anal porn
21sextury

Fällkniven H1 sufni custom

Joeniről tudnivaló, hogy a) kedveli a terepkéseket, b) szereti a Fällknivent, c) jól bánik zsinórokkal, csomókkal, zsinórmarkolatokkal, d) a késeket nem gyűjteménybe veszi, tehát nem is kíméli őket. Ezen állításokat tételesen bizonyítja ez a cikk is, amely a frissen vásárolt Fällkniven H1-e átalakítását mutatja be – de gyakorlati használati tanácsokkal és késfilozófiai gondolatokkal is gazdagodhatunk általa. :D

 

 

Már az elején leszögezném: tettemre nincs mentség! Különös kegyetlenséggel követtem el és nem hirtelen felindulásból, hanem elszántan, előre megfontolt szándékkal… Az esetleg enyhítő körülmény lehet, hogy legalább nem aljas indokból. Viszont mindenképp súlyosbító, hogy sem bűnösségemet el nem ismerem, sem megbánást nem tanúsítok! 

Szóval az úgy volt, hogy szerettem volna egy zsinórmarkolatos, lapos, de jól fogható kis kést (a nagy mellé). Leginkább a Természetben való étkezést megcélozva… – amibe nálam a fahasogatásnak is bele kell férnie… a zsigerelés helyett. Többek között ezért is esett a választásom a Fällkniven H1-re. Számomra plusz pont volt, hogy egy milliméterrel vaskosabb, mint testvére, az F1. Ezen kívül a formavezetése az, ami leginkább befolyásolt, de természetesen a laminált VG-10 pengét sem hátrányként vettem számításba.

Terepen már egy ideje tesztelgetek egy zsinórmarkolatos S1-et, nagy megelégedéssel. Elmondhatjuk tehát, hogy régebb óta szimpatizálok a zsinórmarkolat és a Fallkniven párosításával, ami leginkább annak tudható be, hogy „gumimarkolatos” késeit sokkal robusztusabb markolattüskékkel készíti, mint sokan mások. Példának itt egy összehasonlító kép a Cold Steel Master Hunter Carbon V-jével.

 

 

Köztudottan irtózom a Thermoruntól, és a Kratont sem kedvelem túlzottan. Ezért aztán gyorsan meg is szabadultam tőle… Két metszést ejtettem: az egyiket a pengehát vonalában a törővégig, a másikat az él vonalában, a markolat alján, azaz az illesztések mentén haladva. Ezután már csak a paneleket összekötő (stabilizáló) négy „konzolt” kellett átvágni, és már le is került róla a műanyag markolat. Itt azonban jelentős akadályba ütközik a hétköznapi mekkmester (mint például én…): a csuklópánt-szegecsbe. Ami ebben az esetben bizony acélból készült. Hamar elő is került a nagyméretű csőfogó ill. az áttételes harapófogó, amelyek segítségével viszonylag könnyen orvosolható ez a probléma. (Az adott helyzetben e szerszámokkal szerencsésnek is mondhatom magam, mivel az előző ilyen akcióm az S1-el terepen történt, és ott egy multifogóval kellett megoldanom ezt a problémát, ami lényegesen több időt és energiát vett igénybe.)

 

 

 

A célom szempontjából keresve sem találhattam volna jobb markolattüskét, mint a Fällkniven H1-é. Legalábbis egy apróságot leszámítva, ami egy kicsit zavarba is hozott: az a kis szűkület a tüske vége felé… A konzolfuratok a zsinórozáshoz ideális helyen fekszenek, mintha csak erre lettek volna kitalálva. Emiatt az alsó (bandázs-) réteg kezdete egész közel kerülhetett a pengetőhöz, illetve elfuthatott egészen a markolattüske végéig. A szűk furatok ráadásul a csomózás nélküli lezárást is lehetővé tették. Mivel elég élesnek érződtek, a sarkokat és letöréseket a bandázsolást megelőzően gyémántporos reszelővel egy kicsit megreszelgettem.

Míg eljutottam a megfelelő (optimális) markolatkonstrukcióig, több variációt is végigpróbálgattam.

Az optimális vastagság, illetve kényelem érdekében – mivel nem találtam itthon megfelelőbb anyagot – egy bicikli gumibelső-darabot illesztettem (félbehajtva) a bandázsréteg alá. Reményeim szerint ez még védi is kicsit a markolattüskét a korróziótól, mivel a zsinórzat könnyebben átnedvesedhet, mint más markolatanyagok. Tehát ezt a gumibelső darabot akár fibernek is nevezhetjük…

A bandázs:

 

 

És a fiber (már ami látszik belőle):

 

 

A bandázs és a fonat is „belezett” paracord. A külső fonatot először még normál paracordból készítettem el, de sajnos a kényelmessége mellett is túl markánsra sikeredett. Egy nagyobb méretű pengéhez jobban illett volna, így aztán inkább a belezett zsinór mellett döntöttem. A bandázst a pengetőhöz legközelebb eső furaton egy tű segítségével átfűztem, majd az azt követő furaton is csak hanyagul átvetve elkezdtem a másik szállal szorosan, a fiberrel együtt betekerni. A végét a törővégnél mindkét furaton átfűzve egyszerűen leforrasztottam. Úgy terveztem, hogy ez egy hosszabb élettartamú réteg lesz, a külső pedig sérülés esetén gyorsan cserélhető (akár terepen is). Szerettem volna (esztétikai szempontból) az alsó réteget fekete paracordból készíteni, de sajna pont nem maradt már ekkora darabom… Így maradt ez is zöld.

A következő lépés a fonat elkészítése volt, amit elég egyszerű, keresztbevetéses technikával csináltam. Itt leginkább a feszesség megtartása az, ami nagyobb figyelmet igényelt, illetve itt jegyezném meg, hogy az ilyen műveletek végrehajtása közben a borotvaéles pengét érdemes tokkal vagy valami hasonló alkalmatossággal (esetemben az S1-em PVC tokjával) biztosítani. A fonat végét szorítócsomókkal zártam le, majd egymással szemben átfűzve a két szálat a csuklópánt-furaton (ami egy plusz lehetőség arra, hogy utólag is lehessen feszíteni a zárócsomókon) egy kulcstartó-alkatrész beépítésével csomóztam össze. Így alakult ki az „ujjpánt”, amelynek további előnye, hogy használat közben önszorító képességgel bír, azaz terhelés hatására a fonat zárócsomóit feszíti.

Az így kapott markolat kb. 4 mm-rel lett keskenyebb az eredetihez képest.

A végeredmény:

 

 

 

És még pár sor a ujjpánt hasznosságáról a H1-en.

Normál fogásban mindkét irányban képes biztosítani. Akár sújtásról legyen szó, akár szúrásról, esetleg erőteljes munkáról, ahol a hegyhez közeli élszakaszt éles szögben, nagy erővel kell szorítani a munkadarabra. (Én például szoktam így kérget hántolni, mikor a csuklóm egy másik fogásban már elfáradt.)

 

 

 

 

Szokták mondani, hogy ilyen késekkel nem illik szurkálódni… de vannak esetek, mikor muszáj.

Én sűrűn szoktam heggyel hasítani, vékonyabb gyújtósból még vékonyabbat… Mikor a fa szerkezete már nem engedi, hogy szálirányban éllel hasítsuk. Ilyenkor reverse fogásban heggyel, középtájon kezdem a hasítást. Ebben az esetben is szerencsésnek tartom, ha az ujjvédő nélküli pengémen van egy ilyen kis alkalmatosság.

 

 

Mielőtt tokozásra küldtem volna a Vasat, volt egy kis időm, így hasogattam vele egy keveset:

 

 

Amit nem dokumentáltam, de érdemesnek tartok megemlíteni a H1-el kapcsolatban, az a konyhai felhasználás. Egyszerűen frenetikus! Zöldségek, gyümölcsök, húsok… mindegy! Ezzel a pengeformával élvezet nekik ugrani. (Még az 5 mm-es vastagság ellenére is!) Engem – mondhatni – teljesen lenyűgözött ez az „egész íves” penge kialakítás.

Szerintem talán nem véletlen, hogy ha az ember a funkcionalitást keresi, mindig vissza kell térni a gyökerekhez, a tradicionális formákhoz.

…és míg ezeket a sorokat írtam, Croc éltárs jóvoltából elkészült a számomra funkcionálisan legmegfelelőbb tok. Ezúton is köszönöm neki, hogy szabadidejében is volt ereje foglalkozni az agymenéseimmel. Tökéletes lett!

 

 

 

Végezetül megjegyezném, hogy az ujjvédő nélküli kések mélyebb tiszteletet (figyelmet) követelnek meg használójuktól… Az ember szó szerint közelebb kerül a Pengéhez: úgy testileg, mint lelkileg… Talán ez a borzongató érzés az, ami számomra izgalmassá teszi a használatát.

 

 

Szöveg és kép: Joeni

19 hozzászólás


  1. 1 Rémuszbácsi

    Gratulálok!
    Nagyon eredeti lett és klassz fotókat tettél fel. Fallkniven késem nekem is van, szuper a pengéjük, de a markolatot joggal kritizálják sokan (jómagam is). Ügyesen kitaláltad és igenyesen megcsináltad
    zsinórosra, én soha nem mertem volna így nekiugrani.

  2. 2 Biwackman

    Nagyon patent a cikk, és szuperek a képek. És persze a kés is szépen sikerült!

  3. 3 trice

    Gratulálok, jól megcsináltad. Érdekes, hogy egy alapvetően északi jellegű kés egy markolatcserével, számomra Távol-keleti jelleget öltött. Jó a cikk és a képek is.

  4. 4 edrose

    „Érdekes, hogy egy alapvetően északi jellegű kés egy markolatcserével, számomra Távol-keleti jelleget öltött.”
    Ugye? Én is pont ezt írtam a Fórumban, amikor a kész képeket Joe földobta. Nagyon szép…

  5. 5 Zozo*HC*

    WOW, gratula, imádom a sufni tuningot:):)

  6. 6 Joeni

    Köszönöm a dicsérő szavakat! Megtisztelő, hogy nem csak a pusztítást, rombolást látjátok benne… :)
    Bevallom őszintén, nem számítottam rá, hogy esztétikailag publikálható minőséget tudok majd produkálni…ez az első ilyen stílusú (fonott) zsinórmarkolatom.
    Mellesleg nem tagadom, hogy a fő ihletet a Kozukák nézegetése adta. Véleményem szerint, ha nem lenne rajta a Fallkniven felirat, akkor talán egy 100%-ban Japán késről beszélhetnénk. Nagyon érdekes a hasonlóság…

  7. 7 Somi

    Amúgy is nagy kedvencem a H1, de esztétika terén ez a fonás sokat dob rajta. Gratulálok!
    Élőben a levágott eredeti markolaton meglepődtem, hogy mennyire kemény és tömör.

  8. 8 layman

    Et Voila, és kész a pecnáz kés! :)
    Minőségi munka mint minden ami átment a kezeid között ;)

  9. 9 gubera

    Marha jó lett! Ahogy a kés, úgy az írás, és természetesen a képek is. Grat! Grat! Szerezz fekete Paracordot alulra, ahogy írtad, úgy még szebb lenne, úgy hiszem, egy igazi “nyinnyakés” :D

  10. 10 croc

    Gratulálok a cikkhez, és természetesen a késedhez is.
    Ha nem lenne F1-em… állandóan megfertőzöl :)

  11. 11 Joeni

    Köszönöm srácok! :D
    Asszem itt most, egy szerelem bontakozott ki… ;)

  12. 12 horog

    wow, nagyon klassz!
    mindig is szerettem a zsinórmarkolatok minimalista kinézetét…
    …most wegyek egy H1et is?!….:-/

  13. 13 Rtibi

    Joeni: nagyon jó ez a kis kés, úgy látom, a zsinór markolatok nagyon bejönnek neked… Esetleg nem ismered a japán stílusu markolat fonást?

  14. 14 Joeni

    Horog!
    Én nem beszélnélek le róla, az az egy biztos… ;)

    Rtibi!
    Igazából nem…de, a ” The art of Tsukamaki ” kulcsmondattal érdemes keresgélni! :D

  15. 15 szilva

    Szerintem ez a “sufni tuningolt” H1 százszor jobban néz ki, mint a gyári! Én is behányok a Kraton meg az egyéb ehhez hasonló markolatoktól, bár a praktikusságát nem vitatom. Amikor annakidején megvettem a Recon Scout-omat, első dolgom volt, hogy a fekete védőréteget lecsiszoltam a pengéről, és levágtam a gumimarkolatot. Én is fonni szerettem volna, de a viszonylag vékony markolattüske ezt nem tette lehetővé, így a klasszikus, felhúzkodott bőrkorongos módszert választottam. Már csak egy jó bőrtok kellene hozzá, mert a Kydex-től is a falra mászok… Mellesleg ugyanez a project vár a Master Hunter-emre is. Szép a munkád, mégegyszer gratulálok!

  16. 16 Joeni

    Szia Szilva!
    Örülök, hogy erre jártál. ;)
    …és példás cselekedet, amit a RS-el tettél! :D Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Ill. hogy a terepen mennyire fog beválni a bőrmarkolat…esetleg, nem fog-e idővel nyálkásodni?!
    Tokügyben szerintem érdemes a portálon nézelődni…;)
    Szólj ha bármiben segítségedre lehetek…nekem is van két Cold Steel -lem, amik nyelezésre várnak. Egy Recon Tanto és egy Master Hunter (szintén)…de én valószínű, hogy a markolatzsinórozás mellett maradok. :D
    Üdv!

  17. 17 szilva

    Én is legszívesebben zsinóroznám-fonnám a szóbanforgó markolatokat, csak azt még eddig nem tudtam kiagyalni, hogy a markolattüskés késeimnél ezt hogyan oldjam meg… De előre is köszönöm a felajánlott segítségedet, valószínű, hogy élni fogok vele!

  18. 18 Flagellator

    Nagyon szép munka! Más téma, hogy nem kedvelem a sufni tuningot, nemcsak azért, mert nem értek hozzá, hanem azért is mert minden kés próbája a rendszeres használat. Ahogy nézegettem a kezedben, kicsit vékonykának tűnt, de neked elhiszem, hogy kényelmes vele egész nap dolgozni. Kis tenyerem van de 100%, hogy egy idő után a te markolatod már kényelmetlen lenne. Próbáltam már bandázsolt nyelet, nem jött be. Kifejezetten szeretem a kemény és vaskos thermorun markolatot, “érzem” a kezemben a kést. Van azonban két dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: az egyik a fent említett “szép munka”. Öröm nézni a munkádat. A másik az ujjpánt. Az megfogott és 100% hogy kipróbálom a fél évig spórolt Fällkniven G1-en. Végszó: mindenki csinálja úgy, ahogy szereti! :D

  19. 19 smafu

    Szia!

    Gyönyörű munka, szép lett a kés, mondom ezt úgy, hogy én nagy híve vagyok a modern műanyagoknak (Kraton, Kydex). Egy praktikus ötlet a bringabelső helyett, (ha már modern műanyagokat emlegetek): zsugorcső :) Villanyszerelésnél használt termék, mely hő hatására “összezsugorodik”, és felveszi a benne lévő tárgy alakját, további előnye, hogy vízzáróvá válik, azaz egy kiváló fiber lesz belőle, megvédve a markolattüskét. Olcsó, villanyszerelési boltokban kapható méterárú.

Hozzászólok