Azaz egy jó és egy rossz hír.
A jó: a Lurdy-házi kiállítás szerencsére biztos pont e kis ország nagy késbarát közösségének életében – jó, hogy van ilyenünk, és jó, hogy stabilan. Az ideiről elöljáróban annyit, hogy más teremben lesz: ezúttal az emeleten az éttermek után, a kaszinóval szemben. Szokás szerint szombat-vasárnap, idén szeptember 24-25 (figyelem, vasárnap korábban zár, 16 órakor!), belépő 500, 14 év alatt ingyenes – hadd ámuljon az ifjúság is! A kiállítás helyszíne térképen.
A rossz: utolsó száma jelenik meg a Késműves magazinnak.
Hat évfolyamot ért meg, szerettük, örökre beírta magát a magyar nyelvű késkultúrába. A búcsú alkalmából egy 72 oldalas dupla számot kapunk, a tartalomból nem hiányzik semmi, amit megszoktunk és amit várunk: érdekességek, pengetörténelem, kiállítások, alapanyagok, híres kések, kovácsiskola, Bernschütz cikk…
Sok magyar mester kerül bemutatásra: az eddig kimaradt céhtagok: Jakab Imre, Petrovszki Gábor, illetve azok, akik a Céhbe jelentkeztek, még nem tagok – de azok lesznek: Császi Zoltán, Lovász Késes műhely, Tóth László, Vojkó Csaba.
A külföldi mesterek sem maradnak ki, a nemzetközi mezőnyt ezúttal a német Richard Zirbes, az olasz Sergio Consoli és a kanadai Elizabeth Loerchner (hoppá!) képviseli.
Az utolsó számmal kapcsolatban ifjabb Fazekas József így nyilatkozott: „Nem lesz több, befejeztük, talán majd egyszer…” Mi csak koncentráljunk a kijelentés utolsó részére, addig pedig sokunk nevében merem kijelenteni, hogy ha kedvük szottyanna hozzá, a Késportál blogja bármikor szívesen látja Pyraster mester, Bernschütz Laci bá’ és a lapba író többi közreműködő írásait, ifjabb Fazekas fotóit, és köszönjük, hogy egyáltalán létezett a Késműves, a kézzel készített kések lapja!
Rózsa Edvárd
Kár a Késműves-ért, és szomorú, hogy a nagy magyar valóságban azt kell mondani, „ez várható volt”, hiába van pár késszerető ember kis hazánkban, ez a réteg nem képes eltartani egy igényes szakmia lapot. Requiescat in Pace Késműves Magazin!
Kár érte, de a rétegmagazinoknál ilyen kicsi piacon, mint Magyarország, borítékolható, hogy előbb utóbb fenntarthatatlan lesz: nyomda költségek, szerkesztés, terjesztés stb.
A túlélés egy módja: online magazinná válni. Számos tulajdonság elvész (kényelmetlenebb vagy lehetetlen pl. a napi rutin közben olvasni), ugyanakkor sok jóval is jár (aktualitás, interaktivitás lehetősége, hosszú távon olcsóbb üzemeltetés stb.)
Vigyázat ! Megyek …. 🙂
Nagy kár bizony!!! Öröm volt olvasgatni,nyugiban a fotelben. Remélhetőleg lesz valamilyen utód, ha online formában is. Nagy köszönet Fazekas úrnak és a többi munkatársnak is!!!!!!!!!
Az elmúlást nem lehet megszokni !
Le a kalappal a Fazekas család előtt.
Bízzunk benne, hogy egyszer még újraindul a lap.
Köszönöm, hogy elviseltetek…
Egy számot sem olvastam. Sajnos tudom, hogy mit hagytam ki…
„Az elmúlást nem lehet megszokni!”,,,
Én aztán tudom,,,:-(
1.-én múlt 2 éve, hogy meghalt a feleségem,,,:-(
Részvétem, grószfater. A jóérzésű emberek tudják, mi a veszteség.
Küszönöm az együttérzést!
Áldott, békés Karácsonyt!