Késportál

Bizonyára sokunk ifjúkori emlékei között szerepelnek olyan kevésbé fontos tevékenységek, melyeket csupán azért végeztünk, hogy lehetőleg keményebbnek, felnőttebbnek látsszunk. Gondolok itt például a stikában dohányzásra, a Zippozásra vagy a pillangókés-tudomány fitogtatására. A serdülőkor virtusából a magam részét egy csereberélt piacos pillangókés lelkes csattogtatásával vettem ki. A kés a „tudománnyal” együtt már a múlté, azonban sok év után ismét egy pillangókés került a kezeim közé, melyre talán érdemes pár szót vesztegetni.

A késpiac viszonylag új szereplője a Bradley Knives, mely nagyjából a felső-középkategóriát erősíti. A jelenleg szűkös modellválaszték közel fele a balisong piacot színesíti, külön családnévvel ellátva. A Kimura sorozat összes tagja rozsdamentes anyagból készült, a penge a Sandvik 14C28N acélját hasznosítja, ami egyelőre el is árulja, hogy a Kershaw készítette ezeket a késeket. A szárak 410-es rozsdamentes acélból vannak, melyet gyakran használnak kések merevítésének, markolatnak vagy éppen keresztzárnak. Az erős közepes anyagválasztás mellé precíz kidolgozást kapunk a pénzünkért (hasonlót, mint az azonos árfekvésben levő saját márkájú Kershaw késeknél). A Kimurák markolatfelépítése szendvics jellegű, ami röviden annyit jelent, hogy önálló lemezekből készült, távtartók felhasználásával. (A másik elterjedt megoldás a csatorna jellegű kialakítás, mely egyaránt jelenthet „U” alakúra hajlított lemezeket, mint egy-egy acéldarabból vagy másból (pl.: csont, G10, micarta) kimart markolatokat is.)

A szárak pontosan illesztettek, kinyitott helyzetben a végükön néhány tized milliméter merőleges irányú elmozdulást tapasztalhatunk gyári állapotban, ami egyáltalán nem kelt lötyögős érzést. A markolatok és a csapok elhelyezése annyira kiszámított, hogy a kés forgatásakor olyan érzésünk van, mintha gumi puffereket szereltek volna a késre. Gördülékeny, csendes, akár este is játszhatunk vele a tévé előtt ülve, miközben sokadszor nézzük újra az Ál/Arcot, az Amerikai Nindzsát vagy a Nagy zűr kis Kínábant.

Az összeszerelés minőségét dicséri az a tény is, hogy az egyébként szabadon mozgó zárókar magától nem tud kioldódni, a markolatok rugalmassága enyhén megfeszített állapotban tartja zárt és nyitott pengével egyaránt. A nyitáshoz szükséges erő is épp kényelmes, hüvelykujjal vagy mutatóujjal erőlködés és fájdalom nélkül működtethető. A két markolatot összekötő zár átszerelhető, attól függően, hogy a biztonságos száron szeretnénk azt Manila stílusban, főleg önvédelemre kihegyezve, vagy a szabadon mozgó száron, Batangas stílusban, mely inkább a látványos és gyors manipulációhoz, trükkökhöz használt megoldás.

A képeken szereplő saját példányom egy LE Kimura III-as, ami pengeformában különbözik az II és IV jelű modellektől, valamint „limited edition” mivoltából fakadóan fényesre polírozott és sorszámozott. A kettes és négyes verzióból is készült ilyen sorozat, 100-100 példányban. Egyéni preferencia kérdése, nekem a pengeforma miatt a tanto tetszett (annak ellenére, hogy talán ez a legkevésbé hagyományos a három változat közül), ráadásul egyelőre „gyűjteményi” darabnak szánom, így a sorszámozott verzióra esett a választásom. (A könnyített szárakkal szerelt verziók számozása V, VI, VII, melyek a II, III és IV modellek pengéit örökölték, ezek tulajdonképpen a 2011-es modellek.) A jó vágóképességű élkialakítással megáldott 3,2 mm (0.125”) vastag penge sajnos majd másfél centiméterrel hosszabb, mint a jogszabályban megengedett, ráadásul a markolat kialakítása sem kifejezetten ideális EDC alkalmazásra. A Kimurákon nincs övcsipesz, tehát mindennapi biztonságos viselésük tokban lenne csak célszerű – nyilván a tervező sem EDC-re szánta ezeket a késeket.

Azoknak, akik fejleszteni szeretnék (esetleg rég elfeledett) balisong tudományukat, manapság már sokkal könnyebb dolguk van, mint nekünk volt a ’80-as évek végén. Michael Janich részletes, sok trükköt és alapfogást bemutató „egész estés”, viszonylag sallangmentes videója („Mastering the balisong knife”) megkerülhetetlen a témában. Ha hozzájutunk, Jeff Imada „The balisong knife” című legendás műve is jól jöhet, mely kitér a pillangókések készítésére is, igaz azt a részt nehéz lesz nevetés nélkül átvészelni, melyben a sokrétű, ház körüli felhasználás keretében halat zsigerelnek, almát hámoznak vagy virágföldet lazítanak (döfködéssel) pillangókéssel. Meglehetősen erőltetettnek tűnik ez annak ellenére, hogy a filippínók számára a balisong olyan elterjedt és mindennapos zsebkés (volt), mint mondjuk nálunk a szalonnázó vagy az arató bicska.

Az egyszeri kés fanatikus számára néhány balisong trükk ismerete legalább annyira az általános késműveltség része, mint a tenyérrugós bicskák trükkös és gyors nyitása, vagy akár a késélezés és fenés. Pillangókés esetében jobb, ha először inkább trainer kést használunk, mely akár a jó öreg kínai piacos verzióból is előállítható maximum 5 perc alatt az él és a hegy leköszörülésével, majd a sorja eltávolításával és az élek lekerekítésével. Néhány gyártó egyes modelljeihez hozzáférhető gyári tréning verzió is (a Kimurákhoz sajnos nem), melyek akkor célszerűek, ha éles késünket valóban viselésre (leginkább önvédelemre) tervezzük használni és fontos, hogy azonos tömegű, formájú késsel gyakoroljunk. Esetleg civil felhasználásra választhatunk kevésbé agresszív, „konyhakész” megoldást is sörnyitó vagy fésű formájában.

BlackWoOd