Késportál

BlackWoOd custom bushcraftkést készíttetett magának, és a tőle megszokott minőségben természetesen dokumentálta és megírta nekünk.

Van úgy, hogy az embernek egy jó, funkcionális késre van szüksége, ennek megfelelően választ modellt. Néha előfordul, hogy beleszeret egy formába, melyet lehetőségei szerint megpróbál a kívánt funkcióhoz igazítani, akár kompromisszumok árán is. A Comet BW megszületése az utóbbi történetre remek példa.

A tárgyalt kést Fábián Péter, Ronin készítette, az ősmodellekhez képest pár kisebb módosítással (ez az egyedi készítésű képek legfontosabb előnye). Az általam megismert és megkedvelt forma a Comet FS volt, melyet Firesnake éltárs használ saját bevallása szerint megelégedéssel szintén túra, illetve bushcraft kés szerepkörben.

A Comet BW még közepes méretű késnek tekinthető a 14 cm hasznos pengehosszával és 288 gramm tömegével. Az öreg tölgyet biztos nem ezzel fogjuk kidönteni és felhasogatni, de a táborépítéshez és tábortűzhöz szükséges műveleteket jó hatékonysággal el tudjuk végezni vele. A közepes méret okán célszerű egy összecsukható fűrésszel kiegészíteni a felszerelést a vastagabb ágak, kisebb rönkök kezelése érdekében.

A megelőző két, vékonyabb rozsdaálló verzióval ellentétben a Comet BW 5 mm vastag Sleipner hidegmunkaacél nyersanyagból készült. Erről az acélról tudni érdemes, hogy igen szívós, jól ellenáll a kipattogzásnak (ez különösen hasznos tulajdonság, mivel terepen a sérült pengét újra használhatóvá tenni minimum időt rabló feladat, ha vittünk magunkkal egyáltalán szükséges élezőeszközöket és tudjuk, hogyan kezdjünk neki), közel 8%-os krómtartalmának köszönhetően némileg ellenáll a korróziónak is (azért növényi nedveket és zsíros foltokat ne hagyjunk rajta huzamos ideig, mert a pontrozsda nem a barátunk terepen sem). A terepkés szerepkörnek megfelelően 58 HRC keménységig vissza van eresztve a penge, nyerve némi plusz szívósságot csekély mértékű éltartásbeli áldozat árán.

A kés markolata teljesen hétköznapi kerti diófa, melynek egyszerű oka csupán a megbillent (talán sosem létező) egyensúly helyreállítása az egyébként fizikai tulajdonságaik és esztétikai értékük alapján joggal elterjedt egzotikus fákkal szemben. A kényelmes viselés érdekében a kés kydex tokot kapott vékony bőrrel borítva, illetve a hangulat kedvéért elhelyeztem rajta egy szkíta motívumot ábrázoló rézveretet, melyet még a 2009-es Penge Napok alatt készített Török Bálint rézdomborító kézműves.

A nem kevés terepen elvégzett munka során, melyeket a késsel összeszokás érdekében (is) végeztem, úgy érzem, sikerült feltérképezni a lehetőségeinek határait. Mint az elvárható, a túrabot, gyújtós aprítás és vékonyabb száraz ágak nem jelentenek különösebb kihívást. A markolat formájának köszönhetően stabilan ül a tenyérben. Sima felülete ellenére egyszer sem sikerült véletlenül eldobni, pedig havas, nedves kézzel is használtam. Valószínűleg a mutatóujj számára kialakított ujjvájatnak jelentős szerepe van ebben, ám nem elhanyagolható a diófa felületének karnaubaviaszos kezelése sem, mely tapad ugyan, de nincs zsíros vagy olajos tapintása. A markolaton kialakított törővégnek köszönhetően szükség esetén véshetünk is a késsel.

A késsel kapcsolatban az egyik kompromisszum (a méreten túl) a harcias jelleget és igen tetszetős külsőt kölcsönző hamis fokél (mely a Spyderco Native modellen megtalálhatóhoz hasonló kialakítású). Az ütőfával operálást rövidsége miatt igazán nem zavarja, ám ha a kés hegyével kell faragnunk (például a kanál fejének öblét), az esetlegesen támasztékként használt hüvelykujjunknak kellemetlen lesz. Szintén a fokélből eredően a kés hegye gyengébb, tehát véséskor nem árt óvatosnak és legfőképpen figyelmesnek lenni a megmunkálandó anyag tekintetében. A pengehát szépen lekerekített, így a szikravető indítását csak a fokéllel (vagy a vágóéllel) tudjuk elvégezni (feltéve, ha nem használunk más acéldarabot erre a célra).

A Comet BW méteréből adódóan hosszan tartó, aprólékos farigcsálásra nem túl jó jelölt. Még szerencse, hogy egy magára valamit is adó késbarátnak vagy bushcrafternek biztosan van ilyesmire használható rövidebb, könnyebb eszköze – melyet a „minden alapvetően szükséges felszerelésből legyen nálad tartalék” szabály alapján úgyis magával visz.

Essen szó picit a Sleipner acél éltartásáról is, ha már említettem, hogy sokat dolgozott a kés. Az első akció a túrabot levágása, kéregtelenítése és a végek formára faragása volt. Tavaly a tavasz-ősz szezont kihúztam összesen 3 darabbal, idén eddig készítenem kellett ugyanennyit – valaki mindig elcsórja, igaz nem is nagyon szoktam eldugni, csak egy fa mögé leszúrom. Biztos tetszik nekik a logóm, amit mindbe belevések. A következő feladat némi száraz gyújtós gyűjtése és felaprítása volt egy kis meleg ital elkészítéséhez (ehhez a fán kívül még szükség volt az ősszel gyűjtött majd kiszárított csipkebogyóra is). Még az eredeti élezéssel kicsit komolyabb munkára is befogtam a kést, melyben a gallyazáson, kéregtelenítésen, méretre vágáson kívül sok vésést is teljesítenie kellett. A végeredmény egy mozgatható pad lett, mely remélhetőleg minimum ebben a szezonban hasznos lesz – ez a fix táborhely előnye, ahol ki lehet próbálni dolgokat.

Az első élkarbantartás alkalmával nem tapasztaltam sem élkihajlást (kivéve a hegyet, ami az én durvaságom rovására írható és terepen korrigálható volt) sem kipattogzást, ráadásul a jó él visszaállításához elegendő volt némi finom kerámiás fenés a penge tisztításán és olajozásán túl.

Konklúzióként elmondhatom, hogy az acél terepkésnek több mint megfelelő, így ha a forma kisebb hiányosságaival együtt tudunk élni (márpedig én mindössze ennyi hiányosságot bőven hajlandó vagyok elnézni), akkor egy igen dekoratív, harcias attitűddel megáldott társunk lehet a bozótban – köszönhetően Ronin kiváló munkájának. Elvégre a szőke lányokkal sincs semmi gond, még ha nem is tud mind deriválni.

BlackWoOd