Késportál

Elmúlt a szombati Tűzzel-vassal, ismét túléltük a hőséget. Megnéztük a műsort, mustráltuk a késeket és a kézművesek vásárát. A rendezvény jórészt a hivatalos program szerint zajlott, kevés meglepetéssel, de azért nem újdonságok nélkül. Ezeket a híreket osztanám meg veletek.

A fesztivált megnyitó ágyúlövések után (és többször a nap folyamán) az I. András Lovagrend tagjai tartottak bemutatót középkori hidegfegyverekkel, korabeli öltözetben és a régmúlt harcmodorának felhasználásával. Utánuk Kovács András kardkovács battojutsu előadás keretében formagyakorlatok mellett gyékényszőnyegeket szalámizott.

A rendezvény vendége volt Kunkovács László etnográfus, fotóművész is. Életműve, melyet jórészt a vizuális antropológia eszköztárát felhasználva hozott létre, gyakorlatilag munkásságának 50 éve alatt felhalmozódott óriási fotógyűjtemény. A fesztiválon egy szűk órában mesélt az előző évszázad első felétől lassan eltűnő, jellemzően falusi kovácsokról, késesekről, de úgy általában a különféle szakmák mestereiről is. Fotóira web-szerte rábukkanhatunk, számtalan régi életképet örökített meg.

A színpadon néptánc és népzene is szórakoztatta időnként a látogatókat. A fesztivál záró látványossága is ehhez kapcsolódott, a templomkertben egy jó hangulatú tűzugrást sikerült összehozni a szervezőknek, táncosoknak és a látogatóknak. A kisgyerekektől a korosabbakig jól láthatóan mindenki élvezte, akár ugrott, akár csak nézelődött.

Késes szemszögből két fontosabb újdonságról is be tudok számolni. Az egyik Sánta Gyula nevéhez kapcsolódik, hasonlóan a tavalyi fejes egyeneshez és annak a sztorijához. Az idei újdonság alapja szintén attól az idős úrtól származott, akitől a készítő korábban a fejes egyeneshez a mintát kapta. Ez a bicska tulajdonképpen egy módosított matrózbicska. Egy paklival készült, illetve az eredetileg egyenesebb élvonalú pengeforma helyett egy ívesebb került felhasználásra, hosszabb letöréssel a pengeháton. Belencsák mester egészen biztosan készített hasonlót, kétpaklis verzióban. (A hazai készítők több, teljesen eltérő formavilágú kést is illetnek matrózbicska néven.)

A fesztiválon idén először volt jelen Földvári István, aki elkötelezett solymász és nem mellesleg solymásztőr, illetve késkészítő. Neve a solymászatból fakadóan Európa-szerte ismert, nem csak solymász, de késes körökben is. Hazánkban a kevésbé elterjedt ragadozómadaras vadászat okán neve nem biztos, hogy sokaknak ismerősen cseng. A speciális, solymász-tarkózó tőrök mellett általánosabb célú késeket is készít, kézi megmunkálással. Ezek díszítésén gyakran a sólyom és a hozzá kapcsolható motívumok jelennek meg. A speciális, kegyelemdöfésre kitalált tarkózók él nélküli, hegyes tőrök egytől-egyig egyedi darabok.

A saját készítésű kések mellett az asztalon felbukkant pár egyedivé tett, „pimpelt” bicska is. Sólymos, antik agancsból faragott markolatos Browning bicska is helyet kapott a készítő asztalán. Így lesz a kínai gyártású tömegcikkből személyre szóló, egyedivé varázsolt vadászkés. Földvári István késeihez a pengét gyakran Fülöp Tibor „acélkovács” (ez szerepel névjegyén, jelentsen bármit is) készíti. A fesztiválon közös asztaluk volt, így az érdeklődők gyorsan választ kaphattak minden kérdésükre.

Ha már szóba került: Fülöp Tibor idén nem feltámasztott-újrahasznosított konyhakések mögé állt, hanem elhozta kovács munkáit. Kések, pengék, juhász és méhész szerszámok tették ki bemutatott repertoárját. Mindenképpen üdvözlendő változás, jobban is illeszkedik a rendezvény hangvételéhez, színvonalához és a kiállítótársak, szervezők elvárásaihoz. Újabb asztal, melyet érdemes lesz jövőre is megnézni.

Természetesen idén is volt háziverseny a készítőknek, de a jelölt művek alacsonyabb száma és az elmosódó kategóriahatárok nehéz döntés elé állították a zsűrit, egyben predesztináltak egy fura eredményt is. A portálos készítők közül Lovász Gyula kapott oklevelet „Funkcionális konyhakés” kategóriában. Integrál késsel nevezett, melynek műszaki színvonala messze a hagyományos kivitelű kések felett van. Talán külön kategóriát igényelne – csak más nem nagyon készít ilyen technikával konyhakést a felvonuló készítők között.

Díjat kapott Jakab Imre is, aki folderével a „Funkcionális zsebkés” kategóriában indult. A zsűrinek ebben a csoportban együtt kellett volna értékelnie a jelölt modern foldereket a hagyományos bicskákkal. Ez nyilvánvalóan nehéz, néha egyenesen lehetetlen vállalkozás, így idén a dicsőségen osztoznia kell idősebb Misányi László gyöngyház utánzatos szalonnázójával.

Ugyan a portálon nem képviselik aktívan magukat, de a teljesség igénye nélkül megemlítenék még néhány díjazottat, akik valamiért kilógtak a sorból. Flaschner Kálmán Kris-e a zsűri szerint különdíjat érdemelt. Az teljesen biztos, hogy egyetlen kategóriába sem fért volna bele egy hagyományosan Indonéz pengeformát európai keresztvassal, stiletto markolattal ötvöző mű. Érdekes színfolt volt, az biztos!

Sánta Gyula korábban említett matrózbicskája az „Exkluzív zsebkés” kategória oklevelét tudhatja magáénak. Nyilván a zsűri is értékelte, ha egy készítő valami újjal áll elő – márpedig az nem könnyű a hagyományos bicskák mezőnyében.

Madaras úr multifunkciós vadászkése is oklevelet kapott. Vadász multitool fixpengés, teljesen hagyományos külsővel. Ami igazán fontos: készítője jól láthatóan örült az elismerésnek.

Érdekesség még, hogy a „Legszebb nyelű vadászkés” kategóriában Földvári István munkáját ismerte el a zsűri. Sólymos, faragott markolatú vadászkés, melyhez Fülöp Tibor készítette a pengét.

Említésre méltó érdekesség, hogy Fazekas „Pyraster” József elkészítette a három baglyos damaszk testvérét. Kamill baglyos késének immár van egy fiatalabb ikertestvére. Erről remélem, valaki készített képet és megosztja velünk, nekem nem sikerült. Ha már ikrek, vagy klónok, akkor meg kell említeni még Varga Tamás páros kését is, mely olyan jól sikerült, hogy a zsűri szerint oklevelet is érdemelt.

Varga páros kés, Kocsis keretben:

Szálkai Robi nagy sikerű EDC sztorija a fesztiválon is folytatódott… volna, de nem készült elég példány, így nem jutott mindenkinek. Pedig akarták, többen és nagyon. A kapacitás véges, de azért ez mindenképpen erős pozitív visszajelzés a piac részéről.

A portál szemszögéből talán ezek voltak a legfontosabb, valamennyire pozitív (vagy inkább nem negatív) történések, események, jelenségek. A készítők és a vásárlók is inkább egymással, a késekkel és az acél szeretetével voltak elfoglalva a tűző nap ellenére, legalább erre a pár órára elfeledve a gondokat, problémákat. Melyek azért a felszín alatt ott vannak. Aki beszélgetett, kérdezett, de leginkább figyelt a mesterekre, annak kevésbé rózsaszín a kép. A bejegyzés címképe, a korszerű, gázzal működő kovácstűz sem véletlen. A megújulás egyértelműen a túlélés egyik követelménye, de önmagában nem a jövő biztos útja. De ez már tényleg egy másik bejegyzésre tartozik.

A címképet és a záró fotókat rozsagab éltársunk készítette.
További fotói itt tekinthetőek meg.
Saját fotóim ezen a linken találhatóak.

BlackWoOd