Késportál

Idén is ott voltunk a nemzetközi fegyvekiállításon, de a tavalyi beszámolókhoz képest ezúttal gyorsak és részletesek leszünk, nem fogjuk ellustázni a dolgot.

Az IWA a saját területén a világ egyik legjelentősebb rendezvényeként immár harmincnyolcadik alkalommal nyitotta meg kapuit, méghozzá több, mint ezerhatszáz kiállítóval, amelyek közül számosan kifejezetten portálunk témájába vágnak. Szerencsére túl sok trendet nem kell meghatározni, mert a változatosság gyönyörködtet, és sok gyártó sokféle irányba ment. Három dolgot emelnék ki a rengetegből. Az első a világszerte egyre szigorodó törvényi szabályoknak való megfelelés, illetve ennek kényszere. Jó példa erre a Pohl Force (D) és a Messerkönig (A) által megálmodott, kényszerű fából vaskarika, az egy kézzel nyithatatlan „taktikai” – így viszont Németországban is szabadon hordható – bicskatípus. A kínos mosoly persze mindkét pultnál megjelent, amikor szóba került, hogy közben a pultban ott hevertek a legváltozatosabb, 12 centiméterig legálisan hordható fixpengések. A második a csúcstechnológia látványos előretörése minden téren. Ez eddig is megvolt sok helyen, de most már egyre többször bukkannak fel a láthatóan lézer, vagy CNC segítségével készült darabok. Már a hagyományok sem maradtak érintetlenül, hisz’ extrém Laguiole újraértelmezéseket is láthattunk, nem is egyet, amelyek a hagyományos formákat gondolták tovább. A harmadik pedig az online jelenlét minden formája: közösségi oldalakon, blogokon, fórumokon. Nemrég még nem is gondoltuk volna, hogy mindezeken a felületeken keresztül mennyi információ áramolhat és mekkora sebességgel. A gyártók egyre nagyobb számban ismerik fel a dinamikus internetes jelenlét jelentőségét, és komoly erőfeszítéseket tesznek. Nem egy cégnél külön embert vettek fel kizárólag az adott márka megfelelő online képviseletére. Ez főleg annak tükrében érdekes, hogy gyakran csak pár fős vállalkozásokról beszélünk.

S most zuhanjunk is bele a gyors listába, amelyből majd egy-két jelentősebb tételt részletesebben is tárgyalunk.

Gerber. Bear Gryllst eddig sem kellett félteni a hírnevében rejtőző lehetőségek kiaknázatlanul hagyásától, a Gerberrel (és annak marketinggépezetével) történő együttműködés azonban újabb frontot (és rögtön dimenziót is) nyitott. A nagy márka cégére alatt szinte teljes egészében a Bear Grylls-féle túlélőkések és -készletek domináltak, olyannyira, hogy gyakorlatilag semmi mást nem hoztak ki, pedig lett volna mit. A teljes BG-paletta egy parangból, egy fixpengésből, egy kis zsebkésből, két multifogóból, egy önálló szikravetőből (más kialakításban, de a túlélőkés tokjával is jár egy) és két különböző méretű túlélőcsomagból áll.

A kések és a szerszámok inkább a meglévő Gerber kések feltuningolt, bergrillzesített változatainak tűntek. Kivételt ez alól csak az igen látványos parang jelentett, amely modernizált klasszikus, valamivel ergonómikusabb markolattal és megkérdőjelezhetően ergonómikus tokkal. A tartósságát majd meglátjuk.

A standon naponta többször lehetett tesztre jelentkezni, amely a paranggal történő kenderkötél-vágásból, faragásból és szikravető-próbálgatásból állt. Kis csapatunk egyik tagja egy ilyet fölényesen meg is nyert, mert bár elsőre a kirakott, már nem túl éles tesztparanggal még négyszer kellett a kötélre csapnia, a pultról leemelt, gyári élű darabbal (no meg a felsőzsolcai huszárvirtussal) ez már egyetlen sújtással sikerült. (Az Ultimate Knife szikravetőjének elhelyezése viszont szinte felkérés a táncra. A demódarab már lötyögött, mert egy gumigyűrű és némi műanyag hivatott a helyén tartani. A tok külső oldalán, fejjel lefelé… Z.) (Persze ilyesmiben a látogatók is ludasak lehetnek, el nem képzelitek, mikre nem képesek a bemutatódarabok amortizálásában. Hogy a szikravetőnél maradjunk: volt, aki simán a kés élével kezdte faragni a rudat. E.)

Mora. Az idén 120 éves cég tavalyi nagy megújulása az idei sziporkázásra már kevés helyet hagyott, egy régi klasszikusból azonban mégis sikerült látványos szikrát kicsiholni. Egy egyszerű Buschraft tokjára ráragasztottak egy kombinált tartót, ami kis gyémántporos élezőt és szikravetőt hordoz.

A karmos megoldás már önmagában is kiválóan rögzíti a rudat, de a műanyag fogantyú alatt még egy, a képen nem látható bütyök is gondoskodik az elveszthetetlenségről.

A kés finiseléséből kihagyták a polírozást, és a teljes fokot a hatékony szikratermelés érdekében karistolósan szögletesre hagyták. Az előzetes ártipp valahová a hagyományos Bushcraft duplájára teszi az árat, de ez még változhat, mert prototípusról beszélünk, mindenesetre gyönyörűen hányta szikrákat. A Bear Grylls készletek csillogása mellett persze igencsak szerény szettről beszélünk, hatékonyságában azonban aligha kell kételkednünk. Megjegyzendő, hogy a gyémántos betét kivételével minden svéd termék. A másik két apróság az átdolgozott filézőkések, illetve a Rescue modell voltak.

A filézőknek leginkább a tokja lett új, jó szellőzést adó rácsozattal és forgó övbújtatóval, a Rescue pedig egy eddig is gyártott speciális modell megnyitása az átlag piac felé, egy – fogazott – Craftline TopQ Rope tompa heggyel. Végül pedig esztétikai újdonságként, a műfaj kedvelőinek a Bushcraft megjelent erdei és sivatagi kamuflázs külsőben is.

Kershaw–ZT. Itt sajnos, bár sokat akartunk, csak keveset markoltunk. A postai csomagküldés ördögi körei miatt konkrétan nem más, mint pont az újdonságok, prototípusok és a drágább darabok maradtak ki a kiállításról. Ígéretek és képek formájában azért kaphattunk némi képet, hogy merre tart a cég. Talán a Tim Gylean és a Rick Hinderer által tervezett darabok lesznek a leglátványosabbak közülük, meglátjuk.

SOG. Szinte minden újdonság kint volt, bár némelyik még csak prototípus formájában. A vékony – Kershaw Breakout-hoz hasonló – kis automatáik, a Spec Elite-ek érdekes, relatív úriemberes darabok lettek, erős nyitással.

A korábbi modellek variációi közül talán a Jungle Canopy és Warrior volt látványos. Ami meglepően ütősre sikeredett, az a Forge. Talán valahogy át kellett hidalni a több ezer dolláros Kikuk és az átlagos SOG-ok közötti szakadékot – így elsőre sikerült is. Kidolgozása nagyon jó, fogása kényelmes, igen látványos, hathüvelykes pengéjű kés VG10/420J2 San Mai-ból.

Condor. Az új darabok közül főleg a könnyebbek voltak kint, vélhetően a reptéri díjak miatt. A Mini Bushlore egy érdekes próbálkozás az ismert róka bőrével, kisebb kézben nagyon jól fekszik, a 35 dolláros ajánlott fogyasztói ár pedig már önmagában is érdekessé teszi. A Law Enforcement Knife mikarta markolatpaneljei szinte megduplázták az árát a Mini Bushlore-hoz képest. (Értelmét nemigen láttam. A képviselő kerek perec bevallotta, hogy ezeknek a késeknek egy része inkább látványos, mint hasznos – vicces volt ezt hallani, amikor épp egy Bush Cutlass Machetét tartottam a kezemben… Z.) A Tramontina legnagyobb konkurenseként az anyacég Imacasa főképp a nonstop gyártott klasszikus macsetékkel, és más vasakkal keresi a kenyerét. Érdemes megtekinteni a honlapon a 260 különféle modellt. Ami még mindig csak macsete!

Hogue. Az idei év újdonsága egy Elishewitz által tervezett taktikai kés. Az EX-F01 érdekes választ ad egy gyakran feltett kérdésre. Ha csavarral zárjuk le a túlélőfelszerelésünket a markolatban, akkor mivel nyitjuk ki, ha már csak a késünk marad? Pl. SASS (Stoskopf Advanced Survival System). Az egész kényelmes fogású, robosztus kés markolatpanelje egy kis csavarhúzót rejt, amivel bármikor hozzájuthatunk a rejtett dolgainkhoz. Ettől eltekintve egy jól összerakott, minőségi, általános célokra is jól használható eszköz kétféle méretben.

Benchmade. Teljesen átpozicionálták a frissen megszerzett Lone Wolf márkát. Egyszerűsítve: a taktikai darabok mentek a HK név alá, az elegánsabbak a BM-hez, a LW pedig egy egyszerű, outdoor jellegű szériává vált.

Ezzel viszont az újdonságok nagy része ki is van lőve, tehát ha ismerős formát látunk, az nem véletlen. Ehhez hozzájön az évenkénti újabb kampó és toll is. A Bone Collector bicskákból van immár fanyelű (dió) változat is.

A Triage egy mentőkés kampóval, üvegtörővel, egész kényelmes csomagolásban. A Rant és Nim Cub kicsit megújult, s kivételként NTK néven a BM-hez került az egyik régebbi Lone Wolf modell. A Harley Davidsonnál még egy igazi kocsmai igazságosztó darab is megjelent T-Rod néven, ami egy alumíniumnyelű normál kés, amit egy mozdulattal maroktőrré lehet nyitni.

Victorinox. Az egyetlen lényeges újítás a Tomo néven kihozott kis szögletes bicska, a Classic hagyományos tollkés-reszelő-olló hármasára építve, kulcskarikával, sok színben. Az újdonság lényege kettős. Az első a dizájn, Kazuma Yamaguchi, a tokiói Abitax tervezőiroda alapítója rajzolta újra a formát. A második a környezettudatosság. Mind a markolat anyaga, mind a csomagolás újrafeldogozott, vagy könnyen újrafeldolgozható anyagokból készült. A forma megítélését ránk bízta az alkotó. (Hát, a dizájn még a legkevesebb lenne – az egyébként is ízlés kérdése –, de közelről ez a műanyag valahogy nagyon olcsónak tűnik, olyan, mintha PET-palack kupakok újraformázott műanyagából lenne… E.) Az USB kulcsos modelleket egy kicsit áttervezték, laposabbak lettek és nemsokára drasztikus kapacitásnövekedés is várható.

Wenger. A domináns újdonság, amely a Wenger-stand külcsínét is alapjában határozta meg, egy igencsak specializált modell: a titán(paneles) hegymászóbicska volt. Ueli Steck tervezte, akiről aztán biztosan elmondható, hogy nem csak ugatja a hegymászást: ő tartja például az Alpok három legendás hegye, az Eiger, a Matterhorn és a Grandes Jorasses északi fala megmászásának sebességrekordját. Ueli Steck a bicskát úgy tervezte meg, hogy azzal a különböző hegyi sportoknál használatos felszereléseken szükséges, de célszerszámokat igénylő állításokat a terepen is el tudjuk végezni, és ehhez kompakt, nem túl nehéz eszközünk legyen.

Három változatban (s egyben vastagságban) létezik, ezekből mindegyiken találunk egy jellegzetes, félhold formájú pengét fogazott éllel, illetve három kivágással hatlapfejű csavar vagy anya szereléséhez, plusz egy sztenderd hex-bit befogadására szolgáló foglalatot. (A penge záras, amely a logó benyomásával oldható). Ezeken túl pedig igényeinknek megfelelően választhatunk reszelővel, csavarhúzóval, fűrésszel stb. ellátott változatot is, a legnagyobb modell tömege 100 g. A standon hangsúlyt kapott még a kevésbé ropogósan, de még mindig friss EvoWood sorozat, amely svájci diófából készült nyélpaneleket használ, illetve az ötéves, még mindig tartó Pangaea-expedíció által használt, 2010-ben megjelent, a Rangerre épülő, két nagypengés és fogós Mike Horn bicska.

Folyt. köv.

Szöveg és kép: Zergényi Zoltán, Rózsa Edvárd