anal porn
21sextury

Al Mar anno

Tudjuk, hogy az Al Mar mára a modern késgyártás legendás ikonjává vált, tudjuk, hogy az első cég volt, amely sorozatgyártásban kínált igazán felsőkategóriás, professzionális felhasználásra is alkalmas, valóban specializált modelleket, és tudjuk, hogy mindez az alapító Al Mar személyiségének, tervezői vénájának, piaci érzékének – és mint volt katona, személyes tapasztalatainak volt köszönhető. Ez mind akár csak szép duma is lehetne, de valahányszor egy régi Al Mar kerül a kezembe, nekem tényleg erősebben kezd dobogni a szívem. Van ezekben a késekben valami, ami az emberre egészen közvetlenül és erősen hat…


Alfred Clark Mar vegyes gyökerekkel bírt: kínai-amerikai származású volt. Kiskorától űzött különféle küzdősportokat, dzsúdóban az ötödik danig jutott. Nagykorúságát elérve jelentkezett a hadseregbe, ahol képességei gyorsan kitűnnek, és hamarosan a zöldsapkásoknál találta magát, ahol is közel- és késharc-szakértelméről lett ismert. Leszerelése után a G.I. Bill segítségével a Los Angeles Art Institute hallgatója lett, ahol formatervezést tanult. (A G.I. Bill a II. világháború, majd a koreai és a vietnámi háború leszerelő katonáinak, veteránjainak átképzését segítő és finanszírozó program volt, annak idején ennek segítségével tanult tovább például Charles Bronson, Johnny Cash, Steve McQueen is.)



Tanulmányai után egy csomagolásokat tervező cégnél helyezkedett el. Ezt a céget bízta meg Pete Gerber új dobozaik és reklámanyagaik megalkotásával. A projektért felelős csapat tagja volt Al Mar is, és Gerber a közös munka során annyira megkedvelte őt, hogy saját cégénél is állást ajánlott neki, ugyanebben a szerepkörben, azaz a csomagolásokkal kellett foglalkoznia. Aztán Pete Gerber egyszer egy konyhakésre terveztetett vele új alumíniummarkolatot, az eredménnyel pedig annyira elégedett volt, hogy Mar új feladatkörként a késtervezést kapta.



Ma már mókás ezt hallani, de ő ekkor egy darabig alig találta a helyét, mert sem késztetést nem érzett a késtervezésre, sem előzetes tapasztalata nem volt ebben a műfajban. Így aztán eleinte nem is tett mást, mint hogy vezető egyedi készítők késeit másolta: Loveless fixpengéseket, Lake foldereket – s mivel liszenszdíj fizetésére nem volt felhatalmazása, megfelelő mértékben azért módosította is azokat.



Sokszor olvasni, hallani, hogy a Gerbernél Al Mar tevezte a Mark I-et és/vagy a Mark II-t, ez azonban nem igaz. A Mark II-t Francis „Ham” Gerber tervezte C. A. Holzman százados (US Army) rajzai alapján, és Al Mar csak a Mark II piacra dobása után négy évvel került a Gerberhez. Az 1976-ban megjelent Mark I pedig valójában nem más, mint a Mark II kicsinyített változata – így, ha Al Mar tervezőként részt is vett a kialakításában, igazából nem nevezhető teljesen új koncepciónak.



A Gerbernél szerzett tapasztalatokkal – és talán azon saját ötleteinek késztetésére, amelyeket a komoly hagyományokkal terhelt cégnél megvalósítani nem tudott – feleségével, Ann-nel saját cég megalapítása mellett döntött. 1979-ben megszületik az Al Mar Knives. A siker szinte azonnal érkezik, főleg azért, mert úgy a modellválaszték, mint a gyártási mód terén az amerikai márkák által addig járatlan, vagy alig járt utat választ. Ezt segíti, hogy Al Mar ráadásul nagy tiszteletnek is örvend: közelharc-szakértelme a hadseregen kívül is ismert, így számos amerikai kormányügynökségnél tart önvédelmi képzéseket.



Saját vállalkozását illetően Mar útkeresés nélkül, azaz azonnal és eltökélten, sőt, késeinek piaci fogadtatása alapján mondhatni látnoki módon választotta a „Specialty Knives” névre keresztelt koncepciót, azaz a hivatásos felhasználóknak és a szép pengék szerelmeseinek készített, szinte custom-minőségű, de azoknál jóval elérhetőbb árú késeket. Az Al Mar kések persze így sem voltak olcsók: ő törte át a sorozatgyártott kések árának 100 dolláros pszichológiai határát. (Ne felejtsük el: 1979-ben vagyunk!) A fő gondja az volt, hogy az általa elképzelt minőséget egyesült államokbeli gyártóval nem látta megvalósíthatónak.



Mivel a korábbi évek alatt számos esetben utazott Japánba az acélgyártás rejtelmeiben elmélyülni, Sekiben az ottani gyártókkal megbízható partnerkapcsolatokat alakított ki, s így az akkori késes világban még egészen egyedülálló japán kapcsolatrendszerrel bírt. Mondják: saját hajdani követelményrendszere máig szinte alapmű, afféle mintaszerződés a kihelyezett késgyárt(at)ási együttműködéseknél. Al Mar mindenesetre az első olyan késgyártó lett, aki hivatalosan is Japánba helyezte a gyártást, tette ezt ráadásul a minőség érdekében, és ezt még büszkén hirdette is. Gondoljunk csak bele: ezt a hetvenes évek végi USÁ-ban elfogadtatni még korántsem volt olyan egyértelmű dolog.



Jól illusztrálja ezt a következő anekdota is, amelyet egy fórumon maga Mick Strider mesélt el: „Al Mar szuper ember volt, nagyon nagy arc. Mindig kint állt az asztala előtt és beszélgetett az emberekkel. Aki nem emlékezne rá, vagy nem tudná, milyen volt, képzeljen el egy irtó jól kommunikáló, energikus, távol-keleti származású valakit. Közepes termetű volt, de nagyon kemény. Igazi „mankiller”. Ez ott volt a szemében. Egyszer egy kiállításon egy fickó az asztalát nézegette, miközben ő egy másik vásárlóval beszélgetett. Na, ez a fickó egyszer csak odafordul a mellette álló haverjához, és azt mondja neki: – Figyeld már, mekkora egy rakás szar, mindet Japánban csinálták! – Al Mar ekkor odafordult hozzá, és a lehető legudvariasabban, de azzal a gyilkos tekintetével a következőket mondta: – Örvendek! Én Al Mar vagyok, és engem is Japánban csináltak! –, ami persze, félig kínai lévén, nem volt igaz, de a helyzet irtó mulatságos volt. Hej, Mister Al, hiányzol nekünk!”



Azért valószínűleg ő sem volt mindig ilyen békés, legalábbis erre enged következtetni az a hír, amely szerint egyszer egy kiállításon Al Mar késsel a kezében kergette a pavilon körül Les de Asist, a Benchmade alapítóját és tulaját. Arra sajnos nem találtam utalást, hogy mi váltotta ki Al Mar haragját, de azért érdekes egy jelenet lehetett…



A japáni gyártás aztán persze nemcsak, hogy gyorsan legitimizálódott, hanem hamarost iskolát is teremtett: cégek egész sora követte az úttörőt. Al Mar másban is az első volt: sorozatgyártású késen  például ő használt először mikartát. Szintén pionír volt a taktikai kések terén is: mindenkinél előbb kezdett katonai, paramilitáris vagy rendőri felhasználásra tervezett, speciális modelleket készíteni.



Amikor az 1979-es San Fransisco-i Shot Show-n először találkoztak, a Spyderco alapítója és tulajdonosa, Sal Glesser épp reményvesztetten próbált késeihez az igényeinek megfelelően magas színvonalú amerikai gyártót találni. Al Mar, aki Japánban időközben igen jó munkakapcsolatokat alakított ki, bemutatta Glessert japán partnereinek, és biztosította őket arról, hogy Glesser tervei figyelemre méltók és megéri időt szánni rá. Kapcsolatai megosztásával Al Mar nem csak hihetetlen önzetlenségről tett tanúbizonyságot, de nagy szívességet is tett a Spyderco alapítójának, mert a Seki City-beli gyártókkal bizalmi kapcsolatot kiépíteni normál esetben igen hosszú időt igényel. Al Mar azonban ennél még tovább is ment: megengedte Salnak, hogy Spyderco Clipitjeit azzal a McBurnette-Mar-féle front lockkal lássa el, amelyet Al Mar a hetvenes évektől használt késein. Így már a legelső Spyderco-modell, a C-01 Worker prototípusa is ezzel jött ki 1981-ben.



Sal cserébe a Spyderco-fogazást és a csipeszt „adta”, amelyeket késein Al Mar szintén használni kezdett. Tervbe vettek egy közös modellt is, de Mar halála miatt ez nem jutott tovább a rajzasztalnál, és sajnos már sosem valósulhat meg. Al Mar önzetlen segítségének, útmutatásának, tanításainak jelentőségét Sal Glesser ma sem győzi hangsúlyozni, és ő maga is igyekszik ugyanilyen szellemben dolgozni. Al Mar portréja pedig azóta is ott függ irodája falán, alatta a következő mondattal:

In Memory of Al Mar

May his clear vision, positive attitude and superior knifemaking skills be an inspiration to us all.

(Kb. a.m.: Al Mar emlékére – Letisztult látásmódja, pozitív beállítottsága és kiemelkedő szakértelme legyen mindannyiunk számára követendő példa.)

1992 októberében halt meg, 54 éves volt.


Halála a márka végét is jelenthette volna. Eleinte felesége és lánya vitték tovább a céget, majd egy roppant nehéz időszak után végül Al Mar hajdani barátja, Gary Fadden vásárolta és mentette meg, s jelenleg másodvirágzását éli. Ez azonban már egy másik történet…

Szöveg és kép: Rózsa Edvárd

Régi Al Mar modellek

Köszönet a két Tibornak: Angyalnak és Somogyvárinak a kis és a nagy SERE, a Pentagon és a Gunstock kölcsönadásáért.

29 hozzászólás


  1. 1 ppress

    Több új információt adott számomra a márkával kapcsolatban. Gratulálok a cikkhez!

  2. 2 Somi

    Klassz, inspiráló cikk! Gratulálok!
    “Ez már egy másik történet…” valaminek az előszele akar lenni? :)

    Többek közt a multifogóik (link) is etalon számba mennek a műfajban, és ezeket még a 80-as évek végén kezdték el gyártani. Szintén Seki-ben készültek, és szerszámhoz képest meglepően jó minőségű késekkel rendelkeztek. Erős kialakításuknak köszönhetően jól beleillettek a “Specialty Knives” koncepcióba, így hamar a tűzszerészek és gyűjtők kedvenceivé váltak. Akinek van akár egy darab is, az büszke lehet rá, akinek meg lehetősége van venni egyet, az gondolkodás nélkül tegye meg. :)

    Érdekességként: nevében a “Mar” egy kínai szó, ami magyarul lovat jelent.

  3. 3 Alanson

    A Schrade történet máétó folytatása. Jó cikk, köszönet a szerzőnek!

    “…egyszer egy kiállításon Al Mar késsel a kezében kergette a pavilon körül Les de Asist, a Benchmade alapítóját és tulaját. Arra sajnos nem találtam utalást, hogy mi váltotta ki Al Mar haragját, de azért érdekes egy jelenet lehetett…”

    Az tuti. Megérne nekem egy pár italt, ha megtudhatnám a sztori hátterét…

  4. 4 Nádor

    Boxer pedig nem lesz hajlandó többet Angyal mellé ülni a késtalin, ha kipakolja a régi Al Mar pengéit… :)
    A régi pengéik egyszerűen gyönyörűek voltak, de az újak nagyon nem jönnek be. Csak a Shiva kivétel számomra, még azt a fajta Al Mar szintet hozza, amibe beleszeretett az ember. Nekem a mai napig etalon és A “gentlemans folder” a Gunstock!

  5. 5 edrose

    Az új kínálat ilyen szempontból durván három csoportba sorolható: régi, klasszikus, változatlanul hagyott modellek (Osprey, Hawk, Falcon, Eagle), régi modellek újabb változatai (SERE-k, Shiva), illetve a Kirk Rexroat által tervezett teljesen új formák (Shrike, Nomad, Payara). Innentől ízlés dolga… A Rexroat-modellek nekem sem különösebben jönnek be, de hát valljuk be, ilyen „archívum” mellett nincs könnyű dolga…
    Szerencsére a minőség azért maradt, persze a „Seki, Japan” beszállítók is, legfeljebb a súlypont a G. Sakai felől átment a Moki irányába.

  6. 6 poe

    A cikk ismét megugrotta a lécet, könnyed és informatív, jó képekkel.
    Megvallom nekem az Al Mar mindig a periférián volt, a mostani késeig nemigen jönnek be, a régieket meg nem ismertem. Mostantól mésképp tekintek a cégre. Köszi!

  7. 7 öregindián

    Én ugyan nem vagyok Al Mar rajongó, de amit a fickóról írtál, közelebb hozza számomra magát a kést is. Kár, hogy olyan korán elment szegény fickó! Nem tudni valamit a halála okáról?

  8. 8 trice

    Jó kis olvasmány. Köszi.

  9. 9 Alanson

    öregindián,

    Én is megpróbáltam utánanézni, de nem találtam semmit.

  10. 10 Angyal

    Gratulálok Ed, jó kis cikk lett ez is.
    Örülök neki, hogy közreműködhettem benne pár kés erejéig, bárcsak tudtam volna még adni!
    Ma is verem a fejem a falba, hogy 9 éve nem vettem meg egy Gunstock foldert.
    Lenne egy kérésem, javaslatom: esetleg megoldható lenne, hogy beillesz egy fotót a Mesterről?
    Gratula és kösz az élményért.

  11. 11 edrose

    Köszönöm mindenkinek. Ha hiszitek, ha nem, órákat töltöttem azzal, hogy egy képet levadásszak a mesterről, de nem sikerült. Itthon újságban, könyvben van, de szkennerem viszont nincs. A minap már Somi segítségét is kértem, de ő sem talált – aztán épp most jött az SMS, hogy sikerült! Köszi Somi, szerkesztem is be.

  12. 12 tibor

    Ed,

    a szokásos informatív és magas színvonalú összefoglalás. Mindig szerettem volna Al Mar kést, de eddig nem lett, de sokszor (talán tudat alatt) választottam olyan formájú foldert, amely egy Al Mart formázott.

    Tibor

  13. 13 Angyal

    Ed, kösz Al fotóját.

  14. 14 Somi

    Egy kérdés jutott eszembe,
    hogy kell kiejteni a (cég) nevét?
    al/el/ál mar/mer/már ?

  15. 15 edrose

    Hát az Al-t pont úgy mondd, ahogy a mély, bársonyos férfihang a mozielőzetesekben, amikor a színészeket sorolja: Al Pacino… Ezt leírni nem lehet… :D A Mar, az Mar, leginkább egy rövid á-hoz hasonlít.

  16. 16 hegyespenge

    Hát Ed, ismét eloszlattál egy izgalmas téma (személy) elől egy olyan ködöt, amitől eddig nem láthattuk elég jól.
    A cikk után ki kellett vennem a szekrényemből az egyetlen Al Mar késemet, és (bár eddig is nagyon szerettem) nagyot változott a hozzá fűződő viszonyom.
    Büszke lettem rá. :)
    Köszönöm!

  17. 17 Angyal

    Én is így jártam és elő kellett vennem az Al Mar késeimet egy kis taperolásra.

  18. 18 poe

    Ed!

    A logóról léhet valamit tudni? Érdekes…

  19. 19 pazo

    Szép és megható cégtörténet. Aki egy kicsit is tovább lát a késeken, láthatja, Al Mar személyéből hogy ez az emberi jellem amit tanúsított csak egy pici is elkelne a mai magyarságnak, is ami már lassan lassan de……………………….

  20. 20 MZoli

    Nagyon jó cikk egy méltatlanul ritkán emlegetett, remek márkáról – élvezet volt olvasni!
    Nekem az Al Mar SERE 2000 az etalon a komoly munkára is alkalmas egykezes zsebkések között!

  21. 21 gandor

    Köszi Ed remek cikk, vagy ahogy mondhatnám, a szokásos.
    1 igazi késkészítőről írtál nekünk, aki az üzleti életben is képes volt megtartani a tisztességet, mind a partnerei, konkurenciái, mind pedig a vásárlói fele.
    Nagyon szép kések, /nekem a Shrike is tetszik, Somi tudja…/
    Én csak azt nem értem, hogy Angyal miért nem akart még idáig eladni nekem 1 Al Mart sem? Pedig jó volna… :)

  22. 22 Golbat

    Ed, maximális elismerésem, etalon írásmű lett! :)

    Nem vagyok Al MAr fan, de a minőségük vitathatatlan. (A SERE2000 pl. mindig is tetszett, egyszer még rászánom magam a beszerzésére…)

  23. 23 Knifeking

    Jó cikk,én nagy késgyüjtő vagyok és vettem 1 al mar-357 magnum tokos egykezest ,ami az egyik képen van és amikor a kezembe vettem majd eldobtam az agyamat,ez a legjobb márka a világon,tudom mert nekem minden márka megvan,soha nem adnám el semmi pénzért,ha egyszer veszel 1-et megbabonáz,na jó sporolgatást,tényleg van SPIRIT-je!:)üdv minden késkedvelőnek!

  24. 24 fek

    Szervusztok!

    Meg tudná valaki mondani, hogy mi a neve annak a kis fekete műanyag nyelű foldernek a cikkben?

    Köszönöm előre is!

    Üdv: Fek

  25. 25 edrose

    Szia Fek, az a Mini Bulldog. A rejtett keresztzárat az acélgolyóval tudod kinyomni és így a pengét becsukni.

  26. 26 fek

    Köszönöm Edrose!

  27. 27 fek

    Sziasztok!

    Nagyon tetszik ez a Mini Buldog nevű kés, keresem is ezerrel mégse találok róla semmit a neten. Valaki lenne olyan bátyám, hogy kisegítene valami linkkel vagy bővebb infóval?

    Köszi, üdv: Fek

  28. 28 Luca

    Hi all.

    Great article! A fine tribute to one of the best!
    Thank you.

    May I ask to the author the source of these informations?

    Take care.

    - Luca

  29. 29 edrose

    Luca,
    benvenuto e grazie per i complimenti.
    In fact, these informations come from several years of info-morsel collecting – unfortunately, there is no one complete information source about Al Mar.
    Ciao,
    Ed

Hozzászólok