anal porn
21sextury

Retrospektív: Buckmaster – az áthangszerelt Rambo-kés

Úgy tűnik, szerencsére alig van olyan nevezetes kés, amelyet elő ne bírnánk keríteni saját köreinkből. Itt van például a híres-hírhedt Buckmaster: visszapillantó sorozatunkban mindjárt két változatát is láthatjátok. (Ezúton is szeretném megköszönni mindazok segítségét és bizalmát, akik – gyakran nem kis értékű – késeiket fotózásra kölcsönadják.) Escape írását olvashatjátok.

 

 

Ki ne emlékeznék a híres-hírhedt Rambo széria első két részében felbukkanó markolattartályos késre?

A boldog nyolcvanas évek elején egy kis kaliforniai tervezőcéget annyira megfogott ez a dizájn, hogy az eredeti koncepciót átdolgozták, feltuningolták, majd készítettek belőle néhány prototípust. Megmutatták a Bucknak… és innentől a többi már történelem. Ezzel kapcsolatban a szokásosnál jobban támaszkodtam egy honlapra, ezért már itt megjegyezném, hogy a részletes história a www.buck-184.com-on található.

 

 

Maga a gyártás 1984-től indult, nem kis nehézségekkel fűszerezve. Akkortájt egy hasonló méretű penge kialakítására csak a hagyományos módszerek léteztek, és jó pár késbe tellett, mire a kovácsolásnál maradtak. Az idők folyamán a széria több kisebb-nagyobb változást ért meg: mattították homokkal és üveggel, készítették fémszínűben és feketében, felirattal és felirat nélkül, kis és nagy iránytűvel. A legismertebb – és leghosszabb ideig készített – a fémszínű és a fekete változat a pengébe ütött látványos feliratokkal.

 

 

A ’97-es befejezésig körülbelül 110 000 darabot gyártottak belőle. Népszerűségét a kor egyik legtöbbször hamisított késeként máig őrzi, bár főleg gyűjtői körökben. A kés eredeti céljai furcsán vegyesek voltak. A tervező cég (a Qual-A-Tec) ki akarta próbálni magát, és valóban érdekes koncepciót alkotott egy filmkés alapján. A gyártó cég (a Buck) hírnevet akart. Mindketten elérték a céljukat. Az ötlet kitalálóitól megvették a licenszet, a Buck pedig hatalmas hírverést kapott. De vajon mire is jó ez a kés?

 

 

Méretei a mai megalomán időkben nem tűnnek extrémnek, ám a megjelenéskor a csaknem húszcentis penge (a teljes hossz 31,5 cm, a penge 19 cm, 425m anyag 7 mm-es vastagsággal) egy majd’ háromnegyed kilós késben (kés ~0,7 kg, tok ~0,3 kg) nagynak és súlyosnak számított. A „80-as évek túlélőkése” címre pályázó Buckmaster a robosztusságon kívül jó pár ötletet is felvonultatott, hogy kése minél sokoldalúbb legyen.

 

 

A vad kinézetű penge fokán egy hosszabb fűrész, a hegy előtt pedig egy szövet/kötélvágó fogazás található. A markolattartályban kis túlélőkészletet lehet elrakni, kezdetben ennek a kupakjában volt egy kis szükségiránytű, amit szerencsére hamar lecseréltek egy normálméretű Silvára. A keresztvasba két tüskét lehet csavarozni, hogy a kést könnyű horgonyként lehessen használni. A zárókupak alatt egy karabiner fogadására is alkalmas lemez található. A tokon a combrögzítő zsinór mellett hevedereknek, illetve külső zsebeknek szolgáló nyílások is vannak. A tok hátuljára egy durva alumíniumoxid fenőkövet ragasztottak.

 

 

A horgonytüskék már eredetileg is csak könnyű terhek víz alatti rögzítéséhez készültek, nagyreményű nindzsák lehetőleg ne ezzel kezdjék az ingalengést. Az alsót becsavarva egyszerű fél markolatvédőt ad, de így nincs is különösebb haszna.

 

 

A vaskos műanyag tok rugós rögzítése inkább csak zajcsillapító, mert a kés nagy tömege miatt könnyen megindul, fejjel lefelé csak pánttal rögzítve marad meg. A tok két csavarral levehető övbújtatója egy műanyag csattal gyorsan oldható. A tokon található két kis opcionális zseb a tüskéknek és az iránytűnek ad bőséges helyet, mellettük/helyettük számtalan apróság elfér még. A szövettel védett fenőkő inkább csak végszükség esetén jöhet jól. A combrögzítő furatai elég nagyok az ejtőernyős zsinórhoz. A tok alján nagyméretű lyuk vezeti el a bekerült vizet.

 

 

Ha a sallangoktól megfosztjuk, egy már-már klasszikus Bowie formát kapunk, amit ennek megfelelően használható mindennapos és kevéssé mindennapos célokra. A zsinórvágó rész túlságosan elöl van, ezért a hosszú erőkar miatt nem lehet vele könnyen vastagabb anyagot vágni. Ha nem fontos a környezet megóvása, akkor a rendes élet használva brutális sújtással hamarabb célt érünk, akár víz alatt is. A fűrész megfelelően teljesít vékony anyagokon (fa, fém, plexi), erre is tervezték.

 

 

Fogásra a kés kesztyű nélkül kissé kényelmetlen. Hosszabb munka után kesztyűben is. A markolat egy bordázott fémhenger, ennek minden előnyével és hátrányával. Használat szempontjából inkább hátrányával. A keresztvasak nagyon jó védelmet adnak mindkét irányból, a túlvégen található „zsinórlyuk” segít a sújtáshoz hátravinni a fogást, és kicsit stabilizál is elforduláskor. Az él mögött bőven van hely, hogy mutatóujjal akár kesztyűben is eléfoghassunk az alsó keresztvasnak. A masszív zárókupakkal gond nélkül lehet kalapálni és jelen esetben a penge lapjával, fokával is bírja.

 

 

A kést könnyű elővenni, könnyű elrakni, s bár a tok majdnem szimmetrikus, a patent elhelyezése főként jobbkezes használatot feltételez. A kés könnyű feladatokra a mérete, súlya és sallangjai miatt korlátozottan alkalmas, bár relatív finom hegye és éle van. Irányíthatóságát a markolat és a méretes keresztvasak korlátozzák. Tömege és általános túlméretezettsége okán sokkal jobban szereti a durvább munkákat. A hegyét csak óvatosan érdemes feszítésre használni. Sújtásnál a nagy tömeg örömét kissé elveszi a nehéz markolat miatt eltolódott súlypont.

 

 

A Buck elsősorban harci búvároknak szánta a kést. Én merültem vele, használgattam is. Amatőrként annyit mondhatok, hogy alig használható. Túl nagy, túl nehéz, a fűrész pedig mindenben megakad. Búvárkodásra egyáltalán nem javaslom. Hasonló véleményre jutottak a Navy Seal tagjai is, akiknek kiadták tesztre – nekik még könnyen rozsdásodott is. Nem is igen kedvelték meg. Közelharcban a korlátozott ergonómia mellett szintén az akadó fűrész volt a fő kifogás részükről.


Kiknek ajánlom? Nos, elsősorban gyűjtőknek. Másodsorban egy masszív, szinte elpusztíthatatlan késre vágyóknak, akik együtt tudnak élni a hátrányokkal, és igénylik az egyedi kinézetet és szolgáltatásokat. Harmadsorban azoknak, akiknek megvan az összes Rambo-kés replika, és már csak pont ez a darab hiányzik.

 

Búcsúzóul nézzük meg, mi is lapul ebben a kis szolid képrejtvényben:

 

 

 

 

Szöveg: Escape

 

Kép: Rózsa Edvárd

 

 


32 hozzászólás


  1. 1 moe

    Wow!! Ezeket mindig is tudni akartam a rambo késről, thx! jó a cikk, gratulálok :D

  2. 2 Szasza

    Üdv!
    Sohasem tudtam,hogy a kersztvasba tekerhető pöckök mire valok.Most végre megtudtam (semmire).
    Egy újabb kitűnő cikk.
    Szasza

  3. 3 Escape

    Moe! Ez nem Rambo kés, csak az inspirálta.

    Szasza! Hát, a pöckök tényleg kissé idealisztikusan készültek. Sehol nem olvastam valós – mármint életszerű – használatukról. Nem is akartam rugózni ezen, ráadásul – bár a Buck hivatalosan is ajánlotta – olyan kis helyet hagyna bármelyik is az ujjaknak, hogy többet ártanának, mint használnának ujjvédőként.

  4. 4 edrose

    Csak a szerkesztéskor vettem észre, hogy a „fehérnek” bal, a feketének pedig jobb oldalról marták a zsinórvágó fogazását.

  5. 5 firpojoni

    Kösz a “történelmi” cikkért. Szeretek “régi” késekről olvasni, és ez a pöcökhorgonyos dolog nekem is újdonság volt (én valami olyasmire emlékeztem, hogy a kicsavarható markolatpöcköket valahogy hegymászáshoz??? lehetne használni, de lehet, hogy ez már csak elhomályosuló memóriám miatt van…) – mindenesetre akkor csónaktúráhot tök jó egy ilyen Rambó-kés, csak kérdés, hogy amíg a partközelben horgonyzol a kenuval, addig mivel kened a vajaskenyeret?
    Sosem voltam egy Rambó-kés-rajongó, de ez a Buckmaster szerintem valami hihetetlenül randa :-)

  6. 6 Escape

    Először is 275 fontra (~125 kg-ra) voltak hitelesítve. Ez gyakorlatilag nulla ráhagyás statikus terhelésnél egy ember esetén is, azaz tuti bukta. Másodszor pedig el lehet képzelni, hogy az embert a legvégén, egy vélhetően nehezen kimászható helyen egy arasznyi penge fogadja…

  7. 7 Escape

    Ja, és nekem tetszik a maga módján, azért is van, nem ‘87-ben adták, amikor fóka voltam a tengerészgyalogságnál. ;)

  8. 8 edrose

    Rombolod itt az illúziókat, Esc… Pedig olyan jó arra gondolni, hogy kötelet kötsz a végére, és mint Tulipános Fanfan, fölparittyázod a börtönbástya rácsos ablakába, aztán ráspollyal a szádban fölmászol, és együtt leereszkedve jól kiszabadítod a hercegnőt…

  9. 9 lakbal

    milyen anyagbol van?

  10. 10 Escape

    Ööö, ezt véletlenül kiszerkesztettem valamikor… :) A penge 425m(ódosított) 57-59 Rc. A maradék az ún. rozsdamentes acél névre hallgat. :)

  11. 11 layman

    Gyerekkorom álma volt ez a bökő:P
    Amúgy komplett iparág épült a különféle filmbéli harci ereklyékre:
    http://www.swordsdirect.com/rambo_knives.html
    (másik nagy álmom a szöges-boxeres Cobra kés volt:D)
    Jó volt egy egy kicsit nosztalgiázni, köszi a cikket!

  12. 12 Golbat

    Esc, hozod a formád! :-D Érdekes volt a cikk, a “régi idők rambókése” címet tényleg megérdemli a vas…

  13. 13 sentinel

    Anno nekem is volt ilyen késem. Brutál vas. Én épp emiatt szerettem bele és vettem meg anno egy mára már megszűnt körúti késboltba úgy 95 körül talán kemény 52 ezer ft-ért. Szerintem masszív vas. Én vágtam szét vele tűzszekrényt meg hasonlókat de simán bírta komoly sérülés nélkül.
    Amúgy jó a cikk és jó volt egy kicsit nosztalgiázni. Köszi szépen.

  14. 14 Murek

    jó cikk,gratula,jó vas gratula a tulajoknak:)
    rambonál szerettem bele én is ebbe a kés fajtába,nekem nagyon bejön,sokoldalú talán?nem tudom…
    jah és még valami:ilyen nekem is keeeeeeeeeell….

  15. 15 Green
  16. 16 szilva

    Tényleg egyfajta nosztalgia… Érdekes… A “Rambo-hőskorban” jómagam is a nyálamat csorgattam egy ilyen kés után, manapság meg inkább csak fanyalgást vált ki belőlem ez a szörnyszülött. Leginkább valami kínai piaci gagyi fantáziakésre emlékeztet: “Óccó, öccá! Kettő nyóccá!” Uhhh… Viszont a cikk befejezésénél látható grafika zseniális! Tényleg egy képrejtvény… Jó időbe telt mire felfedeztem, hogy tulajdonképpen a szóbanforgó késre van felfűzve (feltűzve) az egész kompozíció! Köszi Esc!

  17. 17 Wegrosta

    Hm…Szilva.Ez neked tényleg “Jó időbe telt”?Hát nem tudom mit mondjak,illetve írjak.Inkább nem írok semmit….

  18. 18 gyuri

    Ha jól emlékszem, az én eredeti Buckmaster-emet 8 éve vettem az Obsit Military-ban 50 ezer forintért, vadonatúj állapotban, csáklyatüskékkel, de a gyöngyvászon tasak nélkül, ami iránytűt meg effélét tartalmaz. Azt hiszem, pár éve a Buck amúgy leállította a kés gyártását.

    A pengeacélról nemigen tudok semmit, de az én élezőim (Spyderco, Lansky, arkansas-kövek, stb.) nemigen akarják elvinni, kivéve a gyémánt élezőket, egyszerűen túl kemény a többihez. (A Spyderco esetében a háromszög alakú élezőkre gondolok, a Lansky pedig a 4 különböző durvaságú, közismert élezőkő-szett).

    A műanyag késtok hátuljában levő élezőkő tényleg jó a pengéhez, csak nagyon gyorsan kopik, néhány élezés után egy vonalba kerül a műanyag tokkal és használhatatlanná válik, vagyis tényleg csak végszükség esetére való. Végleges elkopás esetén a maradékot ki kellene törni a tok hátulsó részéből, és beragasztani egy újat, amit persze biztos, hogy sehol sem kapni.

    A csáklyatüskéket itthon kipróbáltam, beszereltem őket a markolatba és beakasztottam az itthoni függeszkedőrúdba, és láss csodát: simán elbírtak (kb. 100 kiló vagyok). Ez kb. a kés egyetlen előnye az acél minőségén túl…

    A kést egyszer vittem el túrázni, de kb. 15 kilométer megtétele után tokostul a hátizsákban kötött ki, egyszerűen megfájdult a derekam a súlyától… A műanyag tok két oldalán 4 további bújtató helyezkedik el, amivel – szerény véleményem szerint legalábbis a gyártó így álmodhatta meg – a kicsit ‘molett’ kést a hátizsák szíjához rögzíthetjük, mell-magasságban, elöl, fejjel lefelé. Pár kiló ide vagy oda, ugyanmár…

    A gyöngyvászon ‘bújtatót’ (=amivel a tokot a derékszíjra fűzhetjük) a műanyag tokhoz rögzítő alumínium csavarok túl hosszúak, ha teljesen becsavarjuk őket (2 db csillagfejes alu-csavar), akkor a kést nem lehet rendesen beledugni a tokba, vagyis vagy nem szabad őket teljesen becsavarni, vagy le kell reszelni a végükből. Végső esetben a bicsak bizony kint marad…

    Egy korábbi kiadású, nálunk is megjelent, katonai ’survival’ könyv szerint a Buckmaster pengéje hátán végigfutó ‘fűrész’: “igazából mindenre jó és semmire”. Egy biztos: fűrészelésre tutira nem jó. Bocs, a könyv szerzőjét és címét elfelejtettem, angol szerző magyarul megjelent, nagy méretű könyve, ami külön kiemelte a kés túlsúlyos voltát is, nem véletlenül.

    Hálistennek a bicsak legalább falidísznek elsőrangú, de legalább marhadrága… A belefeccölt anyagot tekintve súlyzózni is lehetne vele. Első ránézésre ez a kés az amerikai M-9-es bajonett némiképp felhízlalt testvére, drótvágó nélkül, cserébe viszont kapunk egy jópár kilós – amúgy igen megbízható – csáklyát, amit hajigálhatunk felfele a harmincméteres magasságba, ha már feltétlen oda akarunk mászni…

  19. 19 Somi

    Klassz cikk, klassz képek, kevésbé klassz kés. ;)

  20. 20 Escape

    A Tramontinát a Buck már beperelte egy kicsit ezért a késért.
    A fejjel lefelé hordást még mindig nem javaslom, mert csak a patent tart ellent a késnek, a rugó már kis mozgásra elengedi, kipróbáltam… :O
    A csáklyázást mászáshoz a gyári ismertető is tiltja, szinte semmi tartalék nincs benne a 100 kiló statikus megtartásán túl.
    Ugyanez a csapat tervezte az M9-es bajonettet is a Buckmaster után, az ott szerzett tapasztalatokat is felhasználva.

  21. 21 gyuri

    A fejjel lefele fordítva hordás úgy oldható meg, hogy a két csavart (az előbbi kommentben rosszul írtam, nem alu hanem acélcsavarok) a tok elejénél beljebb csavarod, és a penge a súrlódástól bent marad a tokban :) Ja, igen, szép csíkot fog húzni a feketített pengébe, de legalább a kés nem esik ki.

    Még pár hátrány: baltaként – ütőfával – nem használható, a hátoldalon levő fűrész és a másik izé (fűrészél-szerűség a hegy elejénél) hamarabb elnyírja az ütőfát, mint ahogy a kés az elvágnivaló fát. De ha menne is: a penge jócskán elakad, tekintve, hogy a BUCKMASTER felirat és a másik felirat a penge másik oldalán (kb. másfél milliméter mély árokban) szépen megakadályoza, hogy a penge könnyen elhaladjon a már elvágott rész mellett.

    Éleszték-készítés: az előbb vázolt ok miatt a szabad kezünkkel nem tudjuk megtámasztani-megtámogatni a kést tartó kezünket.

    Sújtás: nem tudom, hogy a kés súlyelosztása szerint menne-e, de hogy a kés markolatába pakolt törékeny cuccok (mini-iránytű, akármi) ripityomra mennek, az biztos.

    A kés övre akasztva való hordása kizárólag a tok aljánál levő zsinór használatával oldható meg, ha nem rögzítjük alul is a combunkhoz, azonnal vízszintesbe fordul a súlya miatt.

    Ha nem használjuk a csáklyatüskéket, akkor hova tegyük? Önmagát adja a lehetőség, hogy bele a markolatba, de ott nagyon randán zörög :) .

    Azért vannak legalább elméletben működő felhasználási módok: papírnehezék, vasmacska (kisebb gumicsónakhoz), falidísz.

  22. 22 Escape

    Ja, és zörög a műanyag csat, amikor a markolathoz ütődik. A tüskéket a zsebekben tartom.

  23. 23 Sniper

    Nekem nem volt szerencsém megvenni magamnak ezt a vasat ellenben sikerült szereznem egy nagyon is kiváló Taiwan-i másolatot ami merem állítani ugyan olyan jó(vagy rossz)mint az eredeti Buck.

  24. 24 Miki

    hol lehet ilyet venni?? valaki mondja meg!!!

  25. 25 edrose

    Miki, ebben leginkább az eBay a te barátod. Keress a buckmaster 184-re, most is van fönn nyolc-tíz.

  26. 26 Farkas Zsolt

    Szeretnék egy venni egy ilkyen kést.
    Irj vissza!

  27. 27 edrose

    @Farkas Zsolt:
    Ki írjon vissza, és főleg mit? 8)

  28. 28 Rambó

    hol lehet ilyen kést kapni

  29. 29 poe

    Szia Rambó, elveszett a késed? ;)
    Amúgy három hozzászólással följebb Edrose megválaszolta a kérdést.

  30. 30 Szeky

    Sziasztok
    Nem vagyok szakértő, de szerintem ez a kés így, kizárólag dísznek, simogatni, ábrándozni jó. Cserében baromi drága. 50.000 Ft-ért gyönyörű és minőségi késeket, tőröket kapni, 10.000 felett kicsivel pedig látványosan brutális pengéket.
    Persze gyerek koromban majd megvesztem egy ilyenért.

  31. 31 Yeto

    Nekem is volt, én is a körúton vettem… filóztam a Chris Reeve-n is de aztán maradtam ennél (az a kétszeresében került, emlékeim szerint). A tüskékkel az autómat borító jégpáncélt bontottam le, más hasznuk tényleg nem volt.

  32. 32 Metzker Szindy

    Hol lehet ilyen vagy ehhez hasonló kést venni ?

Hozzászólok