anal porn
21sextury

Retrospektív: Timberline Specwar

Ezzel a cikkel új sorozatot indítunk, amelyben olyan régebbi késeket, modelleket veszünk górcső alá, amelyek valamilyen szempontból úttörőnek bizonyultak, esetleg stílust teremtettek, netán híressé váltak, vagy egyszerűen kultkéssé nemesedtek. A különböző részekben szigorúan a köreinkben megtalálható, hús-vér darabok szerepelnek majd, alaposan körbefotografálva, történetük részletes ismertetésével. Elsőként íme Escape írása az ő kedves Specwarjáról…

A Janus-arcú Terminator avagy időtlen futurizmus

Furcsa érzés ebben a rovatban egy olyan késsel kezdeni, amely futurisztikus kinézetével bőven megállná a helyét manapság is. Én a magam részéről akár 2010-ben is elfogadnám újdonságnak – legfeljebb az acél anyaga ébresztene bennem némi gyanút.

Érdemes visszalépnünk bő 15 évet az időben, hogy felidézzük, miként is született a Specwar. Ekkoriban kereste meg Ernest Emerson a Timberline Knives-t, mert szüksége volt egy gyártópartnerre. Egy különleges egység megrendelésére kellett egy pályázatot készíteni. Az újonnan tervezett kést a Naval Special Warfare One azonban csak egy megfelelő méretű kapacitással rendelkező cégtől fogadta volna be, mert korábban már befürödtek az egyedi gyártmányok utánpótlásgondjaival. A terv gyakorlatilag kész volt, Vaughn Neeley munkáját a tok dicséri.

Ekkortájt Emerson már elismert mester volt – a küzdősportokban csakúgy, mint a késgyártásban –, számtalan zsebkést (pl. CQC6) és fixpengést készített (az utóbbiakat már Specwar néven). Így született az első sorozatgyártású modell elnevezése is. A Phil Hartsfield által inspirált balkezes vésőél eddigre már a védjegyévé vált, magától értetődően lett ilyen a Timberline Specwar is.

Az acél ATS-34, 60 HRC keménységre edzve, a markolat üvegszál-erősítésű műanyag, a markolatgomb egy külön beillesztett – erre az elektromos szigetelés miatt volt szükség – 304-es acélkorong. Méretek: teljes hossz 30 cm, pengehossz (az alsó pengetőtől) 17 cm, pengevastagság 5 mm.  A szinte csak síkokkal határolt penge eredetileg titán-nitrid bevonatot kapott kétféle felületkezeléssel, a levezetőél valamelyest csillogó, de jobban csúszó, a többi rész pedig matt fekete színben. Később jött egy másik szürke alumínium-nitrid bevonat. A tok robosztus Cordura-Kydex kombináció, többféle hordmódot tesz lehetővé. A kést a Kydex-részben kialakított gomb, illetve egy patentos szíj tartja a helyén, ejtőernyős ugrásra alkalmas.

Eddig a száraz adatok. A Specwar végül nem nyerte el a pályázatot, de 1995-ben az Év Amerikai Kése lett a Blade Show-n. Mind a kés, mind a tok súlyos hiányosságokkal küzdött, és az ára sem volt elég alacsony. A biztosítógombon felejtett ujjat könnyen megvágta a penge; a balkezes vésőél – jobbkezes tokban (!) – erősen korlátozta az optimálisan elvégezhető feladatok számát; a tokban belül futó szövet gyűjtötte a homokot, s esetenként erősen csiszolta a pengét; a markolatgomb hajlamos volt kis erejű kalapálástól is kilazulni; a penge rideg volt; a levezetőél túl gyorsan emelkedett; stb.

Viszont maga a kés a kor csúcstechnikáját képviselte – akárcsak a Lopakodó (F-117 Nighthawk). A felhasznált anyagok az akkor elérhető legjobbak voltak, és a megmunkálás sem hagyott maga után kívánnivalót. 1995-ben, amikor nagy nyilvánosságot kapott, az ATS-34, titán-nitrid, Kydex, Grivory (markolat) még drága és ritka anyag volt, és csak egyedi gyártásban készítettek belőlük késeket. Erre megjelent egy cég, és sorozatgyártásban kezdte kínálni bárki számára elérhetően ezt az egyedi kombinációt. (Bár meg is kérte az árát: a javasolt végfelhasználói ár 375 dollár körül volt.)

A kés a tokja sokféle rögzítést tesz lehetővé, két korláttal. A méret az igazán rejtett viselést nehézzé teszi, illetve a gombot mindig nyomható helyzetbe kell hozni. Ettől eltekintve a tok bármilyen szögben jól tart, stabilan fogja a kést, véletlenül elhagyni nem lehet. A kettős védelem ugráson kívül felesleges, legfeljebb a markolatot tartja a test mellett a szíj, hogy ne akadjon. A Kydex gomb – amíg ki nem kopik – masszívan fogja a pengét, mégis villámgyors és – a Cordura belsőnek köszönhetően – egész csendes elővételt tesz lehetővé. Már csak az ujjunkra kell vigyázni, ugye…

Ha kézben a kés, a markolat gyakorlatilag bármit megenged. Bár kemény – és olajnak, enyhe oldószereknek ellenálló –, nem gumiszerű a felülete, de az enyhe felületi érdesítésnek és a jól eltalált formának köszönhetően egyáltalán nem csúszik. Erősen nedves, olajos közegben elég előrefogni a markolatvédő elé egy ujjal, és máris kirobbanthatatlan a kézből. Az ujjak közül kiálló kis műanyagdarabbal ütni, nyomáspontot keresni is lehet. A zsinórfurat hasznos extrája ennek a késnek is, mind elejtés ellen, mind markolathosszabbításhoz. A beillesztett markolatgombbal könnyű kalapálást végezhetünk, nehezebbet pedig szokás szerint a penge fokával, lapjával.

Vágás. Nos, a gyárilag nagyon éles a Specwar kis mélységű vágásokat az anyag keménységétől szinte függetlenül könnyedén csinál. Ha mélyebbre kell hatolni, akkor a gyorsan vastagodó penge vagy hasít, vagy erősen lelassul. Viszont annak örülhetünk, hogy a vágott anyag feszültség alatt lévő vezeték is lehet – a lényeg, hogy a száraz markolatot az ujjvédő mögött fogjuk. A hegy behatoló-képessége a sokfelől lecsapott síkoknak köszönhetően jó, tanto formához képest nagyon is jó. A kés a vésőél miatt feszegetésre is alkalmas az anyag határain belül.

Mire lehet jól használni? Emberi szövetek roncsolására szúrással és vágással; feszítésre, hasításra, sújtásra legfeljebb közepesen kemény anyagokhoz; kisebb kalapálásra; elektromos és telekommunikációs vezetékek elvágására; s más hasonló szabadidős tevékenységekhez. Mire nem lehet igazán jól használni? Nyúzásra; vékonyabb pengét igénylő finomabb munkákra; rendszeres búvárkodásra; stb.

Közvetlenül a Timberline projekt után a Bencmade is megkereste Emersont, és útjára indította a CQC7-et. Ez már jóval sikeresebb együttműködés lett. Nem sokkal később, 1996-ban Emerson saját céget alapított Emerson Knives, Inc. néven. Ekkortól már alig készít egyedi megrendelésre késeket, ám alkalomszerűen még ma is megnyerhetjük/megvehetjük egyik-másik kisipari munkáját. Manapság nincs a Timberline Specwarhoz hasonló modellje, és a régebben kapható hónaljtokot sem árulja már hozzá.

A Specwar-t hivatalosan nem rendszeresítette egyetlen alakulat sem, csak egyes operátorok vették meg saját pénzen maguknak. No meg persze a civil életben mindazok, akiknek megtetszett, és fantáziát láttak benne. A dizájn utóélete kevéssé dicsőséges. A tervező és a gyártó útjai elváltak egymástól. Később Aviator néven még felbukkant egy kicsinyített verzió, amely sem minőségben, sem árban nem ért nyomába az eredetinek. S „lemaradt” róla Emerson is, pedig letagadhatatlan az azonosság. Pár évvel ezelőttig is bukkantak fel eredeti formatervű Timberline Specwarok, jóval egyszerűbb tokkal és – állítólag – egyszerűbb felületkezeléssel.

Egy kicsit más biztosítású tokkal, hagyományosabb – de legalább szimmetrikus – élezéssel nagyságrendekkel lehet javítani a kés általános használhatóságát. Talán kevésbé lett volna formabontó és egyedi, ám sokkal inkább alkalmasabb lett volna egy sokrétű katonai késnek. Mindenesetre a Timberline Specwar ma egy olyan gyűjtői darab, amely bármikor kemény munkára fogható, s előremutató megoldásaival 2010-ben sem vallana szégyent.

Érdekességek:

A markolat formája nem merült feledésbe. Érdemes megnézni egy hasonló célra készült eszközt: http://missionknives.com/products/images/72dpi/mptlg.jpg

Bármennyire is védjegyévé tette Emerson a balkezes vésőélt, a jelenleg gyártott késeinek túlnyomó többsége szimmetrikus élezésű.

Érdekes prototípus- és egyedi gyártmány gyűjtemény: http://home-and-garden.webshots.com/album/22944535WLIoYxSgNj

A linken a keresőbe Ernest Emerson nevét beírva sok szép, még jóval a taktikai korszaka előtt készült kést láthatunk. http://www.proxibid.com/asp/SearchAdvanced.asp?go=1

Hazánkban az ismertségét főleg a néhai High Knife boltjának köszönheti, akik múlhatatlan érdemeket szereztek a magyar „késmánia” alakulásában.

Szöveg: Escape

Képek: edrose (kivéve persze a Lopakodó…)

6 hozzászólás


  1. 1 edrose

    A magam részéről annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy soha nem találkoztam még ilyen tökéletesen passzentos kés-kydextok együttessel. Hihetetlen. Bekattan a Specwar, és onnantól nemhogy kotyogása, de egy fél milliméteres mozgathatósága nincs se föl, se le, se jobbra, se balra, se elöl, se hátul. Nem túl gyakori…

  2. 2 Escape

    A pontos illeszkedést erősen segíti a Cordura betét.

    Én pl. hasonló tuningot úgy csinálok, hogy belegyűrök egy kis ragasztószalagot a tok hegy felőli végébe.

  3. 3 Golbat

    Szép volt Esc! A forma kellően futurisztikus, szimmetrikus éllel bármikor bevállalnék egy hasonlót! :)

  4. 4 hegyespenge

    ESC, ez a cikk nagyon jó! :)
    Annak idején engem is izgalomba hozott ez a típus. Volt is szerencsém próbálkozni vele, és famunkákhoz (leginkább kisebb ágak lecsapkodásához, hasogatáshoz, nem túl igényes farigcsáláshoz) egészen jól lehetett használni. A konyhában igazi rémálom, a tok csak egy kolonc volt, ha a combrögzítőt nem használtam, de dobni pl. igen jól lehetett. Nagyon szép határozottan ült meg a célban, és a hegy is jól bírta.
    Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez egy igazi hobbikés. Épeszű ember nem cipelne ilyet magával, amikor minden gramm számít, de arra, hogy a hét végén kiugorjak vele az erdőbe “kommandóstúlélős-sörösdobozgyilkolásra” igazán kiváló választás! :)

  5. 5 Wolf

    Korrekt kis cikk!
    Egyik cimborámmal megvettük annak idején a Specwar-t és a CQC7-et is. Természetesen kerestük a valós, számukra is felmerülő feladatokban a felhasználás lehetőségeit és 2 nagyon markáns tapasztalatra tettünk szert:
    - a vésőélet gond nélkül át lehet tolni 5 centis jégen (az Endura hegye persze ugyanettől egyből letört).
    - baromi ferde szeletet csinál a sajtból.

  6. 6 mormogi

    ledöbbentem. jópár éve próbálok visszaemlékezni egy késre, amit egyszer gyerekkoromban láttam egy nyugati téren levő katonai boltban. ez az. hihetetlen.:D

Hozzászólok