Honi késtörténelmi adalékként Dobos Gergely érdekes információkat és képeket küldött egy régi, hazai gyártású machetéről, amelyet anno Dél-Amerikába exportáltak. Nocsak… Macsétét? Oda? Tőlünk? Nahát!
A mellékelt fotókon egy magyar gyártmányú machete látható. Ahogy a feliratokból is kiderül, a diósgyőri Mávag gyártotta exportra a 30-as évek elején, Argentínába.
Dédapám, Moskovszky Lajos mérnök-külkereskedő akkoriban a Magyar Vasgyárak Országos Egyesületénél dolgozott, és jelentős szerepe volt az ügylet lebonyolításában. Mintapéldányként így került hozzá ez a nem mindennapi darab. Méretei: pengehossz (a markolattól): 410 mm, a markolat hossza: 145 mm, a pengevastagság: 3 mm. A súlyát csak becsülni tudom, biztosan nincs több, mint 1 kg, olyan 850-900 g lehet. Ahogy a képeken is látszik, sajnos nem a legmegfelelőbb körülmények között tartották, a fanyelet több helyen teljesen szétrágta a szú, és a penge is megérne egy kis kezelést. Én nemrég kaptam meg a nagyanyámtól, mint családi ereklyét, és szeretném újra szép állapotba hozni. A nyél és a penge kezelését illetően már kaptam pár ötletet Hegyespengétől, de további infókra is szívesen vevő vagyok. A nyelet valószínű a legegyszerűbb lenne újragyártatni valakivel, valami szép fából (és akkor már valami Argentínában honos egzótára gondoltam, utalva az eredettörténetére), ehhez tudtok-e valakit ajánlani? Illetve milyen szerekkel lehetne kezelni és ápolni a pengét?
Előre is köszönöm a válaszokat.
Üdvözlettel:
Dobos Gergely
machetetulajdonos
Nem tudom Geri, gondolkoztam a dolgon, és lehet, hogy én hagynám így. A penge egyáltalán nincs rossz állapotban, a markolat sérült ugyan, de nem tragikus, ráadásul csak a bal panel… Persze ha használni akarod, az más, akkor kell egy új markolat. Ha azonban családi ereklyeként, ipar-, sőt, kultúrtörténeti darabként tekintek rá, én bizony hagynám így…
Van egy öreg, cukornádaratás-edzett kubai macsétém – azt látnád, hogy néz ki… Ez ahhoz képest szalonállapotú! 😉
Én is így hagynám. Nagyon bejövős dolog.
Szerintem ez a macséte egy ipartörténeti darab, és legfeljebb az állagmegóváson kellene gondolkozni, hiszen – elképzelésem szerint -már nem akarod használni.Bizony hagynám szúette állapotban, de fakonzerválóval átitatva a markolatot. Ez a darab így beszédes, így idézi a múltat.Jó nézni!
Egy darab történelem – köszönjük, hogy megosztottad velünk!
Szerintem is hagyd igy ahogy van.Ez igy Unukum Lehet hogy a csinositás is ráférne ,de minden használat után le kellene kezelned a pengét,ujra és ujra
Ez igen erdekes tortenet, soha nem gondoltam volna!
Szerintem is jobb igy hagyni es nem felujitani.
Üdv!
Én nem vagyok meglepődve a történeten.Kubának pl:van kb 3000-4000 Kossuth-szablyája.Az a fajta ami nálunk is rendszeresítve van a díszszázadoknál.Azért olyan ,mert mi magyarok gyártottuk nekik.
Én sem nyúlnék hozzá ehhez a ritkasághoz,ez így jó ahogy van,kissé rozsdás pengével,szúrágta markolattal.
Szasza
Engem ez azért jobban meglep, mint a Kossuth-szablyák, azok ugyanis – és most elkezdek „hangosan” gondolkodni – fegyverek, ami mindig is külön kategória volt, s mint ilyen, nem igazán alkalmas egy ország iparának, kereskedelmének általános megítélésére. Ráadásul nálunk ugye Bercsényi óta ismert volt a huszárok „exportja”, hosszú időn át kifejezetten divatosak voltak a különböző hadseregekben. A szabadságharc után pedig sok 48-as tiszt folytatta emigrációban, így Amerikában is, onnan pedig valóban, még Kubába is „átugrottak” az aktuális, spanyolok elleni függetlenségi harcokban segíteni. Ami földrajzilag szintén nem kevéssé meglepő dolog persze, de mondom, a katonaság meg a fegyverek világa azért más. Úgy is mondhatnám, hogy huszárszablyában jobban jegyeznek minket, magyarokat, mint macsétében… 🙂 Tehát az, hogy egy jellegzetesen közép- és dél-amerikai szerszámot pont mi, magyarok gyártsunk és exportáljunk Argentínába, az számomra jóval egyedibb eset. Persze lehet, hogy aztán végül csak egy egyszeri, kis tétel realizálódott, és az egész projekt csak valami személyes jó kapcsolatnak volt köszönhető, ki tudja…
Tényleg Szasza, nem tudod, azok a kubai szablyák Kossuth-korabeliek is, vagy valami későbbi, béketábor-beli megrendelés lehetett?
Szép darab!
Szerintem se változtass rajta! Ereszd be a fát, oszt csókolom.
Köszönöm a véleményeket, azt hiszem, hallgatok rátok, és egy kis állagmegóváson túl nem nyúlok hozzá.
Sziasztok!
üdv!én is nagy gyüjtö vok sztem a macsétádat 1kicsit csiszold le de amúgy
fasza LKM-es!
A venezuelai es argentin kolegak szerint az eszkoz nevenek helyes kiejtese „macsete” (ekezet nincs benne).
Mar C, ha már magyarítjuk (átírjuk) (és persze nyelvészkedünk), akkor az é, azaz az ékezet itt inkább azt hivatott érzékeltetni, hogy eredetiben ott van a hangsúly. Mert ott van. („Macseete”.) De nem érdemes ilyen szinten belemenni, mert ugyanígy azon is lovagolhatnánk, hogy a helyes kiejtés nem is „macsete”, merthogy természetesen nem is magyar a-val mondják, hanem rövid á-val, csak erre sincs betűnk. Az átírások majdnem mindig csalnak valamennyit… 😉
Nagy tisztelettel viseltetek a machetek iránt. Nekem is van 2 dbbolti, de követtem el a magam szórakoztatására 2 másik darabot.Az egyik gatter fűrész lapból fa nyéllel, amásik rozsdamentes, edzett acélból,1.5 kezes agancs nyéllel.
üdv.for all.
….és a jó argentínok innentől kezdve gyártották tehát a magyar stílusú bozótvágókat…
…ill.ezt követően. Hiába meleg van. Üdv. Cogító
Nekem is van egy machetém. még apám amikor gyerek volt a nagy bátya kovács és ö csinálta neki nem most volt kb 40 éve de azon a machetén nincs már markolat meg rosszab állapotba is van mint ez. De még a mai napig is használom mint például horgászásnál le vágni a bozotot, meg a nádat. szerintetek csináljak rá markolatot meg fényezem ki? vagy hagyam ugy. A markolatol a végéig: 42.3 cm, a markolat hossza: 13.5 cm, a penge vastagság 5 mm.
David, ha mint mondod, a mai napig használod, akkor szerintem csinálj rá markolatot. Csak kényelmesebb úgy… Fényezni (polírozni) viszont (szintén szerintem) nem kell, a macséte úgy szép, ha nem szép! 😀
sztem ugy fasza ahogy van mert sztem ha dísznek akkarod akkor lakkozd le a markolatot kb 3rétegben