy az előző kés is, bár az acél kellemes tulajdonságaiból itt csak a rozsdaállóságnak vesszük igazán hasznát (420J2-ből is pont ugyanilyen jó hirig bökő lehetne). A gondtalan döfködést a kicsi keresztvas-pótlék és a kevés csúszásgátló bordázat teszi némiképp gondatlanná – talán csak a hüvelykujjat a tengelyzárra támasztva igazán stabil a fogása. A pókerasztalnál kártyázás közben a szendvicseket igazgatni így is éppen jó, pengehátra feltámasztott mutatóujjal egész kényelmesen lehet vele szeletelni.

A fekete micarta markolatpanelek nagyobbika nem túl jó minőségű gravírozással díszített, mely az „Aces & Eights” felirat mellett a „Dead man’s hand” néven elhíresült fekete nyolcasokat és ászokat jeleníti meg. (A legenda szerint Wild Bill megölésekor a kezében ezek a kártyák voltak.) Nem ez a modell a széria csúcsmodellje, volt egy karbon paneles, aranyszínű szerelvényekkel szerelt exkluzív verzió is. Túl sokat nem is igazán lehet erről a késről beszélni, nyilvánvalóan gyűjteményi darabnak szánták némi Vadnyugat hangulattal megfűszerezve. Apró figyelmességképpen a késhez eleve jár egy szintetikus bőrpótló anyagból és szintetikus gyapjúból készült, szintetikus szagú, kínai gyártású tok is.

Mint látszik, utóbbi kés funkcionalitása felől van némi kétségem, viszont vitathatatlanul impozáns tagja bármelyik gyűjteménynek (feltéve, hogy helyet kapnak benne sorozatgyártású bicskák). A fixpengés Trailmate ezzel szemben ízig-vérig munkakés, kis kompromisszummal (a tok miatt) napi viselésre bárkinek ajánlanám, ha nem Magyarországon kívánná használni az itt nem legális pengehossz miatt. A fekvő bőrtok általi rejthetőség is jól jöhet, különösen így a nyár közeledtével, amikor a fedő ruházatot csökkenteni kényszerülünk. Aki késvásárláson törte a fejét, de még határozatlan, az nézzen szét a webshopok „jóárasított” kínálatában, mielőtt még az utolsó magányos farkasok végleg lepkebőrbe nem bújnak.

BlackWoOd