Késportál

Rtibi nyaralása közben és unalmában elkezdett majomöklöt kötögetni. Aztán – ugyanezen kényszerítő körülmények szörnyű nyomására – eszébe jutott, hogy mindezt pár sorban meg is írja. Mivel azonban a fényképezéssel hadilábon áll, én pedig lehetőség szerint saját képanyaggal szeretek dolgoz(tat)ni, megkértem Joenit – aki ráadásul a zsinórokkal is mesterien bánik –, hogy kötözné és fotózná már végig a folyamatot. Mindkettőjüknek köszönet.

A majomököl egy érdekes csomótípus, amely annak köszönheti nevét, hogy úgy néz ki, mint egy kis ökölbe szorított majommancs. A lényege, hogy egy darab kötélből egy gömbszerű képződményt kötünk. Eredete a hajózásra vezethető vissza, amikor is kezdetleges horgonyokra, dobókötelekre és mélységmérőkre kötözték. Fő feladata, hogy a kötélvégen súlyként szolgáljon. Ennek érdekében az „ökölbe” magként gyakran valamilyen nehezéket is helyeznek, ami lehet kő, fa- vagy csapágygolyó, illetve akármilyen más, súlyosabb tárgy. Előnye továbbá, hogy a kötél gyakorlatilag teljesen körbeöleli a nehezéket, így az nem szabadulhat ki. Az ököl méretét mindig a megválasztott nehezék mérete és a kötél vastagsága határozza meg. A majomököl kézi változatát matrózok és más tengeri medvék előszeretettel hurcolták magukkal a kikötők melletti szórakozóhelyekre is, méghozzá egy-egy vitás helyzet diplomatikus elrendezéséhez. Innen pedig természetesen tovább is terjedt, és városi bandák körében a mindennapi tárgyból fegyverré vált. De nem csak hajósok és városi vagányok láttak lehetőségeket a majomökölben. Alpinisták is használták, mint kezdetleges éket, az összekötözött csomót repedésekbe préselték és így rögzítették köteleiket. Ez a fajta biztosítás persze nem épp a legbiztonságosabb, de vészhelyzetben, ha a kötélvégen kívül más eszközünk már nincs, igencsak hasznos lehet. Majomököllel találkozhatunk továbbá iratnehezék, mandzsettagomb, hekilabda és önvédelmi eszköz képében is.

Késkedvelő körökben főleg a markolatzsinór végére kötve van jelentősége. Egy kés látványát egy szépen megkötött csomó dekoratív elemként még jobban tudja fokozni. Azoknál a késeknél pedig, melyeknek túl rövid a markolata ahhoz, hogy sújtásnál a markolat hátsó harmadára biztonságosan ráfogjunk, kifejezetten előnyös, ha a markolatzsinór ilyen módon van megkurtítva. A kis gömb sokkal biztonságosabb fogást eredményez.

Elkészítése nem igényel nagy szaktudást vagy különösebb segédeszközöket. Csupán csak 2-3 méter hosszú megfelelő kötélre, illetve zsinórra és – ez opcionális – egy megfelelő nehezékre az ököl közepébe. Erre legjobb egy csapágy- vagy egy üveggolyó, mert ezek egyenletes felülete és szabályos alakja megkönnyíti a munkát.
1. A zsinór egyik végét a nyitott tenyerünkbe helyezzük.

2. A mutató, középső, gyűrűs és kis ujjunk köré három hurkot tekerünk. Egy negyedik hurkot csak a gyűrűs és kis ujjunk köré teszünk.

3. Hátulról előre a három hurok derekát –középső és gyűrűs ujjaink között- tekerjük körbe három másik hurokkal.

4. Majd a három nagy függőleges hurok testünk felőli oldalát tekerjük körbe egy hurokkal, így már készen is vagyunk az ököl 2-2 oldalával.

5. A vízszintesen körbetekert hurkokat, belülről – a nagy, függőleges hurkokon belül – tekerjük körbe alulról felfelé három másik hurokkal. Így kész lesz az összes oldala az ökölnek.

6. A szorosra húzást kintről befelé haladva kezdjük meg, így tejesen szorosra húzhatjuk a csomót.

Ha súlyt is akarunk helyezni az ököl közepébe, akkor a nehezéket már az első lépés pillanatában a kezünkbe kell fogni, és így köré tekerni a zsinórt. Nehezéket használva, nem fog olyan könnyen eldeformálódni az alakzat, viszont kicsit nehezebb lesz megkötni.

Kellemes gubancolást és sok türelmet kívánok az alkalmazni vágyóknak!

 

Forrás:

Sea Magazine, September 2004
http://www.animatedknots.com
http://www.realknots.com

 

Szöveg: Rtibi

Kép: Joeni