anal porn
21sextury

A magyar körtétől a maracaibói puszpángig II.

A Késportál önálló indulása után az egyik első cikkem viselte ezt a címet, és akkor sorozatnak ígértem. Ez 2008 szeptemberében volt, ideje tehát, hogy végre talán akkor tényleg folytassam is – méghozzá ha nem is a maracaibói, de az európai puszpánggal, azaz másik nevén a bukszussal.

Kesportal: IMG 7759

A bukszus név persze a latinból jön (Buxus sempervirens), az meg a görög buxos (csésze, edény, gyümölcs formájú) szóból származik, így aztán az európai nyelvek többségében hasonló a neve (box, Buchs, buis stb.) A hivatalosabb puszpáng mellett egyébként ritkábban, de használatos még egy szép tájnyelvi változata is: az (egyébként szlovák) kruspán. Kontinensünkön igen elterjedt, Angliától Kis-Ázsiáig találni belőle, a Mediterráneum déli részén is akad, de Kelet-Ázsiában is honos. Nagy bokorként vagy kis (6-9 m magas) faként kell elképzelni, az ókor óta kedvelt kerti növény, a barokk díszkertek, franciakertek alapeleme, a növényszobrászat legfontosabb alanya.

A maracaibói, más néven venezuelai vagy nyugat-indiai puszpáng (Gossypiospermum praecox) egyébként rendszertanilag nem rokona a Buxus sempervirensnek, és hajdanán csupán hasonló színe és anyagszerkezete után nevezték el így. Ez igen gyakori jelenség a fák világában, és nagyon nem könnyíti meg a dolgunkat – a legjobb mindig a latin név alapján nyomozni.

Kesportal: IMG 7743

A növény kis mérete természetesen behatárolja felhasználhatóságát is, rönkjei mindössze nagyjából méteresek és 10-20 cm átmérőjűek. Igen lassú növésű, ami nagy tömeggel is jár: talán a legnehezebb európai faanyag, sűrűsége kiszárítva 1000 kg/m3 körüli. Szárazon a geszt és a szijács színben nem különül el, egyenletesen világossárga, halvány narancssárga. Nagyon lassan szárad, közben erősen zsugorodik, nagy repedések jelenhetnek meg rajta, a végén azonban igen stabil anyagot ad. Nehezen beereszthető, vizes pácokkal fölösleges is kísérletezni, lakkozni fölösleges, elég polírozni, viaszolni. Nagyon kemény, sűrű fa, életlen szerszám be- és megégetheti. Roppant finom és sima az anyagszerkezete, kiválóan esztergálható. Annak idején ipari, műszaki felhasználásban a nyomda- és a szövő- és textiliparban használták: orsók, hengerek, csigák, vetélők készültek belőle.

Kesportal: IMG 7727

Manapság fafaragók, szobrászok kedvelt fája, használják hangszeralkatrészekhez, fúvós hangszerek (furulya, klarinét, oboa) hangtestének gyártásához, emellett az intarziakészítés alapfája is. No, és a sötét ében mellett persze örök idők óta a sakktáblák és sakkfigurák világos elemeinek legfőbb anyaga (ennek tiszteletére az Opinel tavaly egy Sakk-matt nevű, rétegelt ébenből és puszpángból esztergált nyelű limitált modellt is kiadott). Igen finom és homogén szerkezetének köszönhetően egyeduralkodó a fákkal kapcsolatban elképzelhető legnagyobb finomságot igénylő felhasználásban, a fametszet-készítésben: fém- és csontvésnökök módszereivel és szerszámaival dolgoznak rajta.

Kesportal: IMG 7755

A puszpáng optimális körülmények között simán eléldegél egy röpke fél évezredet, ezért számos helyen és korban a halhatatlanság jelképévé is vált. A keresztényeknél vallási szerepe is van: a Jézus jeruzsálemi bevonulásáról (amikor is az ujjongó tömeg pálmaágakkal integetett neki) megemlékező virágvasárnapon – mivel a pálma európa legtöbb országában ugyebár meglehetősen ritka – a barka mellett hagyományosan bukszuságak is helyettesítik azt.

Itthon késeken viszonylag ritkábban láthatjuk. Hogy ez azért van, mert a magyar vásárló nem keresi, ezért aztán a késesek sem veszik és kínálják, vagy előbbiek azért nem ismerik és keresik, mert a késesek nem használják, azt nem tudom. Az az érzésem, hogy késmarkolat-anyagként a puszpáng egyfelől nem elég „magyaros”, másfelől viszont meg nem is elég egzotikus (ugyanakkor nem olcsóbb, mint egy-egy hangzatosabb nevű, ezért jobban eladható egzóta) – így aztán egyfajta keresleti-kínálati vákuumban leledzik szegény. Pedig szép is, jó is, szerintem szeressük jobban.

Kesportal: IMG 7762

Szöveg és kép: Rózsa Edvárd

11 hozzászólás


  1. 1 Aries

    Egy apró tévedés: „de használatos még egy szép tájnyelvi változata is: az (egyébként szlovák) kruspán”. Ellentmondásos ez a rész. Egyrészt nem tudom, mi igazolja, hogy nem a magyar nyelvből került bele az északi szlávba. Másrészt öreganyám kertjében a diófa idősebb, mint az első szlováknak nevezett írásos nyelvi emlék, így legfeljebb az északi szláv szavakkal hasonló alakú, nem pedig egy 100 éve még nyelvjárásnak tekintett „nyelvvel”. :)

  2. 2 edrose

    Egy tájnyelvi változat nem lehet idegen eredetű szó?
    Illetve, ha a magyarból került volna a szlovákba, akkor nem lenne valószínűbb, hogy magyarban is elterjedtebb lenne? De tökmindegy is, szlovákul a puszpáng krušpán, ennyi, nem több.
    http://sk.wikipedia.org/wiki/Krušpán
    Egyébként pedig jó lenne, ha a témára, azaz a fára és a késekre koncentrálnál, és nem kevernél bele vélt vagy valós, de marhára nem ide illő dolgokat. Vannak erre megfelelő fórumok, ez itt pont nem az. ;)

  3. 3 tibor

    Ed, nagyon szépek ezek az Opinelek, egy letisztult formához szép tiszta markolat. Én szívesen használnék ilyen markolatú késeket, de senkinél (gyártóknál) nem láttam ilyet, mindenhol csak ében, elefántcsont, mammutagyar, bubinga, meg hasonlók. :)

  4. 4 angelero

    Húú, nah végre megjelent a folytatás :D Gratula a buxus széleskörű bemutatásáért!

  5. 5 csulak

    koszi, jo kis iras, sok erdekes dolgot tudtam meg errol a bokorrol, most mar nezegetni fogom, hogy szerezek be tole faanyagot. Tetszik a sargas csonthoz hasonlo szine, oszt mivel ugymondod jol faraghato, akkor pont jol jon a jovobeni terveimhez.

  6. 6 FarkasI.

    Nekem talán ez a kedvenc fám. Viszonylag sokat is használom.

  7. 7 daAscoli

    Idézet a Terebess Ázsia lexikonból:
    PUSZPÁNG (huangyang)
    A tudósokat, hivatalnokokat ékítő selyemövet összetartó peckek puszpángfából készültek. Azért is tartották különösen alkalmasnak erre a célra, mert a puszpángfa örökzöld és lassan növekszik. Mindemellett a halhatatlanság szimbólumaként is ismert. Apróbb fafaragványokhoz is előszeretettel használták alapanyagként.

  8. 8 Szüri

    Grat. a cikkhez. Tetszik.

    Tibor, csak kérned kell és már készül is :) .

  9. 9 Cpt. Flint

    Ahogy így leírod a buxus tulajdonságait és a felhasználási körét, azok nagyjából a gyertyánéval egyeznek meg. Annak a sűrűsége valamivel azért kisebb; míg – Sándor szerint – a puszpángé 950, a gyertyáné 830 kg/m3 (ez valszleg mindkét esetben a maximum, ennél jóval kisebb értékek is mérhetők).
    A gyertyánhoz – különösen méretesebbhez – sokkal könnyebb hozzájutni, de tárolásánál (különösen tavaszi, nyári termelés esetén) vigyázni kell, mert fülledékeny. Nagyobb darabban száradáskor ez is reped, vetemedik. Kezeletlenül nafény hatására szürkül. Más fafajokhoz képest viszont jelentős a savak és lúgok iránti ellenállósága.

  10. 10 Cpt. Flint

    Én mondjuk egyértelműen “hazai fa” párti vagyok; nagyon tetszik pl. a szilva.

  11. 11 zokszo

    Üdv minden fa és fém kedvelő társamnak. Faragáshoz ,késnyelekhez ,ajánlok spéci faanyagot akit érdekel vegye fel velem a kapcsolatot.Buxus,berkenye,tiszafa… relatíve nagy mennyiség van kis mérttől a nagyobb méretekig. Nem kereskedő csak hobbista vagyok .
    Zokszo

Hozzászólok