Késportál

Tovább haladunk a kiállítási körképpel, erősen szubjektív megközelítésben. Kezdetnek egy olasz csoda, bulinó minden fémfelületen (Salice Sanna Massimo munkája, „Max” gravírral jelöli késeit). A praktikus, használatra szánt kések mellett remekül elfértek a műalkotások, vitrinbe szánt gyűjteményi darabok és a hagyományőrző másolatok is.

(nagyítható)

Komoly probléma volt számomra, hogy az egyes (késes) standokon a kirakott portékából kiszúrjam a friss modelleket. Néha volt alkalom kérdezni, néha értékelhetetlen választ kaptam (arra is azt mondták, hogy új, amiről tudom, hogy több éves). No, például az EKA erre gondolt. Kicsit talán szereptévesztésben vannak, úgy tűnik, elkezdték erőltetni a „taktikai” vonalat. Semmi különös, kicsit sótlan.

Ha már skandináv, akkor Karesuando. Vannak új modellek, kések, bicskák egyaránt. Igyekeztek kicsit több „hagyományt” becsempészni az új darabokba. Szokásos minőség (azért el lehet szőrözni rajta, messze nem tökéletes), kellően tetszetős.

(A híres háromlábú finn, Jaakko Jussila. Tréfás népség, ez a sarokban volt eldugva.)

Ha már finn, akkor ide tartozik: Kauhava puukko. Ha agyonütnek, sem tudom, melyik gyártó. Nem fényképeztem le a standot, melléírva sem volt, a késen sincs beütő. Azt tudni illik, hogy Kauhava Finnország puukko-készítő központja, tehát akár az is lehet, hogy nem „gyártó”, hanem készítő.

Aktuális, ismételt és már lassan unalmassá váló dühöngésem – kínai másológyár, egész pofás késekkel, „szténlessz sztíl” anyaggal. Meg sem erőltetik magukat, viszont legalább féltucatnyian voltak a kiállítók között is. Viszonteladói hálózatuk nincs, gyártókapacitást árulni jöttek, nem a kisker a céljuk.

Érdekes koncepció, már ilyet is készítenek – szénszál-laminátum nyakkés, kydex tokkal. Teljesen elfogadható kivitelben, némelyik verzió még jól is nézett ki.

A folderek között is van pár ígéretes darab – nem írták melléjük, honnan a dizájn.

(nagyítható)

(nagyítható)

Kötelező túlélő paracord karkötő, extrákkal. A kiállítás csúnya tréfája. Mindegy milyen cég, volt paracord karkötője. Gumicsizmaárus, késes, műanyag kajásdobozos (a „100 forintos” boltos kaliber) – ha paracord karkötő van, akkor minden eladnivaló cucc egyből átminősül outdoorrá. (Nem csak a kis kínai cégek játsszák ezt, v.ö. CRKT sörnyitó adapter, paracord karkötőre.)

Lelkes forgalmazó, aki kínai semmit árul díszdobozban, marketing varázsszavakkal. Ez is tendencia. Még mindig.

Camillus, Kínából. Érdekes formai turmix, de sajnos a pengét és a markolatot is TOPS késről koppintották. Nem is ugyanarról. Life IS a ReMix.

Mikov! Fejlesztett! De csak egy kicsit. A megszokott brutálisan vastag agancsmarkolatos vadászbicskák mellé sikerült megoldani az övklip kérdést néhány modellen, jellemzően az ABS műanyag markolatos változatokon. Nem teljesen friss újdonság, de azért haladás. Amit viszont eddig még nem láttam, azok a „Mora” kategóriás színes műanyag tokos fixpengéseik. „Mora” kategóriás árazással (8 euró volt melléírva).

(nagyítható)

Aktuális fókuszpontom, mivel itthon viszonylag nehéz élőben megfogdosni a késeiket, a Kizlyar Supreme volt. A kiállított kések jelentős része vállalható minőségű és jól tervezett, a maradék pedig inkább a kínai piacos vasakra emlékeztet. A jók decens szakmunkák, semmi csicsa. Mint például ezek:

(Zsák-mikarta by Kizlyar. Rulez!)

Ez a bicska viszont kicsit „piacos” kivitel volt:

Kis nyakkés, G10 tokkal. Megoldották műanyagból, amit más kydexből csinál.

A „gumi” markolatos fixpengések is elfogadhatók. A pengék acélválasztéka (Aus-8, D2) szűkösnek tűnik, de ritka, hogy széria késeknél egyáltalán van rá lehetőség. Az egyenes markolatvonal segít, hogy különböző méretű kézzel is jó legyen a fogás. Nagy kézben egészen biztosan kellemes.

Egy láda kő és Kizlyar. Ezeket végignézve élőben már lehet, hogy merek online rendelni is egyet. (Bizonyos modellek gyártási helyéről nincs hitelt érdemlő információm.)

(Folyt. Köv.)

BlackWoOd