Van egy nagyon jó gyerekkönyv-sorozat, a Kaláka zenéskönyv, amely a korábbi Kaláka-lemezek megzenésített verseit adja közre eredeti változatban, nyomtatásban, szép illusztrációkkal. E sorozat Az én szívemben boldogok a tárgyak című kötetében találtam ezt a két gyöngyszemet: Ágh István versét, s hozzá Csíkszentmihályi Berta rajzát.
Itt a bicska, bugylibicska,
nyitva, csukva, csukva, nyitva,
ha becsukom, félakkora,
ha kinyitom, kétakkora,
kérem, ez egy olyan gyártmány,
száztizet rendelt a császár,
az a zsivány Sobri Jóska
evvel rontott rá a grófra,
a komtesszkát megszerette,
a nyeregbe fölültette,
itt a bicska, bugylibicska,
öreganyám evvel hámoz
kolompért a vacsorához,
öregapám ezzel farag
fasípot a fűzfa alatt,
még a sípja is azt fújja,
itt a bicska, bugylibicska,
ingyen adja Miska bátya,
vagyis SCHÉNER M. és TSA,
ha kinyitom, ha becsukom,
tíz forint az ára!
Óriási ez a versecske … 🙂
Nem is hallottam még róla.
Tök jó,hogy a magyar folklórban is szerepel a bicska. 🙂
Köszi Ed ! 🙂
Most hogy itt olvasom, emlékeim tárházából, valahonnan, felrémlett hogy ezt már olvastam, vagy hallottam. Kedves kis versecske.
🙂
Az egyik legismertebb hagyományőrző magyar bicskafajta. A vers nagyon jó!
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1009.html
Azért Ednek nagyon ott van a szeme az ilyesmin. És ez nagyon üdítő tud lenni. 🙂
Hát ez óriási！:D
Ez nagyon tetszik! Azon spekulálok, hogy ezt hogy lehetne valami falra tehető módon megjeleníteni…
Nagyon klassz! Egyébként igazi bugylit hol lehet beszerezni? Olyat, amit használni is lehet, nem csak a vásári utánzatot. Készít valamelyik mester még ilyet?
Én szoktam találkozni vele. Csak keresni köll.
szabi72, habár nem magyar, de a „trattenbacher”-re keress rá. Piros nyelűm van nekem is, fillérekért vettem régiségvásárban.
Nagyon aranyos és frappáns, kíváncsi vagyok, hogy mestereink közül felhasználja-e valaki a versikékben rejlő ötletet?
Pl. Én vagyok a Sanyi, a késem nem gagyi.
Hogy ne halljak panaszt
élezem a damaszt(k)-
ot:)
finucci, köszi!
Jóóóóó… Szeressem az ilyesmit 🙂
Naggyon jó!
Nem ismertem. Köszönöm!
Jóóóó 🙂
Azt a betyárját!
Kedves kis versike!
szabi72:
A spanyoloknál a mai napig nagyon mennek a bugylik, a házilagosnál alig szebb nyélmegoldások meglepően jó, olykor kovácsolt szénacél pengékkel találkoznak, századok alatt letisztult nagyon praktikus formák — összességében szerintem remek ár-érték arányú bicskák. (A befejezése persze a pengének is trehány, lesz rajta mit élezgetni.) Itt egy csomót találsz:
http://www.filofiel.com/tienda/index.php?cPath=22_34_112&osCsid=d0fe63f84c97390596a91458421415b7
Ma a miskolci régiségvásárban vadonatúj trattenbachereket láttam, rozsdamentes pengével, elvetemült színű nyelekkel 🙂 , ötszáz pénzt kértek darabjáért.
Ezt mindjárt meg is tanulom 🙂 Unokaöcsémnek tervezem ajándékozni a Delica 4-esemet és ez lesz a felvezető :)))
Régi bugylik, bicskák:
http://public.neprajz.hu/neprajz.01.01.php?bm=1&kv=290800&nks=1
Igen jó link! 😉