Késportál

Kalóz Tamás (Pirate) éltársunk többféle multifogót birtokol, azokat rendszeresen használja. Úgy gondolta, kicsit összefoglalja két különböző gyártó egy-egy modelljével szerzett tapasztalatait és megosztja velünk. Vásárlás előtt álló bizonytalanoknak mindenképpen hasznos olvasmány!

Elérkezett a pillanat, amikor lehetőség adódott számomra is, hogy egy saját tapasztalataimat bemutató cikkel hozzájáruljak a Késportál közösségének munkájához. Utóbbi időben egyre jobban a multifunkciós eszközök felé fordult az érdeklődésem. Előrebocsátom, hogy maximálisan osztom azon nézetet, amely szerint „ami mindenre jó, valójában semmire sem igazán jó”. Mindenhez külön célszerszámot beszerezni azonban lehetetlen vállalkozás, esetlegesen fölösleges is. Amikor rendszeresen visszatérő a feladat, számít a ráfordított idő és energia, illetve a kivitelezett munka minősége, akkor nincs mese, célszerszám kell. De sokszor adódik egy-egy helyzet, amikor kéne egy „izé, bizgentyű, valami hogyishíjják.”. Az érem másik oldala viszont, hogy határt kell szabni az ésszerűség és praktikum összhangjában az eszközök funkcióját, számát tekintve. Tehát adódik a tény, jó lenne egy kompakt eszköz, ami leleményességgel, ügyességgel, némi tapasztalattal kisegíthet a bajból.

Úgy adódott, hogy egyszerre került elém egy SwissTool és egy Leatherman multitool. Ennek a ténymegállapításnak azért tanúsítok nagy jelentőséget, mert értékesítési pontokon sosem állt módomban a két eszközt egymás mellé téve elmélkedni, azok tulajdonságairól. Sokszor találkozom másoknál is a kérdéssel amely engem is kínzott: „Melyiket szeressem?” Végig gondolva utamat a multitoolig, felismerhető mérföldkövek szegélyezték a folyamatot. Victorinox Climber – Victorinox Handyman – SwissTool – Leatherman Charge Tti. Természetesen voltak kitérők, zsákutcák, kalandok, de a mérföldkövek nagyjából látszanak. Ahogy változtak az elvégzendő feladataim, igényeim, és nem utolsó sorban a financiális lehetőségeim úgy jött el a pillanat és a felismerés: Másik (is) kell.

De most már ideje a lényegre térni. Az összehasonlítás az eddigi tapasztalataim alapján kialakított személyes véleményem. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy nem termékismertető szerkesztése volt a célom, hanem pont arról értekezni, ami nincs a termékismertetőkben. Szándékomban sincs megmondani a „tutit”, de ha másokat is saját tapasztalataik megosztására sikerül ösztönöznöm, netán vitát generálok a fórumon, azzal is a felhasználók javát szándékozom szolgálni. Így talán előkerülnek azok a tapasztalatok, melyek léteznek, de képletesen szólva a feldobott labda hiányában nem adódott alkalom azokat leütni.
Egyik tesztalanyom jelen esetben a Victorinox SwissTool 3.0323.L modell lesz. Ez két késpengés, az egyik egyenes élű, a másik hullámos (más verziókban a fogazott élű penge helyett olló vagy fogazott élű „zsigerelő” penge található). Gyári tartozék egy bőrtok hozzá, ezt a kód utáni „L” betű jelöli. Az összehasonlítás másik résztvevő eszköze a Leatherman Charge TTi lesz. Az alap „kiépítés”, gyári tartozék egy prémium tok (bőr-gyöngyvászon), az alap bitkészlet, illetve az akasztó gyűrű és az övcsipesz.

Ejtsünk pár szót a markolatokról vagy más néven a szárakról. A SwissTool esetében kicsit kockára sikerült a formavilága, de funkcionálisan működik. A szerszám szép fényesre polírozott az összes elemével együtt (kivéve a fogót), elegáns darab benyomását kelti. Előnye a könnyen tisztíthatóság, hátránya, hogy jobban csúszik izzadt, olajos kézben, valamint az apró karcok is jobban látszanak rajta. A száron található méretbeosztás jól látható, használható, sokszor jól jött. A szárak derékszögbe állítási lehetőségét is hasznosnak ítélem. 180 fokba tökéletesen beállíthatóak a szárak a fogófejnél fogva. Így több mint 20 cm is mérhető vele. A markolat végén a különböző eszközök biztosítására szolgáló retesz jól kezelhető, sosem volt velük semmi gondom.

A Leatherman Charge TTi érdes felülete épp ellenkezője az előbbi polírozott felület előny-hátrány tulajdonságainak. Anyaga titán ötvözet, polírozott felület nem található rajta. Méretben az egész eszköz kisebb, végei „gömbölydedebb” formavilágot képviselnek, lekerekítettek az élek. A markolat fogása jobban emlékeztet egy sztenderd fogóéra, de azért nem keverhető össze. A méretbeosztások itt is megtalálhatók, viszont nekem nem a diszkrét elegancia jut eszembe a használatáról, inkább a kényszerű helykeresés. Funkcionálisan használható, viszont a SwissToollal ellentétben nem annyira elegánsan lehet a két szárat 180 fokba állítva hosszabb méretet venni vele. Eleve rövidebbek a szárak, ilyenkor „halmozottan hátrányossá” válik a mérhető távolság, lévén a két száron duplázódik a méretkülönbség, illetve a fogófej állása akár útban is lehet méréskor. Amiben viszont alul marad, hogy a méréshez mindenképp ki kell nyitni a szerszámot. Összességében nem annyira „spártai” a tapintása, mint „kockásított” pályatársának.

A szárak után nézzük a fogókat. A SwissTool masszív, szerintem felveszi a versenyt egy fix fogóval. A pofák kialakítás robusztus felületének recézettsége, terhelhetősége nem okozott csalódást. Zárásuk pontos, akadásmentes. A drótvágó a bevált és általánosan elterjedt formavilágot és funkcionalitást biztosítja. Aránylag nagy, 10-12-es csavarokat is még eredményesen tekergettem vele. Én személy szerint villanyszereléshez használatos réz vezetékeken kívül keményebb dolgot nem vágtam, azt az akadályt viszont gond nélkül vette.

A Charge TTi fogóját nem mondanám robusztusnak, inkább már a finommechanikai eszközök kategóriájához közelít. Szintén pontos illesztésűek, akadás mentesek. Meg kell jegyeznem a változó igényeim kardinálisan itt jelentkeztek az utóbbi időben, ez volt az egyik kiváltó oka a beszerzésének. A fogó csúcsának kialakításánál fogva lehetővé tesz már egy kisebb méretű zégergyűrűvel történő operálást épp úgy mint apróbb alkatrészek szerelését, pozicionálását. Értelem szerűen nem próbálkoznék ezzel az eszközzel pl. egy 10-es csavarnál nagyobb fej befogásával. A fogó vágó élével kapcsolatban kaptam visszajelzést, hogy a 120-as szöggel gond nélkül megbirkózott.

A SwissTool pengéi mindent tudnak, amit tudniuk kell. Hozzák az általános Victorinox szintet. Méretük a 91 mm-es és a rögzíthető pengés modellek méretei közöttiek és természetesen ezek is rögzíthetőek. A második penge teljes hosszban hullámos éllel rendelkezik. Jól harap, 12 rétegben összehajtott Tork kendővel teszteltem, azzal a fajtával, amelyiknek a nemezhez hasonló rostszerkezete van. Hossz irányban, a perforáción kívül elszakítani lehetetlen, a nedvesség sem befolyásolja. Gond nélkül vitte, vágta nem tépte! Az élezés tökéletes.

A Charge TTi mindkét pengéje egykezes nyitású, ez egyértelműen hasznosabb a másik megoldásnál. A penge ugyancsak rögzíthető, keresztzáras megoldású. A penge anyaga S30V porkohászati acél, a másik kb. Victorinox minőség, övvágóval kombinálva. Ezt a pengét optikailag szoknom kellett, elsőre olyan érzésem volt, hogy mindjárt letörik a hegye. A pont itt a prémium acélé. A forma és méret felhasználó függő, én jobban örültem volna egy kicsit szélesebb vagy nem ilyen hegyű pengének. De legalább egy kézzel nyitható és nekem ez fontos. A fogazott penge mintája eltér a pályatársétól, egy nagy ív után két kicsi, míg a Victorinox egyenletes ívűt alkalmaz. Amit viszont nem hagyhatok szó nélkül, az az S30V pengén tapasztalható élszalag (illetve az annak csak jóindulattal nevezhető valami). Amennyire szép egyenletes a fogazott penge élszalagja, annyira megdöbbentő a „prémium” penge élezésének girbegurba vonalvezetése. A mellékelt fotó nem tudja visszaadni a valódi, lehangoló látványt.

A reszelő és a fémfűrész a SwissTool esetében sztenderd eszköz, ami érdekes, hogy nem csúcsos a vége, mint a Victorinox bicskákon, hanem lecsapott. Lehetne mondani, azért ilyen, hogy minél hosszabb reszelő felülete lehessen, de ez nincs így, némileg takarékosan bántak a reszelő fogazásának kialakításával. A Handyman hegyes reszelővégét (a képen az alsó) sokszor használtam (a kés hegyét kímélve), jó kis piszkáló eszköznek bizonyult. A SwissTool esetében ez lehetetlen, nekem hiányzik, bár lehet, hogy másnak nem fog. A fémfűrész jól jött „elkent” csavarfejek újra nútozása esetén, utolsó esélyt adva a csavar hagyományos kiszereléséhez.
A Charge TTi nagyjából azonos szint és tudás (csapott véggel sajnos), kivéve a finomabb oldalt, mely gyémántporos. Szintén a prémium kategória. Öröm a köbön. Beszakadt körmű lányok-asszonyok örök hálája lengi körbe a mestert és szerszámát…

A SwissTool fafűrésze tökéletes. Az él kiképzése magáért beszél, húzás és tolás közben egyformán működik. Elképzelhetetlen a karácsonyfa állítás nélküle. (Na jó nem a vatikáni méretre kell gondolni). Használati érték szempontjából a Charge TTi fűrésze hasonló, de inkább húzás közbeni vágásra optimalizált a fogak állása.

A SwissTool további funkcióiról is ejtenék pár szót. A lyukasztó eszköz néha jól jön, leginkább puhább anyagok, mint bőr, fa, műanyagok lyukasztására. A nagy lapos csavarhúzó vagy feszegető alkalmatosság (pl. festékes doboz tetejéhez) használatára eddig talán még nem is volt szükségem, így további véleményem nincs is róla. A kis lapos csavarhúzó hasznos, de nem szemüvegcsavar mérethez. Nekem bevált elektromos sorkapcsok apró csavarjainak tekergetésénél. A kereszthornyos csavarhúzó (philips2) szintén hasznos, a szárakat „L” alakban használva komoly erő kifejthető vele, aminek már a fej anyagának keménysége szab határt. A dugóhúzó-toldalék rögzítőfül lehet, hogy döntő szempont a gourmandok körében. A dugóhúzó nem alaptartozék, de miután hiányzott és olcsóbb, mint egy hivatásos dugóhúzó, hamar beszereztem. Igencsak bele lehet kapaszkodni a szerszámba dugóhúzáskor. A lapos csavarhúzó sörbontóval, blankolóval funkciói közül az első kettőhöz nincs mit hozzátenni, a blankolónak titulált kis hézagot néha használtam, de hamar leszoktam róla. Én nem voltam elég ügyes, vagy tényleg csak népbutítás, de nekem nem igazán működött a dolog. A vékony vezetéket eltéptem vele, a vastagabb meg nem fért bele. Akár pengével, akár a fogóval jobban boldogultam. A favésőt sem használtam sosem, nem tudom, mennyire működhet.

A Charge TTi kis csavarhúzó foglalat szemüvegcsavar méretben finommechanika kategória. A nagy bitfej foglalat speciális volta miatt lehet érdemes lesz beszereznem egy átalakító toldalékot, általánosan beszerezhető, teljes vastagságú bitfejekhez – plusz költség, de ez már maga a szabadság. Az olló ötletes megoldású rugója miatt nem lehet azt „mellé zárni”, amint más Victorinox bicska (Climber, Handyman) ollóját használva azokét gyakorta sikerült. Ezért is választottam olló nélküli SwissToolt. Egyértelműen jobb konstrukciónak ítélem a Leathermanét. Nagy dogokat nem lehet vele vágni, személy szerint megkockáztatom, hogy ötször hamarabb csapom ki az egykezes pengét, mint tamagocsizok az ollóért. De jön megint a mindent felülíró feladat: „Letörött a körmöm! Add csak ide…”

Mivel napi használatú eszközökről van szó, fontos, hogy a tokokra is vessünk egy pillantást! A SwissTool masszív bőr tokot kapott, az övbújtató szegecselve, kizárólag állítva viselhető. Sosem akartam másként. Tépőzáras zármegoldását nem kedvelem annyira. Amikor kinyitom emberek közelében, mindenki odakapja a fejét (emiatt exhibicionisták akár kedvelhetik is). A tépőzár használata véges, ezért ezt a tokot sosem használtam, helyette egy patentos bőr tártokkal helyettesítettem.
A Charge TTi tokja prémiumként van megjelölve. Bőr és gyöngyvászon vegyes felvágott. Van helye a biteknek ráadásul könnyen hozzáférhető módon, oldalt két hengeres, alul-felül nyitott hely egyéb dolgoknak, melyek a kb. toll vastagságtól valamivel nagyobbak is lehetnek. Állítva és fektetve egyaránt hordható. Mint említettem elköteleztem magam az állított verziónál. A gyöngyvásznat kedvelem, de a bőrt jobban. Meglátjuk az évek múlásával mi lesz. Patentos, ahogy szeretem, de a kétely él bennem, amikor már kellően betört, bejáratódott a tok és valaki fektetve viseli, a szerszám kivételekor vajon kipereg-e belőle a bitkészlet?

A Victorinox gyártói garanciára egy bicskám esetében volt szükségem. Korrekt volt a dolog, a forgalmazó bonyolította le, egyszerűen beadtam az egyik üzletébe (semmit nem kellett mellékelnem), majd visszakaptam. Egyedüli problémám, hogy beleestem a nyári gyárleállásba, ezért elhúzódott a dolog, de az eredmény kárpótolt. A multitoollal még nem kellett ezt igénybe vennem. A Leatherman Charge TTi reményeim szerint hasonlóan problémamentes lesz, bár ha lúd legyen kövér, szívesen birtokolnék két bitfejet a csavarokhoz, már csak a szorosság állítása miatt is, de szerintem a szakszerviz (talán jogosan) nem rajongana az ötletemért. A 25 év garancia esetében szinte már majdnem egy örökkévalóság, igaz kicsit jobban rá kell készülni az esetleges ügymenetre (számla, doboz, vonalkód), ha itthon akarja igénybe venni az ember.

Összefoglalásképpen szólnék pár szót a SwissTool összeszereléséről, minőségéről általában. A teljes egészében szegecselt szárak miatt a szorosság, feszesség nem állítható, de ennek nem is éreztem hiányát, pontosan illeszkedik minden. A szárakat kb. 30 fokos megnyitás után egy mozdulattal összecsukva semmi lötyögés! Alap állapotban hozzáférni minden funkcióhoz a fogón kívül. A fogó nyitása nem egykezes történet, viszont ez az összes többi funkcióra is igaz. Sajnos nekem aránylag gyenge a körmöm, ezért csak ésszel ugrok neki az így nyitandó eszközöknek (ez nálam minden hasonló késnél is így van). Említésre érdemes a súlya. „Emberes”, de a stabilitásnak „ára” van.

A Leatherman Charge TTi csavaros megoldású, foszfor-bronz alátétekkel. Sosem fog elkopni. A csavarok lehetővé teszik az állítást, megbontást. Sajnos nem csukódik minden esetben masszívan a szerszám alapállapotba. Meglepő, nem gondoltam volna, hogy ez gondot okoz a Leathermannak. Jobban megvizsgálva a problémát, úgy tűnik, a fogófejen csúszó feszítőrugó kiképzéséből adódik a jelenség. Kipróbálásra lenne ötletem a Leatherman tervezőinek, hogy kicsit változtatva a rugót feszítő profilon ami jelenleg egy egyenesen lefutó háromszöget formáz, az elejénél pl. trapéz formát alkalmazva, amely indulásnál kicsit jobban feszül, majd utána már simán tud futni (pirossal jelöltem a képen). Érdekesség, hogy a szárban található funkciók csak a fogó kinyitása után érhetőek el. Ez elkerülte a figyelmem, amikor először fogtam kézbe, akkor döbbentem csak rá. Nem kardinális probléma, úgyis könnyen nyílik a szerszám. Ez a tulajdonság a többi funkciónál előnnyé válik esetemben. Súlya valamivel könnyebb, de bitekkel, miegymással szinte egálba kerül „svájci kollégájával”.

Nagy az árban tapasztalható eltérés. A korrektség kedvéért meg kell említeni, hogy a SwissToolhoz is beszerezhető bitkészlet szárral, így máris kisebb az eltérés. Amit ugyancsak meg kell említenem, az az, hogy a Charge TTi a maga nemében nem az átlag szint, ennek ellenére tudásban, minőségben azért oda lehet mellé tenni nyugodtan a SwissToolt. Eltekintenék az árképzés elemzésétől (EU – USA „párbaj”). Ami elgondolkodtató, hogy kinek mennyit ér az a szolgáltatási plusz, nevezhetjük prémium osztálynak, amelyek esetleg megéri az árkülönbözetet. Esetemben a bővíthetőség nyomott sokat a latba, az egykezesség, illetve a fogófejek kialakításának különbözősége. Kinek a pap, kinek a paplan.
Próbáltam egy lehetőleg korrekt képet adni saját szubjektív tapasztalataimról, anélkül hogy eredményhirdetést tartanék. Nem is lehetne egyértelműen alá-fölé rendeltségi viszonyt képezni az eszközök között. Objektíven a szubjektumokról egy paradox vállalkozás. De a több szem többet lát elvet követve az én szemem ezt látta. Mint bevezetőmben is jeleztem, örülök, ha sikerül megszólalásra ösztönöznöm más felhasználókat is akár egyetértenek tapasztalataimmal, véleményemmel, akár vitatják azt.

A képek egy része és a szöveg: Pirate
Kiegészítő képek: web.