Késportál

Csörög-zörög, útban van a tenyérrugós bicska fémkarikája? Semmi gond. Madzagot rá!

Szeretem a Kudut, mert szeretem az Okapit, és a Kudu a barna bakelitmarkolatos ős igen jól sikerült újjáélesztése (hogy ne koppintást írjak – nem mintha a Cold Steel úgy általában nem érdemelné meg az ostorozást, de hát szerencsére mindig vannak igen jó dobásaik is). Sőt, egy Kudu teljesen a kiruccanó- és utazófelszerelésem része, mert könnyű, megbízható, jó acélú, elég nagy pengéjű és – ami utazáskor fontos szempont – messze nem pótolhatatlan, ha elveszik. (És elveszik alatt jelen esetben nem csak egy réten történő kipottyanást, hanem mindenféle, az utazással egyre gyakrabban járó és néha teljesen váratlan biztonsági átvizsgálásokat is értenünk kell.) Szóval hurcibálom rendesen, de két dolog mindig is zavart, már az Okapin is. Az egyik, hogy egy csomó feladatnál egyszerűen útban van a gyűrű, hosszabb rámarkolós munkánál pedig konkrétan fájdalmat is okoz. A másik, hogy ugyanezen fémkarika igen hangos: nyeklik-nyaklik jobbra-balra, és közben zörög meg csörög.

Az ötlet, hogy egy apró zsinórgyűrűvel helyettesítsem, nem sajátom, a francia fórumon olvastam, ráadásul nem is mostanság, csak valahogy mindig halogattam a végrehajtást. Aztán nemrég, egy hosszabb vidéki tartózkodás alatt már elegem lett, volt is nálam egy vékony, kevláros kötélgyűrű, így fogtam magam, és végre leszedtem a karikát. (Ez, bár jó erősen tart, nem nehéz: sima spirálos kulcskarikáról van szó.) Nos, elmondhatom: azóta sokkal szebb az élet Kudu-fronton, kisimultak a ráncaim, örömmel javaslom bárkinek. A mini kötélgyűrűvel mindent ugyanúgy meg lehet oldani, mint a fémkarikával, még az egykezes kicsapás sem gond. Nincs útban, nem zörög és egy mindenféle (gyakran jórészt szintén fekete meg fém) bizgentyűvel teli táskában is sokkal könnyebb megtalálni a kést, ha a madzag színét keressük.

Persze érdemes nem hímzőfonalat, hanem valami erősebb zsineget választani: vékony hegymászó- vagy vitorlázókötelet, de a parakordok többsége is jó a Kudu rugóján lévő lyuk átmérőjéhez, csak olvasztással elég hegyesre kell sodorni a végüket az áthúzáshoz. Leginkább azonban a kevlármagos kötelet ajánlom, mert nemcsak nagyon erős, hanem drótszerű merevsége itt kifejezetten jól jön: a gyűrű kiválóan tartja a formáját.

Egy dologra kell csak figyelni: meg kell találni a helyes gyűrűátmérőt. Ez ugyanis nem lehet túl kicsi vagy szűk, mert az ujjunknak kényelmesen bele kell férnie. Ugyanakkor nem lehet túl nagy vagy bő sem, mert különben az ujjunk messze esik a zártól ahhoz, hogy hatékonyan feszítve meg tudjuk emelni a rugót, illetve ilyenkor oldalt a madzag lelóghat a penge alá, és adott esetben könnyen elvághatjuk azt. Utóbbi talán az egyetlen gyenge pontja ennek a megoldásnak, de igazából kizárólag óriás kezű és debreceni kolbász ujjátmérőjű usernél lehet reális veszély. Egy biztos: nekem nagyon bejött a váltás, melegen ajánlom mindenkinek, aki rendszeresen használ és hord Kudut.

Szöveg és kép: Rózsa Edvárd