Pongrácz Gábor friss és lelkes éltársunk rajongását a légfegyverekről a késes irányába fordította. Honlapján több késes ismertető, teszt olvasható, melyek közül egyet a fórum késtesztjei között is megmutatott. Az eldugott topik helyett ennek bizony a blogon a helye! Ponggi írása remélem bennetek is ébreszt egy kis késtesztelhetnéket, melynek tapasztalatait esetleg megosztanátok.
Sziasztok! Már régóta gyűjtöm a bátorságot, hogy itt hazánk késszakértői előtt valamit le merjek írni. Sokat segített ebben, hogy szeretettel fogadtatok, és igazi portáltagnak tekintetek. Köszönet! Sok csapongásom volt, de lassan kezd letisztulni számomra a kép. Megtaláltam a számomra legkedvesebb EDC kést egy Benchmade 13960 HD Osborne Axisban. Rávezettetek, hogy erdőben fixet…. Most ezt a témát feszegetem. Kipróbáltam az egy és igaz Fällkniven F1-et, de az az általános mindenes volt, most már kezdek úgymond specializálódni, azaz tudni vélem, hogy mit is szeretnék….
Célom egy erdei fix volt, aminek igen jó a metsző képessége, jó éltartó, de az én felhasználási körömben megfelelő strapabíró is egyben. Gomaster, és Ignazio éltársak jóvoltából sikerült megtapasztalnom a skandináv élezésű fix kések élményét. Az F1 pedig érzékeltette a konvex él előnyeit, hátrányait. Kikristályosodott, hogy nekem egy 95-110 mm pengehosszúságú, 3-4 mm vastag skandi az egyik befutó. Szerettem volna, ha full tang (kontúros) a kés és valami félig meddig rozsdaálló, éltartó anyagból van.
A jól ismert gyerekmondóka (esetleg Hobo Vadászat albumáról is ismerős lehet – hátha valakinek nem volt gyerekszobája) analógiájára került látóterembe csodálatom későbbi tárgya. „Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte….”. Blademan és Nádor éltársak beszereztek egy Enzo Trapper D2 skandi pengét, Ronin mester klasszul felmarkolatozta…. aztán Ponggi jól kipróbálta.
Mi volt a bökkenő? A D2 acél maga. A fórumon sokan írtatok erről a szerszámacélról. Nos, ez a penge nem a D2 porkohászati változata. Az acélról leírt sok jó tulajdonság mellett, volt egy lényeges iránymutatásotok, mely szerint az élszög legyen 40°-os, különben kipattogzik. Ennek a késnek a skandi élszöge 18°-os! Két napot olvasgattam a netet és egyben teszteltem Blademan idegrendszerének szakítószilárdságát. A weben sokan írták, hogy nem értik ezt a kipattogzás mizériát, mivel nekik is van ilyen késük, használják és semmi gondjuk vele. Lényegesen többen viszont arról mesélnek, hogy kipattogzik és/vagy O1 acéllal működik skandin, ha D2, akkor másodlagos élszalagot kell rátenni. Úgy döntöttem, nem kell nekem D2-es Enzo, de aztán mivel tudom milyen, amikor egy gyerek rákattan valamire, mégis megadtam magam.
Immáron volt egy Enzom, az első lépés természetesen az élezés. Sajnos volt már rajta élszalag, ráadásul nem egységes szélességű. Ez tulajdonképpen tök jó volt, két napig szenvedtem vele, mire megtanultam, hogyan is kell skandit könnyen élezni és persze mivel célszerű…. Eleinte DMT coarse nagy kő, aztán amikor két óra után sem lett jelentős javulás, előkaptam Tüsi tömbjeit…. Na, az vitte mint állat, de annak nyomait eltüntetni hasonló cirkusz volt. Lassan befontam a hajamat…. Másnap kínomban előkaptam egy precíz alumínium zártszelvény darabot, ráhajtottam némi P500-as smirglipapírt és bevizeztem. A kést, mint egy reszelőt nekieresztettem a blokknak. Hipp-hopp, cefet módon borotvált. Végül a 204-es Spy kerámiákkal fejeztem be, bár elég lett volna még cirka 3 smirgli P2000-ig.
Szombat-vasárnap a Duna-parton valahol Bp. és Szentendre között kipróbáltam pár kést. Itt volt keményre száradt fa és bozót minden mennyiségben. A kések között szerepelt Ronin Faragó+ (lapos leélezéssel, élszalagosan, 5mm vastag Sleipner penge), Finn Puukko, 3 mm vastag Polar szénacél skandi pengével és a D2-es Enzo Trapper a maga 3,6 mm vastagságú skandi pengéjével.
Ronin mester pengéje az F1-hez képest sokkal jobban metszette az ágakat, nagyon tetszett.
Ezt követően próbáltam a Puukkot…. Döbbenetes élmény volt. Olyan finoman metszette el a gallyakat, mintha nem is lett volna ellenállása. A vastagabb ágakat is nagyon vitte.
Ekkor jött az Enzo. Eleinte finoman 4-20 mm-es friss gallyak lemetszése, majd penge vizslatása történt. Mivel nem láttam sérülést, ezért vastagabb ágak levágása, majd suhintva lecsapása következett. Bevallom, ezt nagyon élveztem, mivel döbbenetes pusztítást végzett a skandi penge. Időnként váltottam, a Puukko-t is befogtam. Ez utóbbinál a nap vége felé már éreztem, hogy kevésbé metsz, mint a D2 Enzo. Ekkor sem volt szemmel látható gond a pengével, ám csak ezután jött a 8 cm-es száraz ág. Simán faragtam, vágtam bele éket.
Otthon 30x-os nagyító alatt találtam pár kitöredezett részt, de ezek viszonylag picik voltak, cirka tizede, mint az S30V-s még nem publikált élszalag tesztem esetén. A kicsi kitöredezést nem is értettem, nagyobbra számítottam. Jött a penge rendbetétele. Ekkor jöttem rá a smirglis élezés egyszerű és nagyszerűségére, és sikerült végre az én értékrendemnek megfelelően kinéző élt produkálni. Vasárnap újabb teszt, de itt már csak az Enzot vittem a Duna-partra. Volt minden, ám itt az ütőfás fakivágást is belevettem a tesztek közé. Otthon ismét megvizsgáltam az élet. Semmi kipattogzás, pedig a tegnapi teszt után jobban dolgoztam vele. Később rájöttem az okára. Az első élezéskor annyi időt elkínlódtam a helytelen technikával, hogy sorja mentesítésre már nem volt elég türelmem. Második este viszont a smirglis megoldás annyira gyors és tökéletes volt, hogy kényelmesen végigéleztem a kést egészen a Raga bőrélezőig…. Gyakorlatilag ahol maradt sorja, azt a teszt során „gyökerestül” kitöredeztem.
A vicc, hogy este a kés még életben volt, azaz reszelősen, de tisztára borotvált. Picit el is vágtam a karomat.
Ponggi
(Képek: Ponggi, Ronin, web.)
Akkor megtaláltad az igazit az Enzo-ban?
Nagyon jók az írásaid,ezt is élvezettel olvastam!
Gratula a cikkhez !
D2. Hehehe, láttam már annyiféle állapotban. Élesen is, de sérülten, kipattogva is (a tiéddel kb. megegyező, valamint annál nagyobb élszöggel egyaránt), és sokféle felhasználót is láttam már. Olyat is, aki esküszik rá, és olyat is, aki soha többet…
Szóval egy jó nagy kérdőjel ez az acél. Jó lenne persze, ha megbízhatóan úgy viselkedne mindig, ahogy a tesztelésed alatt, mert könnyen beszerezhető, és nem is drága alapanyag. De többek között visszatart az a tény is, hogy mióta kést készítek, kétszer kellett új kést adnom egy régi helyett garanciába. Mindkettő D2-es volt.
Koszi a leirast Ponggi !
Elvezettel olvastam, remelem meg sok boldogsagod lelled az uj kesedben es az elezeseben!
Hulk: nem maradhat az Enzo. Nehéz döntés volt, mert az én igényeimnek totál megfelel, de akkor a HS Vaddisznót kellett volna eladnom, attól meg képtelen vagyok megválni. Kompromisszumos megoldás, ma érkezett az Enzo Birk D2/Sc bicskám, azaz a tuti penge megmarad, és a folderek között könnyebben válok meg valamelyiktől.
HS: Igen, olvastam, hogy a D2 igen sokféle lehet. Én picit bízom az Enzoban, hogy az acél minősége, és a hőkezelése megfelelő.
A jelek szerint nagyon kifogtál valami szerencsés darabot. Ha ennyire tetszik, akkor én lehet, hogy nem válnék meg minden áron tőle, a helyedben. Hisz tudod, nem az a kérdés, hogy milyen kés kell, hanem hogy milyen sorrendben. 🙂
Ezen a lejtőn nem tudnék megállni…
Ha Ed jó ötletnek tartja, írok egy kis tesztet, élménybeszámolót az Enzo Birk D2/Sc -ről is, csak még pár nap, hogy igazán birtokba vegyem, kipróbáljam…
Ponggi!
Köszi a cikket, jó volt! Nagyjából ugyanoda járhatunk késtesztelni…
Sanyi!
Ezt a D2-s kérdőjelet nem lehet kiegyenesíteni….? Engem nagyon érdekel, hogy milyen ez az acél, és mitől ilyen megosztó. Nem lehetne ezt is górcső alá venni, mint azt más acélokkal is tetted? Sokan okulhatnánk belőle, (Te meg jó sokat fáradozhatnál…)
D2 részről nekem ez volt a 3. ilyen pengém. Az első egy Benchmade 960 Osborne, amiből egyik kollégámnak kettő volt. Most Mokusnál van, párja kollégámnál a mai napig EDC használatban. Neki annyi észrevétele volt, hogy amikor pár hétig nem használta, talált rajta pontrozsdát, ám ez igen csak felületi volt. A második egy Seki Encounter volt, ami szuperül működött, de egy másik kollégám szenvedélyesen lecsapott rá. Most van egy negyedik (Enzo Birk)… Nekem nagyon jó emlékeim vannak a D2-vel kapcsolatban, viszont tény, hogy nyersanyagként sosem szereztem be ilyen acélt. Lehet, hogy más minőséget kap pl. a Benchmade, mint egy privát vásárló? Vagy nem ugyanaz a beszerzési forrás?
Gratu Ponggi, klassz bemutatót írtál! 🙂
D2. Csak egyetérteni tudok Sanyival. Vagy nagyon jót kapsz, vagy nem. Vagy töredezik az élszalag, vagy nem. Vagy tartja az élét, vagy nem… Függhet gyártótól, hőkezeléstől, élkialakítástól, ezek összességétől – még talán a csillagok állásától is… (Pozitív példának azért említhetném, hogy Bob Dozier állítólag csodát művel ezzel az acéllal – valamit sejthet talán az öreg a hőkezeléséről…)
Skandi élnek én mindenesetre inkább alacsonyan ötvözött szerszámacél vagy rozsdaálló Sandvik anyagot preferálnék, mert azzal BIZTOSAN tudom, mire számíthatok. 😉
Köszi Golbat az elismerést! A Sandvik nekem is kedvenc! 🙂
Gratulálok ! Már régota olvastam ilyen élvezetes leírást. A kések igazi rekmekmüvek.
Én is a Ponggi- féle hezitálók közé tartoztam, amikor először az EnZo trapperre vigyázó szemeimet vetettem. Aztán a tavaszi Fehován éppen akkortájt beszélgettem Hegyes Sanyival, sok mindenről, szóba került a D2 is, mint misztikus acélfajta. Ő akkor azt mondta, hogy skandi köszörüléshez nem ajánlja, a kis élszöggel csak a problémák lehetnek, ez egy szerszámacél. Ezért én egy EnZo D2/ flat pengét szereztem be, és azt markolatoztam fel. Ezzel semmi bajom, bár az igazsághoz tartozik, lehet, hogy a skandival sem lenne, ez már titok marad.
Skandinak szerintem maradok a jól bevált Sandviknál. Azt amúgy sem szeretem ilyen vastag anyagból, mint a Trapper (3,5 mm), 3 mm alatt nem olyan bumfordi – szvsz.
Bocsánat, az elismerő szavakkal adós maradtam: köszönöm az élvezetes tesztet! A saját honlapodon minden tesztet elolvastam már, Ponggi, esti kikapcsolódásnak ideális 🙂 Kíváncsian várom a Birk tapasztalataidat, és bármi más írást, ami felkerül.
Olvasgatom ponggi új oldalát, hát eléggé belecsapott a lecsóba. Nem semmi kis gyűjtemény.
Azért remélem ezt nem hagyja abba egy csapásra, mint a légpuskás oldalt, ha majd egy két fórumtag beolvas neki.
A D2 különböző neveken egy rendkívül régi és elterjedt szerszámacél mind Európában, mind Amerikában, mind Ázsiában. Nagyon nem mindegy, hogy a Crucible vagy Uddeholm szintű játékos gyárából került ki, vagy valami falmelléki pakisztáni vasmű kavarta-e össze.
Ez pl. mind D2: http://zknives.com/knives/steels/amtek_d2.shtml
Én is hallottam a D2-ről jót és rosszat is. Nekem van egy Ontario RAT-7 D2-es vasam és eddig kifogástalanul „működik”. Két éve vettem. Amúgy köszi a cikket.