Késportál

Gerő Zoltán (Zozo*HC*) éltársunk, a taktikai kések nagy barátja újabb ESEE késsel gyarapította készletét, melyet nem félt használni. Tapasztalatáról ismét írt nekünk, melyet most megosztunk a blog minden olvasójával! Zozonak köszönjük és persze gratulálunk legújabb, igazi nagyvasához!

Hosszú idő óta szemeztem az ESEE Knives egyik újabb modelljével, a Junglas fantázianevű nagyvassal. Mivel úgy voltam vele, hogy ennyi pénzem nincs egyben, illetve a gyűjteményemre is ráférne egy kis vérfrissítés, ezért a használaton kívüli vasakat eladtam. A rendelkezésre álló pénzmagot (lévén „késpénz” volt) másra nem akartam költeni, ráadásul alapvetően határozott koncepciót követek: mindig célorientált eszközöket veszek, ez alól a kések sem kivételek. Régóta vágytam egy igazi chopper-re, mert az hiányzott a gyűjteményből, így egy amerikai webshop kínálatából meg is rendeltem a Junglast.

A rendelést követő negyedik napon a csomag megérkezett hozzám, ez a szokásosnál is gyorsabb volt. A csomagból frissen kivett portékán a megszokott ESEE csomagolással találkoztam, ami az utóbbi időben szerencsére már légmentesen zárt tasakot jelent. A fóliát kivágva két dolog fog a kezünkbe hullani: egy „instruction sheet” a tokhoz, illetve a 1095-ös szénacélhoz, valamint maga a kés a tokban. A kés a tokba belerakva, a biztosító fül rápatentozva, a markolaton védőfólia.

A markolat anyaga durva vászon micarta, mellyel a többi ESEE késen is találkozhatunk (kivéve a fekete pengés RC3 és RC4, melyeken lenvászon micarta. illetve ott vannak még a narancs színű G10-es markolatú zöld pengés változatok is). Próbáltam mindkettőt, a lenvásznas megoldás nem színeződik el annyira a használattól, de talán egy kicsit kevésbé tapad. A durva vászon micarta nedvesen és szárazon is elég jól tapad, azonban hajlamos beszívni a folyadékokat, ezért elszíneződik. A markolatot 3 pár csavar tartja a helyén, melynek illesztése gyárilag hibátlan, tökéletesen követi az acél kontúrját. Fogásra a Junglas kis kezűeknek talán kissé nagy lehet, de az én erős közepes kezeimmel nagyon kényelmesen, stabilan meg tudtam fogni. A markolat a vége felé kiszélesedik, ez segíti, hogy esetlegesen még hátrébb fogjuk a kést sújtások alkalmával. Nagy kezűeknek nyugodtan tudom ajánlani, biztos, hogy a Jetiig bezárólag kényelmes és stabil fogást fog adni. Meg kell még jegyezni, hogy a markolat nem tart teljesen a penge végéig, így egy határozott 4,5 mm vastag törővéget kapunk, amin zsinórfurat is található. Ennek mérete kényelmesen nagy, így gond nélkül bele lehet a szabvány ejtőernyőszsinórt (550-es paracord) fűzni.

A penge félelmetes benyomást kelt, főleg az első tokból való kivételnél, mikor az ember meghallja a kattanást, elkezdi kihúzni a tokból, aztán csak húzza és húzza és húzza és még mindig tart. A penge teljes hossza a gyári honlap szerint 241 mm, ehhez társul az igen meggyőző 49,5 mm szélesség. A vastagsága 4,5 mm, ami megegyezik az ESEE 4-es széria vastagságával. Kézbe véve az embert meglepi, hogy mennyire könnyű a kés. Önmagában a 627 gramm elrettentő, de amint megfogjuk, a jó egyensúlynak és az ergonomikus markolatnak köszönhetően nem érezzük megterhelőnek. Az anyaga a jól bevált 1095 szénacél, 56-58 Rockwell keménység közé belőtt penge kifejezetten jó tulajdonságokkal rendelkezik. Véleményem szerint igen jó egyensúlyt találtak a szívósság és a keménység, az éltartás és az élezhetőség között.

Az élszalagról is kell említést tenni, mert én ilyet csak egyedi késeken látok: annyira magas, szép és egyenletes, amilyennel még soha nem találkoztam sorozatgyártású késeknél. Az élszöget csak saccolni merem, de talán kicsit kisebb, mint a gyári szokott az ESEE-től lenni, véleményem szerint 35 fok körüli, de ezt sajnos mérni nem tudtam. Annyi biztos, hogy a tesztek során az élszalag nem sérült, nem pattogzott ki, élezni is méretéhez képest könnyű volt.

A tok számomra lényeges kérdés egy fixpengés késnél, elvégre minden kés annyit ér, amilyen jó a tokja. Ha ez így van, akkor egy nagyon jó kést kapunk a pénzünkért! A tok összetett, van egy kydex alsó része, mely a késpengét és a markolat elejét fogadja magába, illetve a cordura rész, amelyen a másik két biztosító rendszer található. A fül, amit ráhajthatunk a markolat végére és akkor a kést nem lehet a tokból kihúzni, illetve a patent, ami extra biztosítóként funkcionál a kydex tok mellett. A kydex és a szövet „molle back” közti rögzítést a szokásos csavarokkal oldották meg. További egy csavar található a tok felső részén, amellyel beállíthatjuk a szorító erőt, amivel a kydex tartja markolatot. Saját tapasztalatom szerint ez elég jól működik és korántsem szükséges a maximális erőre beállítani.

A tok véleményem szerint 10-ből 9 pontot kapna, egyetlen gyenge pontja az övbújtató, amelyet ugyan felraktak a késre, de teljesen haszontalan. Ha egy kicsit szélesebb övet rakunk bele (pl. Blackhawk! rigger belt), máris csak állni lehet a késsel, ülni nem. A keskeny a bújtató miatt a kés nem tud velünk együtt mozogni, marad mindig az övvel 90°-os szöget bezárva, ami elég kényelmetlen. Az övön való hordásra az egyetlen jó opció, az, ha felülről a 2. molle csíkot kihagyva fűzzük be a „molle back”-et és oda fűzzük be az övünket, ebben az esetben a kés kissé feljebb kerül, mint a bújtató használatakor, kényelmesebben is tud mozogni, még ha kocsiba ülünk vagy sétálunk, esetleg letérdelünk a földre sem fog túlzottan zavarni a mozgásban. Ezenkívül a „molle back”-nek köszönhetően a kést rögzíthetjük szinte bármilyen molle platformra, a málhamellénytől kezdve egészen a hátizsákunkig, ahová felfér.

A tervezők eredeti elgondolása, hogy egy közel $170 árú dzsungel machetét áruljanak biztos helytálló és működőképes, de véleményem szerint egy sokkal multifunkcionálisabb eszközt sikerült alkotniuk. A kés elsőre talán esetlennek tűnhet, de egy sor apró, haszontalannak gondolt elem segíti a felhasználót, hogy szinte bármilyen feladatot el tudjon végezni a késsel. Nyilván almahámozásban esetlenebb lesz, de nem annyival, mint azt elsőre gondolnánk. Amire egy kisebb kés alkalmatlan azt viszont méretéből kifolyólag gyönyörűen el tudja látni. Ha valaki a minimális tömeg / maximális teljesítmény hatékonyságú eszközöket keresi, akkor a Junglas opció lehet. Véleményem szerint egy ESEE 4-et, egy kis baltát és egy fűrészt ki tud váltani egyszerre, jó hatékonysággal. Ha csak egy kést viszünk magunkkal (pl. egy kis 8 cm-est), akkor mellé jó opció lehet az ESEE nagytesó.

Mint általában, most is a konyhai teszttel kezdtem. A borotvaél, a széles penge és a relatíve nagy tömeg miatt probléma nélkül elboldogultam ezzel a késsel a konyhában. Az egyszerűbb dolgokat, mint kenyér, paradicsom, paprika, hagyma szeletelte, aprította szépen. A penge szélessége miatt viszonylag természetes szögben tudtam vele a vágódeszkán dolgozni, nem igényelt semmilyen könyökficamító manővert. Nyers hússal a kés szintén nagyon jól boldogult amíg aprítani és darabolni kellett, de a kifinomultabb manőverek nehézkessé váltak. A pengére ráfogni a szélessége miatt lehet és ez segíthet is valamennyit, de egy kisebb kés kényelmesebb erre a feladatra.

A tűzrakónál elkelt a segítség, az esti grillezésre kellett némi fát előkészíteni, hogy lehessen egy jó tüzet csinálni. Éppen kapóra jött, mert ez kellett a Junglasnak. Először az előkészített rönköket hasogattam félbe. ezek körülbelül alkar vastagságnál kezdődtek és olyan 20-25 cm átmérőig mentek. A fa már jó száraz volt (cseresznye) de a késnek semmiféle akadályt nem jelentett. Egy nagyobb fa segítségével kalapáltam keresztül a fákon, egyiket a másik után, de semmilyen nehézségbe nem ütköztem. Mivel a penge jóval hosszabb, szélesebb, mint a kis Husquarna baltám, ezért ha el is akad, sokkal könnyebben keresztül lehet erőszakolni a fán. Persze egy kis baltával ebben nem veheti fel a versenyt a kés, de nagyon szoros 2. helyet tudhat magáénak. A hasogatás során sem a fák csomóiban való elakadáskor, sem máskor a kés nem sérült, a borotvaéle is megmaradt.

Amikor a nagyobb rönköket kettő-három darabra hasogattam, kezdődött a további aprítása vékonyabb hasábokra. Egy baltával ez már kényelmetlen szokott lenni, azonban a Junglasnak érthetően ez is nagyon jól ment, az élet ráhelyezve egy dorong segítségével egyet ráütünk és az 5-10 centi átmérőjű fák szépen ketté is vállnak.

Amikor már előkészítettem a fákat méret szerint, ahogy egymást fogják követni a tűz meggyújtása során, el kellett készítenem azt is, amivel begyújtom. Ehhez tollas ágat használtam, amit a Junglassal készítettem el. Az eredmény meglepő. A nagyon magas levezető élnek és a még mindig borotva élszalagnak köszönhetően könnyű meló volt, csak arra kellett figyelni, hogy a kés súlya miatt ne szaladjon az ember túl és ne vágja le, amit már sikerült félig leválasztani a fa többi részéről. A tollas ágak elkészültével már nem is volt más dolgom csak begyújtani a tüzet. Összességében elmondható, hogy a kés hozta, amit elvártam tőle. Kicsitől a nagyig mindent megoldott. Faragással talán tehettem volna egy próbát, de véleményem szerint az már elég távol áll az eredeti tervezett felhasználástól, hogy kihagyjam.

Az utolsó teszt során abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy lemehettem egy barátommal a telkükre, ahol volt néhány olyan fa meg bokor, melyeket ki kellett irtani. Valamiért pont rám gondoltak, hogy ebben segítséget nyújthatnék (rejtély miért). Egy elég beteges szilvafától és egy kis bokortól kellett a kertet megszabadítani. Ez már olyan feladat, melyre a kést eredetileg is tervezték, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy egy baltához képest miképpen dolgozik.

Az áldozat szilvafa 5 éves volt, kb. 1,5 méter magas, felkar vastagságú törzzsel. Először a leveles gallyakkal kezdtem, ezeket egy-egy csapással távolítottam el. Amikor már kényelmesen hozzá lehetett férni a fa törzséhez, akkor nekiálltam annak is. Első csapás felülről érkezett kb. 45 fokos szögben, majd ezt egy vízszintes követte. ezt még kétszer ismételtem meg. Az utolsónál már nem is volt szükség a vízszintes csapásra, mert a fa le is esett, csak a földből kiálló törzs darabja maradt állva. Meglepődtem, hogy milyen gyorsan ment, de örültem neki, mert hozta azt a teljesítményt, amit kellett.

A folytatás a bokrosban következett, ahol számomra két ismeretlen fajtájú cserjét kellett megkopasztanom. Itt sem okozott a kés meglepetést. A száraz fás részeket és a leveles ágakat egy csapásra vitte, mindenféle megerőltetés nélkül. Az egyetlen, amire vigyázni kellett, hogy ne lendítsek túl nagyot a késsel, mert ha nincs, ami megállítsa, akkor azt nekem kell, ez hosszú távon elég megterhelő tud lenni. A két bokor 3-4 perc alatt eltűnt, ezek után már csak takarítani kellett.

Összességében azt kell mondanom, nagyon meg vagyok elégedve a késsel, szerintem minden tekintetben kiválóan teljesített. Minden forintot megért, legalábbis nekem, aki használom most is és a jövőben is. A késhez egy minőségben hozzá illő tokot is kapunk, ami ugyan kicsit kényelmetlen övön, de hátizsákon már eltűnik és rögtön nem is zavar minket. A karbantartása nem igényel nagy varázslást. Én langyos vízben le szoktam mosni a pengét aztán hagyom megszáradni szabad levegőn, majd a végén fegyverolajjal átkenem az él szalagot, meg a gravírozott részeket. A kés ezen kívül csak élezést igényel. Én szokás szerint a Spyderco 303 MF köveket használom, ezzel elég kényelmesen újra lehet fenni a kést. Mivel a tesztek után még mindig borotválta a szőrt. Ugyan annyira nem lelkesen, mint az elején, ezért a kő finom felével újrahúztam párszor az élet, ennél több nem is kellett neki.

Zozo*HC*

(Képek: Zozo*HC*, web.)