Késportál

Nem lehet véletlen, hogy Hajdúböszörmény címerében két kard és egy tőr is van! Képes összefoglalóban olvashattok a nemrég véget ért, de minden bizonnyal hagyományteremtő első Késműves, Kovács és Bőrműves Alkotótáborról.

Lezárult az első négy napos hajdúböszörményi alkotótábor, melyet kis létszámmal, családias hangulatban és igen jó mester – tanuló aránnyal sikerült megtartanunk. A résztvevők számára úgy jutott szakértő segítség, hogy ez a mestereknek túlzott megterhelést jelentett volna. Valahogy épp jól jött össze az arány. (Van ilyen, nevezzük most szerencsének – mert ez is kellett a rendezvény sikeréhez.)

Ahogy előre terveztük, 4 főbb tevékenységi körre koncentráltunk. A kovácsok számára egy nagyobb árnyékos területen kerültek elhelyezésre a kovácstüzek és az üllők, satuk. Kényelmesen elfértek, egyszerre akár hárman is kovácsolhattak, valamint a vasárnapi nyílt napon a látogatók is könnyen körbejárhatták, mint látványosságot.

A következő helyszín egy nagy (kb. fél teniszpálya alapterületű), acélvázas sátor alatt kapott helyet a terület távoli sarkában. Ez szolgált késes műhelyként, itt kerültek elhelyezésre a gépek (szalagcsiszolók, köszörűk, fúrók). A bőrös részleg és a paracord-fonók a területen telepített masszív faasztaloknál és padoknál találták meg a helyüket. Szerencsére az időjárás kedvező volt a rendezvény négy napja alatt, így a szabadban folyhatott a tevékenység. Szükség esetére rendelkezésre állt egy nagyobb közösségi helyiség az egyik épületben – melyet (egyéb szükség hiányában) a szerszámok és a bőrös anyagok számára éjszakai raktárnak használtunk.

Magáról a területről és annak adottságairól elmondható, hogy a mostani alkotótábort képes volt maradéktalanul kiszolgálni, érzésem szerint némi tartalék is van benne. Jelen rendezvényen kb. 25 fős létszám volt a legtöbb, ennyien kényelmesen elfértünk, nagyjából a rendelkezésre álló terület felét használva.

Bár az első nap legnagyobb része a kipakolásról, elhelyezkedésről és ismerkedésről szólt, ám nem nagyon húztuk az időt, megérkezésünk után úgy másfél-két órával már meg is született az első, helyben készült produktum egy bőr karkötő formájában, melyet Raga (Rajkai Gábor) készített. A hátralevő időben (a kora esti órákig) a bőr kapta a főszerepet. Firesnake és én betekintést kaptunk egy-egy kés tokjának elkészítéséhez szükséges munkafolyamatokba. Raga lépésről-lépésre megmutatta vagy elmondta, majd velünk megcsináltatta a bőr kiszabásától a varráson át a végső finishelésig az egyes műveleteket. A napot egy elkészült és egy varrásra váró (nagyobb méretű) késtokkal zártuk.

A munkát a helyi média élénk érdeklődése lassította. Robit az egész rendezvényről faggatták, majd egy televíziós stáb próbált felvételt készíteni az egyébként még szinte be sem indult alkotótáborról. Le Goff (Nagy Csaba) kovácsolt nekik egy kicsit, majd Ragát faggatták fél órán keresztül.

A napot jó hangulatban, némi védőital elfogyasztásával és a tűz körüli sütögetéssel zártuk valamikor kora hajnalban, az időközben megérkező erősítéssel együtt.

A következő napokban már a köszörű, a szalagcsiszoló, a fűrész, a fúró és a bőrös szerszámok kapták a főszerepet. A résztvevők szépen nekiláttak az őket érdeklő tevékenységek tanulásának, gyakorlásának – szakértő felügyelet mellett. A késes műhelyben többnyire Lovász Gyula és A.S.H. (Szűcs András) segítette a pengét köszörülni és csiszolni akarókat. Profi szerszámokkal készülhettek az otthonról hozott előkészített, vagy Sasa (Orosz Sándor) által felajánlott nyers, élezésre váró, lézerrel kivágott pengék.

Pár lebontott nyelű Hultafors és csupasz Lauri penge is szép új markolatot kapott a frissen kovácsolt késeken túl. Míg a profik a kovácsolt vasakkal törődtek (azokat késszé varázsolták), addig az „első késesek” fúrtak, csiszoltak, tapasztaltak. Figyelemre méltó módon nem csak a férfiak, de a hölgyek is kivették a részüket ebből a munkából. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy aki alkotó szándékkal érkezett, az tudott dolgozni és ehhez minden segítség (többnyire a szükséges anyagok is) a rendelkezésére álltak.

A kovácsok félrevonultan dolgoztak, vasárnap délutánra egy kisebb kupac pengét leütöttek, melyek nagyobb része csak a későbbiekben fogja elnyerni végső formáját. Az összejövetel végével nem állt meg az élet, már megjelentek az első fecskék, az alábbi képeken ilyen utólag befejezett, helyben kovácsolt pengéjű kések láthatóak.

A vasárnapi nyílt nap volt a kovácsok számára az igazi tanulási lehetőség, ahol Berényi Sándort, Molnár Pétert és Szekeres Antalt figyelhették, leshettek tőlük fogásokat. (A fentebb látható rusztikus, vasmarkolatos kés egy ilyen ellesett fogás reprodukálásából született, készítője Moose.) A folyamatos kovácsolás a látogatók körében is népszerű volt, rengetegen bámészkodtak az üllők körül.

A mostani rendezvény sikeréből kiindulva könnyen elképzelhető, hogy az első nem volt az utolsó alkalom is egyben. A Tájházak és a helyi önkormányzati elöljárók is sikeresnek találták a rendezvényt. Az alkotótábort többen is meglátogatták közülük (tulajdonképpen „álruhában” végigjárták, csak utólag tudtuk meg, hogy kik voltak). A hagyományteremtő szándék mindhárom oldalról megvan, meglátjuk, mit hoz a jövő.

Nyilván sok múlott a szervezőkön, de a résztvevőkön még inkább, hiszen a 4 nap végeztével majd mindenki konkrét produktumokat tudott felmutatni, melyek elkészítéséhez a szükséges ismereteket és fogásokat helyben sajátította el (nyilván a régi mesterségekbe pár alapfogáson túl a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem nagyon mélyedt bele senki).
Én személy szerint köszönöm mindenkinek a részvételt és a támogatást! Várjuk a második részt!

BlackWoOd

A további képek az eseményről: itt megtekinthetők!

Hajdúböszörmény honlapján megjelent képek.