Késportál

Az ízelítőt már láttátok – most íme, itt van Papica és Sámán bajai tanulmányi kirándulásának részletes mozgóképi (a cikkben jórészt a videóból származó képek vannak, ezért a minőség) és írásos feldolgozása. Köszi fiúk, még sok ilyet!

Találkozni azzal az igen mély empirikus tudással, ami késeinket a dísztárgyból a használati eszközök közé emeli, olyan látvánnyal, információáradattal jár együtt, ami szerintem minden férfiembert ámulatba ejtene.

1982-ben két barát úgy döntött, hogy az akkoriban még dübörgő szocializmusban a saját útjukat fogják járni. A döntésük, barátságuk gyümölcsét élvezhetjük akkor, mikor a késeinket használjuk. Már pillantásokból, gesztusokból, félszavakból megértik egymást és nem csak a hajszínük változott a 28 év alatt. Bernschütz László és Czinger Zoltán hőkezelő vállalkozása olyan mély szakmai tartalommal bír, amilyennel én még nem találkoztam. Profizmus minden szinten, és mindeközben két igen egyszerű, szimpatikus embert ismerhettünk meg személyeikben.

Bernschütz mester fogadott minket és vette kezelésbe a kusztorámat, mely hőkezelése kapcsán mentünk el Bajára. A látogatásunk előtt úgy gondoltam, hogy a kések megedzése tökéletesen kivitelezhető házi körülmények között is, de a nap végére nyilvánvaló lett számomra az, hogy az igazán professzionális minőséghez sokkal több kell, mint faszén meg Rakéta porszívó. A kusztorám anyaga rugóacél, 51CRV4-es számú, állítólag jól bírja a strapát. 51: ez jelzi a széntartalmat, CR: króm, V: vanádium, 4: megkülönböztető szám a „CRV” családon belül. Talán kevesen tudják, hogy Bernschütz mester tanít is időnként, ebből adódóan olyan előadókészséggel van megáldva, hogy még a laikus számára is érthető, amit mond. Ámbár azt állítja, hogy van nála jobb szakember is (el is árulta, hogy ki az, de megígértük, nem adjuk tovább), …nos döntsétek el magatok.

82-ben építették a műhelyt és a kemencék, olajmedence, ultrahangos mosó…, minden, minden kettejük munkájának a gyümölcse. Van itt minden, ami a hőkezeléshez kell. A kusztorámat első körben (a Vendigo után meg sem lepődve) ellátta egy erős dróttal, melynek segítségével beakasztotta az előmelegítőbe. Itt, ha jól emlékszem 500- 550 fokon melegedett őkelme több alkatrész társaságában, majd következett a normalizálás 850 fokon. A videóban elején látható egy félbetört vasdarab, amelynek részein különböző a törésfelül. Az egyik normalizált, a másik nem. Nagyon érdekes volt ahogy a Mester elmagyarázta miért van erre szükség, mi játszódik le ekkor a vasban. Kérem, hogy nézzétek el nekem, de nem tudom visszaadni, mert egyszer hallottam és persze nem ez a szakmám. A kamerám rögzített, így rövidesen láthatjátok a közvetlen előadást.

A kivétel előtti pillanatokban szembesültem Hegyes Sanyi 44 késével, melyek csillárszerű formációt alkotván, szerényen lapítottak egy keretre akasztva. Képzeljetek el egy csövet, amire 8-10 cm-es távolságonként vasrudacskákat hegesztettek: olyasmi, mint egy 70 centis létra. Erre vannak felakasztva a kisebb kezelendő vasak. Már itt az elején kezdődik a szaktudás, mert nagyon nem mindegy, hogy vannak felakasztva. A pengék élei érintik a „létrát”, ennek köszönhető, hogy a megedződés pillanatában az él nem hűl le gyorsabban, mint a fok, így nem alakul ki komoly feszültség a pengén. Remélem jól adtam vissza (csak nem rúg a valagamba a Mester mert hülyeséget írok…)! Sanyi késeinek a hőkezelése komolyabb odafigyelést, hőfokot és eljárást igényelt, mint az én kusztorám.

Az edzés után azonnal következik az alacsony hőfokú megeresztés, 150- 200 fokos olajban. Nagyon fontos, mert e nélkül a pengéken keresztben megjelenhetnek vékony pici repedések, a többit meg tudjátok. Gondosan leellenőrzik egyenként a darabokat, majd jöhet a magas hőfokú megeresztés. Ez a kezelés 540 fokon történik, ilyenkor nincs szép színe a megeresztett darabnak (sárga, kék, barna), grafitszürke lesz. Az ezzel az acéllal (K353) készített késeket 2-3-szor kell megereszteni, és minden eresztés után a bakni környékén (hacsak lehet) ellenőrzik a keménységet. Nos, ezzel a technológiával érik el Sanyi kései a kívánt 58 HRC keménységet.

Tehát a normalizálás után a kusztorát szépen hagyta kihűlni, majd megint előmelegítették. Ekkor már a magyarázat alapján nincsenek benne azok a nagy kristályos szemcsék, hanem szép egyenletes, szürke lenne a törésfelülete. Az edzési hőfok 840 fok volt, védőgázban. Mikor bekerült a kusztora a kemencébe, egy táblára felírták, hogy meddig kell bent tartani és mindez hány fokon történik. Maga a kemencerendszer két nagy kemencéből áll, az egyikben kettő, a másikban három hőálló acélból hegesztett tégely van.

Olyanok, mint egy nagy fagyistartály (láttam kint az udvaron). Középen van a vezérlő , hőmérőkkel ellátva. Minden precíz, ellenőrzött. A vezérlő digitális hőmérőit kézi hőmérőkkel ellenőrzik, nehogy egy műszaki hiba folytán baj legyen. Én nem gondoltam, hogy egy komoly edzés ennyire időigényes, de a kusztora szemcseszerkezeti kálváriája ½ 10-től, ½ 4-ig tartott.
Mikor kiveszik az edzőkemencéből a munkadarabot, nem lehet vacakolni. Azonnal belekerül az edzőolajba.

Ez egy speciális olaj, kimondottan erre a célra gyártva és magyar termék. NIRAL 232-es néven keresse az, aki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy kipróbálja. A filmen látható tartály alja lejjebb van, mint a műhely padlózata. Egy villanymotor cirkuláltatja az előmelegített olajat úgy, hogy az edzendő anyag alól áramoltatja felfelé. Ezáltal folyamatos a hűtés és nincs, vagy nagyon kicsike az eldeformálódás. Ami nagy újdonság volt számomra, az az, hogy ez az olaj 80-100 fokos kell, hogy legyen. A deformálódott darabokat ilyenkor még lehet alakítani egy 20 tonnás nyomóerővel bíró egyengető segítségével. Érdekesség és teljesen logikus. Minimum 60 fokosnak kell lenni az olajnak, mert a meleg olaj sokkal jobban hűt, mint a hideg, ez a folyékonyságával van összefüggésben.
Az edzőfürdő után következik a lemosás egy Kék Álom nevű ipari mosószerrel (mert az ultrahangos mosó sajna elromlott), majd a tiszta víz.
Komoly fejtágítást kaptunk a keménységmérők működéséről, hogyan kell használni a rockwell és a vickers mérőket. Természetesen dokumentáltam, így bele sem kezdek az elmagyarázásába.
Megtudtuk, hogy Bernschütz mester édesapja, Bernschütz Sándor szerszám-, fegyver- és díszkovács-mester volt, hogy már az „öregapám és az öregapám apja is” ezt a mesterséget mívelte. A történelem ott, előttünk két baltafejben manifesztálódott. Istenítjük a Gransfors-ot, de a Bernschützök itthon már száz évvel ezelőtt is tudták, hogyan kell még jobban használható balta- és fejszefejeket készíteni. Nézzétek csak meg a videón (persze erről is van egy 6 perc 22 másodperces előadás a dobozban)!

A kusztorám megeresztése következett, melyet még egy csiszolás előzött meg. Ekkor volt egy aranyos szitu. Elöljáróban azt kell tudni, hogy január másodikán egy rugóacélból kovácsoltuk Sámánnál ezt a formát, majd ott helyben megmutatta, hogy miként kell megreszelni, csiszolni. Hazavittem és otthon a műhelyemben nekiláttam nyüszütölni. A Mester látván a méretet meg is kérdezte, hogy mivel lett alakítva (nem volt egyenletes), amire válaszoltam, hogy először Sámán útmutatása alapján reszelővel. Széles vigyorral nézett Sámánra : „szívatás?”, a kétméteres pali meg csak állt a satupad mellett ártatlan képpel. Mentettem ami menthető, mert bevallottam, hogy rövid úton meguntam a reszelést, elmentem a BricoStore-ba és vettem egy csiszológépet.
„Barnára” lett visszaeresztve (270 fokon), majd ezután hagyta kihűlni. Következett az ellenőrzés először rockwell (3-szor), majd vickers mérővel. A pengénél 55 rockwell keménységű. Tökéletes lett. Megkaptam a minőségi bizonyítványt, kitöltése számotokra is nyilvánvalóvá teheti (ha eddig nem volt az), hogy mennyire közvetlen mester Bernschütz László.

Az elérhetőségek, ha szakmai kérdésetek lenne: hokezelokkt@freemail.hu
Telefonszám: 06-79-324-627

Nagyon köszönjük a két mesterembernek az egész napos vendéglátást, okítást, olyan élményekkel gazdagodtunk amik gyanítom, hogy az agyongépesített világunkban már nem sokáig lesznek láthatók. Ilyen színvonalon aligha!

Most pedig következzék az, ami ekkora nyilvánosságot még biztos soha nem kapott: a cikkhez kapcsolódó videót a jobb minőség érdekében innen tudjátok letölteni (jobbklikk és mentés másként).

Sámán – Papica