Késportál

Az eheti csemege duplán különleges! Nem páratlan kivitele vagy drága alapanyagok miatt értékes ez a kés, hanem mert acélja elvileg (legalábbis eddig) csak egy amerikai gyártó számára volt elérhető. A különlegesség másik oka, hogy a készítőjük, Szántó Szabolcs ritkán használja ezt a formát.

A képen látható és szóban forgó penge anyaga a Sandvik 14C28N jelű rozsdaálló acélja, melyet a gyár kizárólag (legalábbis eddig) a Kershaw számára készített (2008. óta fokozatosan váltottak a 13C26-ról az új alapanyagra). Tulajdonságaiban nem nagyon lehet különbséget tenni az új acél alapját képező 13C26 anyagtól, kivéve talán a korrózióval szembeni megnövelt ellenállást, amit a króm ötvöző kis mértékű növelésével és a szén egy részének nitrogénnel helyettesítésével értek el (ami elméletileg a mechanikai tulajdonságokra is kedvezően hat kis mértékben). Mivel ez az acél kereskedelmi forgalomba nem került, így korlátozottan hozzáférhető. Szasza egy külföldi késkiállításon jutott hozzá az alapanyaghoz, melyen maga is kiállítóként, készítőként vett részt munkáival.

Most már világos, miért különleges az acél, nézzük, mitől extra a kés. A ránézésre átlagos vadászkés (láthattunk már sok ilyet Szaszától) ugyanis az egyik rendszeresen készített késének némileg módosított verziója. A pengeformát nézve egyértelmű a hasonlóság a „Líbic II” késekhez. Az exkluzivitást a markolatpanelek formája adja, melyre egyébként a modell „Halas” neve is utal: felülről nézve a skandináv puukko késeknél gyakran alkalmazott hal formájú a markolat. Széria-késnek nevezhető, de ritkán és csak egy-egy darab készül ezzel a megoldással – a vásárlók valamiért a Líbiceket részesítik előnyben.

A birtokomba került 14C28N pengéjű Halas kés markolata dél-amerikai vasfából készült, melynek rögzítésére szolgáló szegecseit a föléjük illesztett csiszolt csontpöttyök elrejtik. A fa érdekes színű, kellemesen barna, ám napsütésben egészen lilás fényt kap. A késhez egy egyszerű kivitelű, erős munkatok tartozik, mely Jókai Atilla munkája. A páros jól használható munkaeszközt alkot, az öv vonala alá lelógó kés könnyen hozzáférhető rövid kabátban is.

Bár nyilvánvaló, hogy a forma és az anyagválasztás alapján egy vadászkésről beszélünk, én mégis inkább a „bozótban” próbáltam ki, mit tud a penge (mivel nem vadászom). Szerencsére a domború (konvex) élezés kedvez az él tartósságának ezen az acélon is, valamint a teljes markolattüskés kialakítás (kontúros vagy „full tang”) egyértelműen a masszív, terhelhető kések közé sorolja az egyébként elegánsnak is mondható darabot. Munkára termett, de hagyományos vadászruhában sem muszáj zsebbe rejteni. Mivel fakanálra most nem volt szükség, viszont a decens ütőfa mindig jól jön, így az egyik gyakran látogatott táborhelyem közelében fellelt száraz fa darabjából (nem tudom pontosan, mi lehetett, talán egy fiatalon elpusztult szil) szobrász fakalapácshoz hasonló eszközt fabrikáltam. Kizárólag fűrészt és ezt a kést használva, egy darab fából alakítottam ki a formát, hogy kicsit közelebbről összeismerkedjek a pengével, de legalábbis az acéljával.

Munka közben a kés markolatát kényelmesnek találtam, a kialakítása kellemesen ergonomikus, stabilan ül a kézben a használt egyszerű fogásmódokban (kalapács fogás, valamint szinte ugyanez, de a hüvelykujj a baknin/pengeháton támaszkodik). A késsel akár esős időben, nedves kézzel és markolattal is nyugodtan dolgozhatunk ujjaink pengére csúszásának veszélye nélkül. Átlagos méretű férfikézzel nem lehet gond a kényelmes fogás, mint ahogy nem volt az számomra sem, nagy mancsokkal.

A famunkát némileg nehezítette, hogy a kés pengéje 11 cm hosszú, melyen a pengetükör miatt 10 cm körül van a hasznos él vágóél hossza. A rönkdarab éleinek letörése közben a határozottnak mondható ívű heggyel sikerült többször megkarcolnom magam – ez egyfelől a penge hegyességének „érdeme”, másfelől a használt hegy alatti domború élszakasz és a markolat közötti, nagy távolságból adódó irányítási pontatlanság következménye. Hiába, a pengetükör és az ujjvédős bakni gátolja az élhez közeli fogást. Disznót bontani biztosan biztonságosabb így a kialakítás, a hozzám hasonló fanyüvők meg majd legközelebb vigyenek célszerszámot (csakhogy ebben a késben számomra épp a 14C28N acél volt a lényeg).

Az acél képességeit tekintve nagyjából azt tudja, mint a sokak által ismert és használt 12C27 vagy 13C26. Talán egy kicsivel keményebb játékos, mindenesetre a konvex élezéssel megfejelve egész jól teljesített. (Nyilván egzakt adatokkal csak műszeres mérések szolgálnának pl. az éltartásbeli eltérésekkel kapcsolatban.) Csodát várni azért nem szabad tőle, hiszen távolról sem szuper-acél, ugyanakkor a száraz keményfán végrehajtott kínzás után még bőven kibírta volna az eredeti él egy iskolai menza napi konyhai munka terhelését. A legtöbbet használt, hegy alatti íves részen az él eltompult (jól látható becsillanás), a fennmaradó 80%-kal még akár borotválkozni is lehetett volna. Az élkarbantartást tekintve viszont könnyű dolgunk lesz, pillanatok alatt helyrehozható a penge.

Vízi túrára, esős időszakban vagy nedves területen hosszabb ideig táborozáskor, esetleg a tél végi latyakban tevékenykedve igencsak jó szolgálatot tud tenni egy karbantartást kevésbé igénylő kés. Ami az acélt illeti, igazi finom szerkezetű késacél, a könnyű élezhetőség mellett tartós és stabil élet kapunk. Azért a pénzért, amit egy ZT 0170-re kifizettem volna (ami szintén 14C28N-ből építkezik és az egyik olyan fixpengés, amire talán érdemes pénzt kiadni), stílusos és egyedi, hazai készítésű vadászkést kaptam.

BlackWoOd