Tavaly is épp ilyentájt jelent meg két hír a Céhről, amelyeket így vezettem föl: Nem mondhatni, hogy a Magyar Késmíves Céh annyit hallatna magáról, mint a Liptai-Gesztesi házaspár, így ha már vannak velük kapcsolatos hírek, akkor azokról mi természetesen örömmel adunk tudósítást. Nos, ebből mostanra az ominózus celebpár már nem létezik, a többi viszont továbbra is érvényes. (S hogy mindebből kit mi érint érzékenyebben, az ízlés dolga és fedje jótékony homály.)
E hétvégén, október 8-án, pénteken 17 órakor lesz az idei Tűzzel-vassal Fesztivál fotópályázatának eredményhirdetése és kiállítási megnyitója Székesfehérváron, a Rác utcai Kézműves Házban (Rác u. 27.)
Az idei Tűzzel-vassal fesztiválról szóló beszámoló bevezetőjében már említettem, hogy részvétele emlékéül a Késportál emlékeket is kapott.
Idén is jártunk Európa legjelentősebb „fehováján”, a nürnbergi IWÁ-n. Azóta mondjuk nem kevés víz lefolyt a Pegnitz folyón (jövőre gyorsabb leszek, esküszöm…), de szerintem így is élvezni fogjátok azt a riportsorozatot, amely Escape tollából és az én kamerámból született, és ezennel el is indul. Elsőként lássuk, mi a helyzet a Moránál.
De akár csak annyit is mondhatnánk – hiszen nekünk, késbarátoknak már nem is kell több –, hogy: Szeptember? Akkor Lurdy!
Azoknak, akik sem nem voltak jelen, sem nem követték a Fórumon lakbal élő képközvetítését, íme egy hangulatos beszámoló BlackWoOd tollából és kamerájából. Jómagam a zsűri munkájában vettem részt, és néhány fotóval még én is tartozom majd: részvétele emlékéül a Késportál ugyanis egy-egy, az alkalomra gravírozott pengéjű Révész maskarát és evőkést, illetve egy mázas boroskancsót is kapott. Nemsokára ezek is jönnek.
Ez a címe kamaszkorom egyik kedves olvasmányának, a lengyel író, Henryk Sienkiewicz történelmi kalandregényének és ez a neve a Székesfehérváron immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő kézműves fesztiválnak is.
Nem mondhatni, hogy a Magyar Késmíves Céh annyit hallatna magáról, mint a Liptai-Gesztesi házaspár, így ha már vannak velük kapcsolatos hírek, akkor azokról mi természetesen örömmel adunk tudósítást.
Nincs mese: mára már hagyomány, hogy ha szeptember, akkor késkiállítás és -vásár a Lurdy-házban. A kiállítók között pedig – éljen! – évről évre több a Késportálos készítő.
2004-es Opinel-cikkem bővített, átdolgozott kiadása (amely igencsak indokolt, merthogy azóta a cég szemlélete és a modellválaszték is lényegi változásokon ment keresztül) ugyan egy kicsit még várat magára, addig azonban íme egy egészen friss beszámoló a két héttel ezelőtt megrendezett II. Opinel-találkozóról. A fotókat egy francia késbarátnak, DJIN-nek köszönhetjük.
Ezt a találkozót a rendkívül sikeresnek bizonyult 2007-es után tehát másodízben rendezték, és egyelőre ez a kétévenkénti gyakoriság látszik hagyománnyá válni. Az eseménynek az Opinel Múzeum székhelye, a magas-szavojai Saint-Jean-de-Maurienne (ejtsd: szen-zsan-dö-morienn) városa ad helyt és maga az Opinel Múzeum, illetve a helyi Lions Club szervezi.
Ez a beszámoló csupán képeket, hangulatokat szeretne felvillantani, úgyhogy semmiképpen se kérjetek rajta (és rajtam) számon hivatalos alaposságot és minden újdonságot leltárazó dokumentarista minőséget: rövid, csapongó és személyes.
Hát, idén sem ment összébb… Az IWA nem kevesebb, mint hét pavilonban terpeszkedik, ezek közül kettő egyenként akkora, mint a komplett FeHoVa – de félreértés ne essék, a többiek sem sokkal kisebbek.
Legutóbbi hozzászólások